Ulrich Luz: Nincs bölcsesség Krisztus nélkül

Második alkalommal vett részt a szegedi biblikus konferencián Ulrich Luz svájci teológus.

A református professzor Máté evangéliumának elismert kutatója, a díj névadójával,

Joachim Gnilka

professzorral az evangélikus-katolikus kommentár kiadásán is együtt dolgoztak.

Ulrich Luz

szeptember 9-én vehette át a konferencia Gnilka-díját.

– Milyennek értékeli a biblikus konferenciát?

– Szeged egyfajta szimbóluma annak, hogy Magyarország nyitott a világra, ugyanúgy, mint bármelyik másik ország. Emellett az ökumenikus lelkiségnek, a testvéregyházakra való nyitottságnak is jelképe a biblikus konferencia, hiszen a házigazda egy katolikus hittudományi főiskola, én magam református vagyok.

– A bölcsességet járták körül az idei konferencián, ön szerint miben áll a keresztény ember bölcsessége?

– Úgy vélem, a keresztény bölcsesség lényege az Újszövetségben található. Mondhatjuk úgy is, hogy az Újtestamentumban mintha Jézus az isteni bölcsesség ruháját öltené magára, és az az érdekes, ő miképpen értelmezte a bölcsességet. Nincs bölcsesség Krisztus nélkül, az a kérdés, hogyan értelmezzük az ő kapcsolatukat, és miként tehetjük saját jelenünk számára termékennyé.

– Máté evangéliumának kiváló ismerőjét tisztelhetjük önben.

– Fő kutatási területem Máté evangéliuma, egy négykötetes kommentárt is írtam ebben a témában, amiben ennek az evangéliumnak az európai egyházakra, a különböző felekezetekre, illetve a művészetre gyakorolt hatását is tárgyaltam, ugyanis az evangélium a különböző területeken nyomot hagyott.

– Tudjuk, hogy a szó klasszikus értelmében egyetlen evangélium, azaz örömhír van, de négy evangélista, aki ezt megírta. Mondhatjuk, hogy a Máté-evangélium talán a legismertebb a négy közül?

– Bizonyos, hogy a

Máté

és a

János

írása szerinti evangéliumok a legismertebbek. Ha viszont arról kérdezne, melyik a legfontosabb evangélium, azt kellene mondanom, örülök, hogy nem csupán egy, hanem négy evangélista is megírta az örömhírt. Ez a négy evangélium ugyanis négy különböző nézőpontot ad

Jézus Krisztushoz

. Hitünk középpontját, Krisztust mint személyt ugyanis nagyon különbözően szemlélhetjük, így keletkeznek a hit különféle formái, az eltérő nézőpontok lehetőségeivel.

– És ugyanakkor nem gondolja, hogy ez egy komoly veszélyforrás, ha a szektákra, a tévtanításokra gondolunk?

– Úgy vélem, az a különbség az egyház és a szekta között, hogy egy szekta tagjai mindig egészen pontosan tudják, szerintük mi az igazság, és azt kell mindenkinek elsajátítania, követnie, másként nem tartozhat az ember ahhoz a közösséghez. Egy egyház viszont nyitott, legalábbis remélem, hiszen annak kell lenniük: különböző utakon, nézőpontokon keresztül juthatunk el Jézus Krisztushoz. Az egyház sok, különböző virágból álló csokorhoz hasonló.

– Térjünk vissza Mátéhoz, miért e kutatási terület mellett döntött?

– Tulajdonképpen nem választottam. Fiatalember voltam, alig több mint harmincéves, és ez jutott rám. Idősebb, híres kollégáim mind inkább rövidebb szövegeket preferáltak, míg végül csak Máté evangéliuma maradt a maga 28 fejezetével. Ezt épp olyan fiatal embernek kell feldolgoznia, mint amilyen te vagy – mondták, és nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy én kaptam.

– Svájcból érkezett Szegedre, milyenek az ottani viszonyok az egyházat tekintve?

– Ha nagyon elnagyolva szeretném megfogalmazni a különbséget Magyarország és Svájc között, akkor azt mondanám, hogy az alpesi országnak igen nagy területe nagyon szekurálissá, elvilágiasodottá vált. Ezeken a területeken alig járnak az emberek templomba. A protestáns egyházaknak csekély a vonzerejük. A katolikus egyháznak nagyobb a kötődést jelentő ereje, tőlük gyakran tiltakozásként lépnek ki az emberek, mert nem fogadják el az egyház konzervatív vonalát, elutasítják a pápát, vagy éppen azt gondolják, hogy a római-katolikus szexuális erkölcs nem felel meg a mai korunknak. Így Svájc katolikus része is igen elvilágiasodottá vált.

– Mi lehet ennek az oka?

– Ezt a kérdést csak a saját szemszögemből tudom megválaszolni, talán nincs is objektív válasz. Olyan szerencsénk volt, hogy majdnem kétszáz évig megszakítás nélkül egy liberális államban élhettünk, nem voltak törések, mint a nácizmus vagy a kommunizmus, az állam pedig mindig nyitott volt. Mit jelenthet egy nyitott egyház egy olyan országban, ami maga is nyitott? Úgy értem, hogy a kommunista diktatúrákban azért is volt nagy az egyházak jelentősége, mert az egyház az egyetlen nyitott hely lehetett egy zárt és elnyomott társadalomban. Egy fontos ellenpólust jelentett – ezt viszont a svájciak nem élték meg.

– Nem akarunk jósolni, de mit gondol, milyen jövő vár ránk az elvilágiasodás terén?

– Ha Magyarországra, vagy más kelet-európai országra gondolunk, sok olyasmit meg fognak tapasztalni, amit mi most Svájcban. A szekularizáció, a fiatal generáció sok mindent megváltoztathat. Svájcban most sokféle vallásosság van jelen, de a hagyományos egyházak ezt a fajta vallásosságot nem tudják megragadni. Nekünk tehát meg kell próbálnunk újra felépíteni az egyházainkat élő közösségek alapján – a fiatalok, az elköteleződés és testvéri egyházak, nem pedig csupán a „szolgáltató” egyházak képe alapján, amik olyan „intézmények”, amik csak a keresztelést, a házasságkötést és a temetést „nyújtják”. Ilyenekre ugyanis egyre kevésbé van szüksége az embereknek.