Nagyböjt – a szíveteket is szaggassátok meg!



A böjt pontos jelentésével kevesen vannak manapság tisztában, sokan egyszerűen a húsevéstől való tartózkodást értik alatta, pedig egyáltalán nem ez a valós lényege.
A katolikus egyházban nagyböjtnek nevezett időszak hamvazószerdával kezdődik, és negyven napon át tart egészen nagycsütörtökig. Szent negyven napnak is nevezik, ami egy szimbolikus szám, a teljességet jelenti.
Jézus Krisztus
az evangélium szerint messiási küldetésére a pusztában töltött negyven napos böjttel készült fel, de az Ószövetségben is jelen van a negyvenes szám: Izrael népe negyven évig vándorolt a pusztában, míg megérkezett Kánaán földjére, valamint
Mózes
negyven napig tartózkodott fenn a Sínai hegyen, mikor Isten népének adta a Tízparancsolatot – magyarázza
Kiss Imre
teológiatanár, általános püspöki helynök.
A böjt, amely Istennek kedves
Ha azonban utánaszámolunk, mégsem negyven, hanem negyvenhat nap van a naptárban hamvazószerdától nagycsütörtökig. A vasárnapok azonban nem számítanak böjti napnak, hiszen azok a hívők „heti húsvétjai”, vagyis akárcsak húsvétkor, minden vasárnap Krisztus feltámadására emlékeznek a keresztények. A nagycsütörtök után következik még a szent három nap, húsvétvasárnap estig. A köztudatban is élő hústilalom, illetve a zsíros ételektől való tartózkodás valójában csak a böjthöz kapcsolódó megtérés, bűnbánat egyik oldalára vonatkozik. A böjtnek sok útja van, külső megnyilvánulása az élvezetekről való lemondás. A Szentírás háromféle bűnbánati cselekedetet említ: a böjtöt, az imádságot és a jótékonykodást, a jócselekedetet, az anyagi javak megosztását.
Izaiás
próféta könyvében azt olvassuk, hogy Istennek az a böjt kedves, mikor megosztjuk az éhezővel a kenyeret, a ruhátlannal a ruhát, az idegent befogadjuk a házunkba, felhagyunk az igazságtalansággal – fejtegeti az atya.
Nem diéta
Ma sokszor összekeverik a böjtöt egészségügyi szempontoktól választott szabályozott táplálkozással, diétával, pedig a valós tartalma az, hogy valamiről lemondunk, önfegyelmet gyakorlunk azért, hogy valami lényeges dologra tudjunk koncentrálni. A hétköznapi életben is azt tapasztaljuk, hogy önfegyelemmel jobban képesek vagyunk döntést hozni – emeli ki Kiss Imre atya. Hozzáteszi: túl sok mindennel van tele az életünk, a szívünk, a gyomrunk. Az étkezésben való önmegtartóztatás az egyházatyák óta jelen van, de nem önmagában való értéke miatt. A hívő ember Istenre figyel, önmegtartóztatásában Isten iránti és egyben embertársai iránti szeretete is kifejeződik, hiszen amit magunktól megvonunk, azt a szegényeknek adjuk. A böjtölés tehát nem öncélú cselekedet, megtérésre kell vezetnie – mutat rá Kiss Imre. Mortifikáció – mondja a latin az önmegtagadásra, vagyis önmagunknak való meghalás.