A közös hit a közös nyelvünk

A húsvéti idő a feltámadást követő ötvenedik napon, pünkösd ünnepével zárul, amelyet idén június 12-én tart meg az Egyház. Ekkor a harmadik isteni személy, a Szentlélek kiáradását és az Egyház megszületését ünneplik a katolikusok. A püspökök – erre emlékezve – szerte a világon kiszolgáltatják a bérmálás szentségét, amely az evangélium hirdetéséhez ad kegyelmet - írja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia pünkösdi körlevelében.

Mózes

korától kezdve húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, amelyet hellenista hatásra pentékoszténak (ötvenedik nap) neveztek. Az ötvenedik nap eredetileg aratási, hálaadási nap volt. Nyelvünk – számos más nyelv között – ebből származtatja az ünnep ma használatos nevét. A keresztények kezdettől fogva a húsvéthoz kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Pünkösdkor három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele mint

Krisztus

megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka is ekkor vette kezdetét. A pünkösdi csodát az Apostolok Cselekedetei örökíti meg: mindenki a saját nyelvén hallja, ahogy Jézus kiválasztott tanítványai az evangéliumot hirdetik. A nyelvek csodájával Isten nem a nyelvek különbözőségét szüntette meg, hanem a sok különböző nyelvű embert a közös hit megvallásában egyesítette. Ezzel született meg az első pünkösdkor a katolikus, vagyis egyetemes egyház.