Húsvéti beszélgetés Juhász András lelkésszel: Isten megtette a magáét

A húsvét a keresztyénség legfontosabb ünnepe, Krisztus követői hitének alapja, mely Jézus kereszthalála utáni feltámadására emlékeztet. Ugyanakkor ez az a pontja a keresztyén hitnek, amelyet a nem hívők a legkevésbé tudnak elfogadni és megérteni.

Jézus Krisztusnak

mint történelmi személynek valóságát ma már szinte senki sem vitatja. Történészek körében is általánosan elfogadott az a tény, hogy élt valamikor az időszámítás fordulóján egy ember, egy tanító, aki csodálatos dolgokat tett, tanított, de vallási-politikai perbe fogták és keresztre feszítették. Ez a történeti Jézus – magyarázza

Juhász András

, a Szeged - Kálvin Téri Református Egyházközség lelkipásztora. A hit Krisztusa azonban csak a feltámadás felől ragadható meg. Azon áll vagy bukik ugyanis az emberek hite, hogy elfogadják-e, hogy a Megfeszített fel is támadt. Vannak olyan emberek is, akik elfogadják ugyan, hogy Jézus feltámadt a halálból, de nem tudnak ezzel mit kezdeni. Nem ismerik fel, hogy a feltámadásnak a mi életünkre nézve is gyakorlati hatása van. Aki megérti a húsvét lényegét, annak megváltozik az élete, hitbeli, viselkedésbeli és gondolkodásbeli megújulást él át, átadja az élete feletti uralmat Jézusnak – új életre támad már most, a földi valójában is, feltámadása után pedig az üdvösséget nyeri el – mondja a lelkész.

„Úgy szerette...”

Nagycsütörtökön szerezte Jézus az Úrvacsora szentségét, melyben a kenyér és a bor jelek, a jelzett pedig Krisztus teste és vére, értünk hozott áldozata, amely arra mutat rá, hogy Isten megbocsátott nekünk. Nagypénteken Jézus golgotai kereszthaláláról emlékeznek meg a keresztények. A húsvét vasárnapját megelőző nagyszombatról viszonylag keveset szoktunk hallani. Az Ószövetség leírása szerint Isten a teremtés után, a hetedik napon megpihent – a nagyszombatnak is van ilyen karaktere – tudtuk meg Juhász Andrástól. Az Apostoli hitvallás úgy fogalmaz az ekkor még halott és sírban fekvő Krisztussal kapcsolatban, hogy „alászállt a poklokra”. Ezt úgy kell értenünk, hogy olyan embereknek, börtönbe zárt lelkeknek hirdette az ő áldozatát, evangéliumát, akik korábban éltek – fejtegeti a lelkipásztor. Isten üdvözítő terve mindenkire kiterjed, univerzális, de nekünk is hozzá kell tennünk a magunkét. Ezt sugallja a sokat idézett János evangéliuma 3. fejezetének 16. verse: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten megtette a magáét Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatában. A többi rajtunk múlik, elfogadjuk-e a kegyelmet, vagy nem.

Találkozás

A feltámadás két pilléren nyugszik, amelyek kiegészítik egymást: a nyitott sír és Jézus halála utáni megjelenése a tanítványainak. Ha ugyanis nem jelent volna meg a tanítványoknak, akkor mondhatták volna, hogy az apostolok egyszerűen ellopták a holttestet. Vagy ha ugyan megjelent volna, de nem lett volna üres a sír, akkor szellemjárásról is beszélhetnénk, nem pedig feltámadásról. Az is fontos, hogy Jézus halála utáni megjelenései egyben elhívást is jelentenek. Így például

Tamás

apostol esetében, aki mindaddig hitetlenkedik, míg nem látja saját szemével, és nem tapintja saját kezével a feltámadottat. Azt, hogy mennyire igaz a feltámadás ténye, abból is tudhatjuk, hogy az apostolok mindannyian mártírhalált haltak – Jánost kivéve, de ő is száműzetésbe kényszerült. Egy kitalált meséért, egy hazugságért senki sem adja oda az életét, nem állja ki a kínhalált. Ők azért haltak meg, mert kiálltak amellett, aminek mindannyian tanúi voltak. Nekünk is akkor van igazi húsvétunk, ha találkozunk a feltámadt Krisztussal – hangsúlyozza Juhász András. Akár a Krisztus-központú igehirdetésen, bibliaolvasásban vagy testvéri beszélgetésen keresztül.