Akkor beszéljünk a „szekták”-ról…

Egy igazán polgárpukkasztó gondolatkör következő állomására érkeztünk, hisz mi az egyik legerősebben megosztó kérdés a mai keresztény világban, ha nem a „szekták” kérdése? A szó, amivel könnyedén, gyakorta felelősségektől mentesen dobálózik a közvélemény, milyen meghatározó, lényegi ismeretet takar valójában?

Egy szektáról…

„Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.” (Apostolok cselekedete 5:38-39)

Mit jelent a szó „szekta”? Elsődlegesen az úgynevezett „elismert” egyházak egyikéből kiszakadt vallási csoportot jelöli ez a kurta, de annál keményebb ostorozó sziszegéssel kimondható szócska. Úgyhogy hadd ragadjam meg az alkalmat, és írjak ehelyütt néhány szóval egy rendkívül felkavaró és megrázó szektáról, ami vérlázító tanokkal terjedt és terjed a mai napig is. Útjának indult egy nagy skandalum hitnek bélyegzett vallás, amelynek központi „emberi” személye magát Istennel egyenlővé merte tenni, aki azt állította magáról, hogy egylényegű az Atyával, mi több, aki ki merte magáról jelenteni, hogy Ő az út, az élet, és az igazság senki sem mehet az Atyához csakis Őáltala. Aki állította, hogy képes felvinni a keresztfára az egész emberiség bűnét. Akinek a hívei maguk is olyan szellemi tevékenységekbe gabalyodtak, mint gyógyítások, ördögűzések, víziók, próféciák, mégis kicsúsztak az időszak karhatalmi rendszerének üldözéséből, pedig jóllehet, minden létező módon igyekeztek lemészárolni a kor „istenkáromló” embereit, akiket az „igaz hit” rebelliseiként pusztítani szándékoztak, és sokakat közülük valóban meg is öltek. Ugyanakkor ezeknek az embereknek a lelkében valami elemi erejű olthatatlan tűz égett: a hitük volt az életük. Elhitték tanítójuk szavát, hogy képes rá, hogy kínhalál révén megváltsa őket, mert egylényegű Istennel, a várva várt Messiás, mi több, a Megváltó.

Húsba vágó események…

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsidókhoz írt levél 11:1-3)

Nos, most tekintsünk minderre egy pillanatra igazán objektíven: esztelenség mindez? Bizonyos értelemben feltétlenül! Ugyanis humán racionalitás révén bajosan értelmezhető, tudományos tézisek által megvető tekintettel szemlélhető. Nyilván nem árulok el különösebben nagy titkot, ha elmondom, ez a szekta, ami megállíthatatlanul terjedt, nem más, mint a kereszténység. Ugyanis szektaként indult útjának egy maréknyi igencsak megrettent, gyakorta csacsiságokat tevő és kérdező emberrel, hisz egy elismert nagy egyházból váltak ki. Isten így képzelte el, és kicsoda az ember, hogy megmondhatta volna, ne így történjen meg az üdvterv? Aki ma távolról és langymeleg módon, megvetéssel tekint az élő hitre, aki úgy tekinti a kereszténységet, mint hagyományok és tradíciók egy pátoszos szeletét, az nem ismeri a valódi gyökereit a keresztény egyháznak. Húsba vágó események zajlottak, de állítom, hogy mai napig húsba vágó események zajlanak, hisz nem egy pontján a világnak, korunkban is lemészárolják a magukat kereszténynek vallókat. Bár tény, hogy ezeken a területeken jelentősen kisebb számban találhatók meg a „divathívők”, vagyis a „vasárnapi keresztények”.

A tévtanítások mérlege…

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét?Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.” (Máté evangéliuma 7:15-17)

Az intézmény határozza meg, kicsoda Isten, vagy Isten határozza meg az „intézményét”, hogy milyen legyen? Szeretném azt mondani, hogy minden, magát keresztény közösségnek nevező egyházban és gyülekezetben az utóbbi kijelentés állja meg a helyét. Ugyanakkor tartok tőle, hogy a valóságban nem így van. Tévtanítások mindig voltak és mindig is lesznek, tévtanításoktól lelkileg megsérült emberek is, akik bár az igazságot kutatták, de csak hazugságra leltek. A tévtanítók elferdítve az igazságot, nem igei alapokon gyakorta mások bizalmával visszaélve, őket kihasználva működnek, rossz lelki gyümölcsöt teremnek. Aki veszi a fáradságot, ahogy magam is tettem már az elmúlt tíz év folyamán, meglátogatja azokat a közösségeket, amelyek kereszténynek mondják magukat, akárcsak itt Szegeden is, képes lesz bibliai alapon eldönteni, hogy hol folyik egészséges tanítás. Állítom ezt úgy, hogy hallottam már keresztény történelmi egyház szószékéről tanítást, ami kijelentette, hogy a kisegyházak, általuk szektáknak nevezett gyülekezetek létjoga is azon mérlegen dől el, mint az övéké: vallják

Jézust

megváltónak, igei alapon működnek-e? Igaza volt a tanításnak, ezen a mérlegen dől el, és nem az emberi hang szektát sziszegő hangján. Kedves Olvasók! Őszintén várom hozzászólásaikat, hisz ez a mindnyájunkat foglalkoztató kérdés úgy gondolom mindenkit véleményalkotásra késztet, egy méltó párbeszédre. Mint ahogy eddig is, én eztán is respektálni fogok minden meglátást.