Nők és férfiak: lázadás igei alapokon

Egy vitaindító érdemi csoport részeseként láttam, hogy igei alapokon megfogalmazott hívő szemléletű társadalomkritika bontakozott ki a mai kor emberének nemi szerepeiről. Lehet propagálni bizonyos intézményeket, mint például magát a házasság intézményét, akár egy egész héten át. Ugyanakkor, ha nem vizsgáljuk meg magát a „szubsztanciát”, az embert a nemi szerepeiben, miként várhatjuk el azt, hogy bármi is úgy működjön, ahogy az a „nagy könyvben” meg van írva?

Felelősségvállalás…

„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János evangéliuma 15:12)

A felelősségvállalás kérdésében napjainkban hiányosság tapasztalható, egyre jobban láthatóvá válik, hogy kisebbségben vannak azok a férfiak és azok a nők, akik mernek és tudnak egymásért felelősséget vállalni. Felelősséget vállalni, olyan elköteleződés nyomán, amely nem egy időleges lelki és testi élvezeti cserekapcsolat két ember között, hanem egy odaszánás, amiben az ember elsősorbannem a saját javát vagy boldogságát munkálja egy individualista társadalom lelkes tagjaként, hanem képes arra, hogy a másik javát hordozza szívében első helyen. Értelemszerűen lemondások sokaságával jár mindez együtt, amiben az ’énnek’ szükségszerűen újra és újra meg kell „halnia” a másik javára, mert bár a mai kor egy ünnepelt szava az „önmegvalósítás”, de az igazán énközpontú, önmegvalósító ember hosszú távon lehet, magányra van ítélve. Ott, a semmi közepén pedig tanácstalanul kitárt kezekkel kérheti számon a listavezető pszichológiai indíttatású könyvek szerzőit, hogy ő mindössze kibontakozni vágyott, és jóllehet nem egészen azzá bontakozott végül ki, akiről egykoron álmodott, de a nagy ’önkicsomagoló’ projekt közben végül magára maradt.

Alapvető értékek…

„Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.” (Pál második levele Timóteushoz 2:22-26)

Lehet, hogy joggal kérdezhetjük meg, hogy hova tűntek a méltóságteljes és bölcs nők, akikből mintha épp ez a két érték látszódna kiveszni, a nők, akik nevetve néznek a holnap elé, akik megteremtik a családi tűzhely melegét, hová lesznek? Lehet, joggal kérdezzük meg, hogy hova tűntek az önálló családot alapítani merő és tudó férfiak, saját gyermekeiket nevelő apukák, akik képesek szilárd, erős kézzel vezetni, akikben megtalálható az erő és tisztesség. Mindkét oldalon megtalálhatjuk bőséggel a hiányosságokat, talán sorolhatnánk őket vég nélkül, fűszerezve őket egyénileg kinek-kinek a saját személyes sérelmével. Lázadni ma már nem azt jelenti, hogy polgárpukkasztó magatartásban él valaki. Lázadni ma már igei alapokon sokkal könnyebben lehet, egy döntés révén, amiben valaki nem hajlandó beállni a világ vég nélküli sodrába, de mer és tud is az ellen igei alapokon „lázadni”, az árral szemben úszni. Ez természetesen emberi önerőből lehetetlen: mind a hűség, mind az állhatatosság, mind a kitartás alapvető értékek és más emberek mellett. Ehhez viszont állítom, hogy mindig is kevés volt az emberiség, mert a humán eltökéltség egy harmatgyenge meddő vállalkozás Isten segítő jobbjához viszonyítva. Ezen a ponton elengedhetetlen a belátás és az alázat, hogy sem nőként, sem pedig férfiként nem lehet úgy szilárdan megállni a fent említett értékteremtő tulajdonságokban, hogy ne erre a megváltó, segítő jobbra támaszkodnánk.