„Bizniszegyházak”, korrupt, pedofil papok, agymosodák: hol a felelősség?

Rengetegszer kerül elő ez a kifejezés, hogy „bizniszegyház”, főként, ha a közvélemény valami extrém keresztényellenes ostor után szeretne nyúlni, akkor előszeretettel kerülnek elő az olyan szavak, mint: "bizniszegyház", korrupt papok, pedofília, agymosodák.

Félreértés kérem, ne essék, ezzel nem azt szeretném közvetíteni, hogy a fentiekben felsorolt visszaélések révén megsértett és megsérült emberek égbekiáltó fájdalma ne lenne jogos, teljes mértékig az, és van, aki azt meghallja. Bár az újszövetségi időkben élünk, de eljöhet olyan pillanat, amikor csak egy gyógyír van a megtört lelkeknek:

„Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr.”

(Pál rómabeliekhez írt levele 12:19) Aki hite révén valamelyest sejti, hogy milyen is az Isten, aki ezt állítja, azt tudhatja, hogy maga a szilád valóság minden szava.

Hiteltelenné válás…

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Máté evangéliuma 5:13)

Mégis úgy látom, hogy már olyan erős sztereotip kategóriákká nőtték ki magukat ezek a kifejezések, hogy egy lendülettel söprik le – mellőzve minden mélyebb gondolkodást - a kereszténység alapvetéseit. Ennek a gyökere a hiteltelenné válás. Aki eddig nem tudta, annak most mondom el, hogy mindenki, aki magát kereszténynek vallja, egy nagyító alá kerül, amikor hitét felvállalja. A környezete mindig ahhoz mérten fogja figyelni őt, és ahhoz mérten intézik felé a kérdéseket, és ahhoz mérten kerül mérlegre, hogy mit állít magáról. Bagatellnek tetszhet ez a megállapítás, hisz már mióta létezik az a közmondás „Bort iszik, vizet prédikál”, mégis gyakran úgy tűnik, hogy a feledésbe merülne ennek a gyökere: maga a hitelvesztés. Másrészt elvárások rengetege, mondhatnám sűrű erdeje él az emberi gondolkodásokban, az életünk minden apró szeletére vonatkozóan. A fogyasztói társadalomban minden áruvá senyvedhet, az egyes személyektől a „lelki termékekig” nagyjából minden. Ha nem tetszik, hogy valahol biblikus alapokon hirdetik az igét, mert az nem „trendi”, akkor lehet továbbállni.

Felelősség…

„Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” (Lukács evangéliuma 6:32)

Kettős felelősség vállalásról szeretnék beszélni, és elsődlegesen a keresztény oldal felelősségvállalásáról. Legfőképp arról, hogy a hit cselekedetek nélkül semmit sem ér. A szavak semmitmondó üressége, nem fogható egy keresztény élet teljes bizonysággá válásához. Ha valaki hívőként olvassa ezeket a sorokat, akkor pontosan tudja, hogy vannak a környezetében, kollegái, családtagjai, barátai, akik évek óta ismerik, és ha cselekedetei révén nem találják különbözőnek a mai világ általános törekvéseitől, akkor gond van, és nem kicsi. A „szeretet” cselekedeteken nyugszik, a képességen, hogy másokat valaki önmaga elvárásai és igényei elé helyez, ez sajnos nem természetes. Individualista társadalomban élünk. Enélkül ugyanúgy hiteltelenné válik, nem kell hozzá „agymosóvá”vagy korrupttá avanzsálnia. A hitelvesztés révén pedig táptalaja kínálkozik a sztereotip kategóriák egy egész sorának. Másfelől egyelőre olyan társadalmi közösségben élünk, ahol elméletileg szabad vallásgyakorlás van, még abban az esetben is, ha ezt most többen szeretnék itt nyomban cáfolni. Így az intézmény oldala mögött ott áll az egyén felelőssége, hogy bölcsen döntsön, hogy képes legyen mérlegelni, milyen keresztény felekezethez csatlakozik. Ha pusztán elvárásainak megfelelő fogyasztópiaci igények alapján fogja leemelni a polcról azt, ami önmagának emberileg „jó”, akkor csalódni fog, ezt most garantálom. Már többször írtam, és ha kell, még százszor megteszem, de ne legyen kisebb a mérleg az igénél. Azt kell megnézni, biblikus alapokon működik-e az adott közösség. Azok pedig, akik soha nem szándékoztak közelebbről megismerkedni a kereszténységgel, pusztán hangzatos politikai fegyvert kovácsolnak bizonyos visszaélésekből, kérem ne feledkezzenek meg az igaz hitű emberekről, azokról, akik Istennek felelnek, nem embereknek.