Egyház

Húsvéti gondolatok egy történész szemével + HANG

Húsvéti gondolatok egy történész szemével + HANG

2011. április 11., hétfő
Húsvéti gondolatok egy történész szemével + HANG
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, de történeti, történelmi érdekességeket is rejt magában. Miklós Péter történész a szőregi művelődési házban az ünnep kialakulásáról, a kereszténység életében betöltött szerepéről tartott előadást. Az ókori Egyiptomtól ível át évezredeket a tavasz, a termékenység és a húsvét kultusza. Ízisz és Ozirisz ábrázolásánál is megtalálhatjuk már a bősé, és az élet szimbólumait, majd ugyanezt láthatjuk a kis-ázsiai Attisz és Kübelé mítoszában is. De a II. századi perzsiai Mithrász-kultusz – melynek egyik legépebben marad hazai barlangszentélyét Sopron mellett láthatjuk – is a Nap, a fény és a Hold, a sötétség jelképeiből vetíti ki a tavasz, a termékenység vágyát.

Pancilusozás

Pilátusverés, pilátuségetés, szegediesen pancilusozás: játékossá vált nagycsütörtöki szokás. Leginkább az alkonyatkor végzett lamentációkhoz kapcsolódott. A gyermekek (főképpen Szegeden) irgalmatlan pattanásokkal verik a földet, nagypénteken gyékénnyel, és azt mondják, hogy Pilátust verik, ki Urunkat Jeruzsálemben felakasztotta. A szintén Szegeden, nagypénteken a gyermekek a deszkákat avagy földet verik, amint közönségesen szokták mondani: a Pilátust verik, jelenti az anyaszentegyháznak Pilátus ellen fölgerjedett méltó haragját. Csanádapácán nagyszerdán és nagycsütörtökön délután, a Jeremiás siralmait vezető pap a Miserere zsoltár után, annak jeléül, hogy a templom kárpitja Jézus halálakor kettéhasadt, megütötte könyvével az oltár lépcsőjét. A nép erre botokkal nekiesett a padoknak, és egy kis ideig ütötte őket. (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)
A zsidó kultúrkör pészach ünnepe, a zsidóság Egyiptomból való szabadulása vezeti fel a kereszténység legszentebb ünnepsorozatát, ahol már a Megváltó halála idejének megjövendölését is megtalálhatjuk. A keresztény ünnepek is a Biblia, és ezen belül is az Atya-Fiú-Szentlélek hitét futtatják végig a mindennapokon, így az advent, a teremtés, az Atya, a karácsony, a születés és a Fiú jelképe. Nagyböjtkor a felkészülés a Szentháromságra utal, hogy azután a húsvét a feltámadást, és a pünkösd az egyház létrejöttét ünnepelje. Jézus ekkor még mint ember, tanító és főpap volt jelen, majd ezt a főpapi mivoltát ruházta rá az apostolokra, rajtuk keresztül az apostolutódokra, a püspökökre és áldozópapokra. A későbbiekben alakult ki a nagycsütörtökkel induló szertartásrend, ahol a csonka mise, a passió, vagy épp a szegedi tájon meghonosodott pancilusozás – Szőregen, a mise után ostorpattogtatással tiltakoztak Pilátus tette ellen – és a húsvét köré szőtt mindennapi gondolatkör. Ezek sorába, de már a XVIII. században illesztették be azokat a mára már hagyományosnak számító ételeket – kalács, bárány, sonka, tojás, torma, só –, melyek mind szakrális, mind pedig néphagyományi értelmezésben Jézus, a kereszténység és a tavasz, az élet mottójaként öltenek testet.
Hallgassa meg a Miklós Péterrel készített hanganyagunkat!
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.