Volt idő, amikor magam is elhittem, hogy a húsvét ünnepének lényegisége benne rejlik a pénteki mákos tésztában, a szombati templomban didergést követő kötözött sonkában a főtt tojással, a hétfői szódás locsolásban, a kedd reggeli nyűgös ébredésben. Aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy az év 365 napja húsvét.
Gyerek fejjel, ha választhattam volna, több mint valószínű, hogy a karácsonyt vagy dinnyeszezont kértem volna egy egész éves kibővítésre valami csodatevő személy révén, számomra a húsvét nem érte el a top három fő eseményt egy évben. Olyan semmit mondó és kiüresedetté lehet egy ünnep, még akkor is, ha az, amire emlékeznénk a legszebb és legnagyszerűbb ajándék ezen a világon, még akkor is képes semmit mondóvá válni: az evés, az ivás és a családi együttlét fedőneve alá kényszerülni, ahova a valós tartalom már nem furakodhat be. Egyszer ezzel a társadalmi rezignáltsággal szemben volt tizenegy férfi és jó néhány nő, akik úgy hitték mindent elvesztettek azokban a napokban, amikor egy férfiembert a kor aktuális kivégzési módjával megöltek. Hitték, hogy ez az ember, aki a társadalom teljes megbotránkozására kijelentette magáról, hogy egylényegű Istennel, és aki hisz Őbenne, el nem veszik, hanem örök élete lesz, végre szabadulást hozhat. Erre nem sokkal később egyszerűen koncepciós perbe fogták, kínozták, majd kivégezték. Önmagában véve nem volt teljes mértékig váratlan, hisz gyilkos szándékok sokaságát bujtogatta az akkori vezetők lelkében, ez a korántsem hétköznapi férfi, aki leült egy asztalhoz a kor gengsztereivel is, mi több, ki merte mondani a földi halandóknak, hogy bűneik bocsánatot nyertek. Ez több volt, mint botrány, velőt rázó istenkáromlás a javából! Aztán meg úgy imádkozott Istenhez, mint aki tudja, hogy egy terv része az a „keserű pohár”, amit ki kell innia. Beszélt arról, hogy rajta keresztül el lehet jutni az Atyához, hiszen Ő maga az út, az igazság és az élet. Renget csodát tett, a vakok láttak, a sánták jártak, sőt, még a holtak is felébredtek álmukból. Végül a szabadságról szövögetett szép ábrándok pillanat alatt semmivé, köddé lettek. A katonák elfogták, majd vallási vezetői közkívánatra ki is végezték. Időben most a megfeszítése utáni harmadik napon vagyunk, az asszonyok viszik a kenetet, ehhez a férfihoz, hogy a holttestet zsidó szokás szerint megkenjék. A sírboltot, ahova testét a keresztfáról levéve elhelyezték, üresen találják. Az asszonyoknak teljes elképedésére és némi rémületére angyalok jelennek meg és elmondják, hogy megtörtént az, amit
Jézus
maga mondott: megfeszítik, és harmad napra feltámad. Erre teljes örömmel megviszik a hírt az összeroppant, tépelődő tanítványoknak, akik ezt bolond beszédnek tartják. Ugyanakkor van itt egy ember, aki még négy nap sem telt el, hogy keserves sírásra fakadt, amiért elárulta és megtagadta tanítóját, elismert Urát, Jézust, pedig előzetesen kijelentette, hogy kész lenne akár börtönbe vonulni, akár vele halni szükség esetén. Nem más Ő, mint
Péter
, akiről ezen a ponton ezt olvashatjuk:"Péter azonban felkelt, elfutotta a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott." (Lukács evangéliuma 24:12). Ez a nagydarab halász ember, aki össze volt roppanva, aki keményet bukott, megtagadta Jézust: felkel, lihegve, izzadva, lehet sírva, hitetlenkedve, remegve, de reménykedve fut, mint egy gyerek az apjához, mert tudta, kihez rohan. Nem szégyenült meg reményében. A sírboltot barátjával,
Jánossal
együtt üresen találják. Jézus feltámadt és megjelent tanítványainak, nem szellemként, hanem húsban és csontban, a szemük láttára evett és kijelentette: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté evangéliuma 28:18-20). Lehet ugyanolyan remegő, hitetlenkedő reménnyel odafutni ma is az üres sírhoz, mint Péter tette, és onnan meglátni, hogy Jézus feltámadt és örökké él és uralkodik. Abban a reményben senki nem szégyenülhet meg, hogy személyesen mindenki bűnéért meghozta az áldozatot, örök élettel megajándékozva, kegyelemből a Benne hívőket. Így lesz az év 365 napja húsvéttá.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.