Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Egyház

Tettekkel tesznek tanúbizonyságot – húszéves a Karitász + FOTÓK

Tettekkel tesznek tanúbizonyságot – húszéves a Karitász + FOTÓK

2011. október 21., péntek
Tettekkel tesznek tanúbizonyságot – húszéves a Karitász + FOTÓK
Húszéves jubileumát ünnepelte október 15-én a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász. Megyeri Márta, a szervezet vezetője úgy fogalmazott, a Karitász a kor kihívásaira reagálva a tettek tanúsága által kívánja hirdetni az evangéliumot a társadalomban. Az 1989-90-es évek változásai lehetővé tették, hogy az egyház nyíltan végezhesse szeretetszolgálati tevékenységét. Gyulay Endre akkori megyés püspök javaslatára a Magyar Katolikus Püspöki Kar felkérte Frank Miklóst, aki ismerte a nemzetközi karitász munkáját, hogy szervezze újjá Magyarországon a szervezetet. A Magyar Karitász – Caritas Hungarica 1991-ben történő bejegyzését követően országos hálózatként egyházmegyei karitászok alakultak felelősök/igazgatók megbízásával. Egyházmegyei szinten első lépésként a plébánosok meggyőzése történt, hogy alkalmas világi munkatársat keressenek erre a szolgálatra, aki kellő nyitottsággal van a körülötte élő emberek iránt és társakat keresve közösen próbálják meg a gondokat enyhíteni. Így alakultak az első plébániai karitász csoportok, ahol lelkes önkéntesekkel indult el a település/városrész feltérképezése, hol, kinek, mire van szüksége – mesélte Megyeri Márta, a szervezet jelenlegi igazgatója. A legtöbb csoport működése a szeretet embertől emberig való megtapasztalásának legegyszerűbb formájával, a jó szó közvetítésével indult a magányosok, otthonukban élő idősek látogatása során. „A csoportvezetőknek, önkénteseknek kezdettől fogva lehetőséget kínáltunk arra, hogy tapasztalataikat megosszák, így egymástól tanulva, erősítve végezték munkájukat” – így az igazgató.

Így emlékeztek…

Első alkalommal adták át az Egyházmegyei Karitász-díjat. Három kategóriában - önkéntes, lelkipásztor, támogató - tehettek javaslatot a plébániai karitászcsoportok olyan személyekre, akik a segítő szeretet iránti elkötelezettségüket mások számára is követendő módon élik meg. Számos jelölt közül kellett kiválasztanunk a díjazottakat. Egyházmegyei Karitász-díjat kaptak önkéntes munkájuk elismeréséül Nagy Istvánné (Szeged-Szőreg), Németh Vilmosné (Csongrád), Özv. Szántó Béláné (Újkígyós), Fejes Magdolna (Kiszombor) és Albert Vilmos (Szeged) önkéntesek; lelkipásztorként Laurinyecz Mihály orosházi esperes, plébános; támogatóként Havancsák László és Havancsák Rózsa (Szeged), Antal Péter és Antal Péterné (Szegvár), Pozsár Jánosné (Csongrád) vállalkozók.
A múlt szombati megemlékezés keretét a 20 év meghatározó, felelős személyeinek visszatekintése és az időszakot bemutató képes beszámoló adta. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök köszöntő szavai után Gyulay Endre nyugalmazott püspök a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász alapítója a szolgálatról mint keresztényi kötelességről és az újraindulás körülményeiről beszélt. A szervezet első igazgatójára, Katona Nándorra is gondoltak, aki püspöki helynökként segítette a plébániai karitász csoportok indulását és bizalmat szavazott a fiatalok tettrekészségének. A személyes emlékképek sorát Bucskóné Lehota Ágota Karitász-munkatárs folytatta, aki 1995 szeptembere és 1997 augusztusa között volt a szervezet igazgatója. Felidéződtek az azóta is töretlenül működő szolgálatok – alkotóház, karácsonyi karitász vásár, teajárat – emlékezetes pillanatai. Lázár Ilona Caritas Socialis nővér – 1997 szeptember és 1999 január közt volt igazgató – üzenetét Megyeri Márta jelenlegi igazgató tolmácsolta. Ilona nővér számára meghatározó élmény volt az 1998-as tiszai árvíz idején tapasztalt összefogás. Az ő kezdeményezésére indult el a szervezet Összefogás – karitász hangja című lapja – mely az idei esztendőig évente eltérő rendszerességgel megjelent –, és a Szent Gellért Karitász Alapítvány megalapítása. Écsy Gábor a Katolikus Karitász országos igazgatója a szervezet magyarországi megalakulásának idén ünnepelt 80. évfordulójáról szólva az egyházmegyében folyó tevékenységet egy nagy egységbe emelte, ami jól tükrözi a karitásznak mint a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetének felépítését. „A beszámolók sorát egy műsor zárta köszönetképpen, mely minden közreműködőt – önkéntest, lelkipásztort, támogatót, munkatársat – megillet, aki bármi módon is hozzájárult ahhoz, hogy akár egyetlen szükséget szenvedő embertárs élete is könnyebb legyen. Mint tudjuk, minden jó Istentől származik, és mi emberek az Ő szeretetművének eszközei vagyunk. Így az ünneplés a Dómban bemutatott közös hálaadó szentmisével zárult” – mondta el portálunknak Megyeri Márta.
„Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel.” Teréz anya

Idősek, magányosok, betegek

A szervezet munkája során a szubszidiaritás elvét követve, a helyi igényekre először helyi szinten keresik a megoldást – tudtuk meg az igazgatónőtől. Az egyházmegyében lévő plébániai csoportok tevékenységének főbb területei az idősek, magányosok, betegek látogatása otthonukban, illetve intézményekben, a helyi családok segítése személyes tanácsokkal, adományokkal (élelmiszer, ruhanemű, tüzelő stb.), nyári napközis tábor megszervezése gyerekeknek, ünnepek táján csomagok készítése és eljuttatása a rászorulóknak. Emellett váratlan helyzetekre is igyekeznek lehetőségeik szerint megoldást találni. Vannak olyan feladatok, amelyek a nagyváros kihívásaira reagálnak, így például Szegeden a hajléktalanok teajárata (heti rendszerességgel teát és zsíros kenyeret osztanak, valamint beszélgetnek velük), és beteglátogatás a Gyermekklinikán, Belgyógyászaton – erőt, bátorítást, együttérzést visznek a betegeknek. „A Karitász a kor kihívásaira reagálva a tettek tanúsága által kívánja hirdetni az evangéliumot a társadalomban” – hangsúlyozta Megyeri Márta.

A másik „embere”

„Embere lenni a másiknak” – így fogalmazza meg az igazgatónő saját hitvallását, mellyel arra a szentírási történetre utal, amely a beteszdai fürdőnél játszódik. Ott Jézus találkozik egy hosszú ideje beteg emberrel, aki arról beszél, hogy „nincs embere”, aki a vízbe vigye, amikor annak vize felkavarodik, amitől meggyógyulhatna. „Embere lenni, a másik számára jelen lenni azzal a figyelemmel, szeretettel, amire neki szüksége van. Azaz meghallgatni, odafigyelni, elkísérni, a kezét megfogni, egy pohár vizet adni – azt a fajta személyes törődést, ami felemel, ami nyugalmat ad. Tenni mindezt a lehető legegyszerűbben” – vallja Megyeri Márta.
Karitász Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász Megyeri Márta

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo