Egy nemzet szellemi ébredése

„Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.” Iz. 55,10-11

A szellemi ébredés ez esetben nem az intellektus vagy a nemzeti öntudat felismerését jelenti, nem etnikai vagy esetleg értelmiségi alapú identitásbeli kérdés. Ha kimondjuk azt a szót „ébredés”, akkor mögötte valami alvó állapotot feltételezünk, amiből felkel és tudatára ébred egy személy. Ugyanakkor, ha azt mondom „szellemi ébredés”, akkor a halott emberi szellem ébredését tekintem Jézus Krisztus megváltó erejében. Egy ember megtérését követheti sokak megtérése, akár egy város és akár egy ország nagy erejű szellemi ébredése.

Ahol a lovak új parancsszót tanultak

Volt egy ország, ahol a szénbányában igát vonó lovak zaftos káromkodás alatt dolgoztak, mígnem egy nap az állatok teljes értetlensége mellett elfogytak az átkozódó parancsszavak. A huszadik század elején Walesben futótűzként végig söprő megtérési hullám a szénbányászok szívét is megérintette. Elfeledték még a káromkodást is, így négylábú munkatársaiknak új parancsszavakat kellett tanulni, érteni a gazda akaratát ütlegelés nélkül is. A bíróságon egy nap az ülésező bíró üres lapot szemlélt maga előtt, nem volt aznapi eset, olyan bűntett, ami tárgyalás alá került volna. A rendőrök hasonló tanácstalan helyzettel szembesültek: a csirkefogók, gazemberek köddé lettek. Mintha egy utópisztikus mese közepébe csöppentünk volna, ahol csak a mesélő fantáziája szabhatna határt a további csodákba illő eseményeknek. Mi állt mindennek a hátterében?

A Menny irányába…

Egy nemzet szellemi ébredésért imádkozott egy ifjú, aki már tizenévesen szénbányákban dolgozott, de már ekkor felelősséget érzett az evangélium terjedése iránt.

Evan Roberts

szüntelenül imádkozott nemzetének szellemi ébredéséért. Majd huszonöt évesen kijelentést kapott, arról, hogy Walesben még egy előtte soha nem látott ébredés következik be. Barátjának elmondta, hogy látja, amint a walesi emberek az égbe emelkedve a Menny irányába tartanak. A fiatal Roberts elhagyva a szénbányát tanítani kezdett, arról, hogy miként szükséges a keresztényeknek megalázva önmagukat átadni életüket a Szent Lélek átformáló, vezető erejének.

Amikor a Szent Szellem söpör végig az utcákon

Hívő csoportok járták esténként az utcákat, ahol gyakran magukba roskadt embereket találtak, - szinte hihetetlen-, de bűneik terhe alatt rogyadoztak. A fiatal keresztények betámogatták őket a frissen alakult gyülekezetekbe, ahol a megváltás várt rájuk: Jézus Krisztus kereszthalálát elfogadva átadták Istennek életüket. Hat hónap elteltével több, mint százezer ember fogadta el Jézus Krisztust megváltójának, kora hajnalban keltek, hogy a munka előtt még Istentiszteletre igyekezhessenek, a bányák bejárataira igehelyek kerültek. Nem a humán elvhű buzgalom, hajtotta ezt a nemzetet, valamilyen emberiség által kikiáltott „megfelelő” irányba, hanem Isten élő Lelke érintette meg az ország ezreit, majd százezreit a megtérésre. Nem emberi gyöngyöző, verejtékező homlokok, és nem is a tradicionális szokások merev láncolta szólította meg a sokaságot: egyedül és kizárólag Isten hívta az övéit. A történtek kihatást gyakoroltak egy ország teljes életére: gazdaságára, közügyeire. Mindez nem utópia, nem meseszövés: a szellemi ébredés megérinthet egy várost, egy országot, egy kontinenst, de az óceán határokat sem ismeri. Ebben a nem emberi kezdeményezésben elmondhatták:

„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! – azt mondja a Seregeknek az Ura. (Zak 4:6)”