Egyház

Szent Péter februári ünnepe: az egyház egységéért, egészséges búzatermésért

Szent Péter februári ünnepe: az egyház egységéért, egészséges búzatermésért

2009. február 22., vasárnap
Szent Péter februári ünnepe: az egyház egységéért, egészséges búzatermésért

Szent Péter nagy népszerűségét - amelynek sok egyházjogi, teológiai és történeti oka s alapja van - bizonyítja, hogy számos egyházi intézmény (templom, iskola, rendház stb.), valamint csoport és közösség választotta mennyei pártfogójául. Így Péter a védőszentje a halkereskedőknek, hálószövőknek, lakatosoknak, esztergályosoknak, kapusoknak, asztalosoknak, kárpitosoknak, papírkerekedőknek, pénzváltóknak, posztósoknak, üvegeseknek, de hozzá könyörögtek veszettség, lábfájás és kígyómarás esetén is.

Szent Péter

, az első pápa mindig is általános tiszteletnek örvendett a kereszténységben. A katolikus egyházban különösen népszerű, s elterjedt tiszteletét az is indokolja, hogy a pápa primátusának - főpapok közötti elsőségének - igénye arra vezethető vissza, hogy Jézus Krisztus Péterre bízta az apostolok és az egyház irányítását. A főapostolnak több ünnepe is van az egyházi évben. Február 22. Antiochia püspöki székébe való beiktatásának emléknapja, de a szegedi nagytáj fölművelő népe a gabonabetegségek ellen könyörgött Üszögös Szent Péterkor. A katolicizmus úgy tartja, azt a főpapot illeti meg az egyház irányításának joga, aki Péter utódja a római püspöki székben. A pápa különleges lelki, vallási küldetése és egyházkormányzati hatalma tehát Szent Péternek az apostolok közötti elsőségén és vezetői elfogadottságán nyugszik. Péter életéről a legtöbb adattal az újszövetségből rendelkezünk: a palesztinai Betszaidában született, apját Jakabnak hívták, testvére volt András apostol és halászattal kereste a kenyerét. Eredeti neve Simon volt, a szikla jelentésű és későbbi egyházfői föladatára utaló Péter - arámiul Kéfa - nevet Jézus Krisztustól kapta.

A papság védőszentje

Jézus halála és mennybemenetele után mint a Megváltó közvetlen tanítványainak, az apostoloknak a vezetője irányította az egyház szervezetének a kialakulását és a keresztény hit lényeges tanításainak megőrzését, összefoglalását. Péter térítőúton járt az akkori zsidó állam területén kívül Antiochiában, Korintusban és több kis-ázsiai városban, végül Rómában alapított gyülekezetet. A hagyomány szerint mint a város püspöke szenvedett vértanúságot 64-ben, vagy 67-ben. Szent Péter nagy népszerűségét - amelynek sok egyházjogi, teológiai és történeti oka s alapja van - bizonyítja, hogy számos egyházi intézmény (templom, iskola, rendház stb.), valamint csoport és közösség választotta mennyei pártfogójául. Így Péter a védőszentje a halkereskedőknek, hálószövőknek, lakatosoknak, esztergályosoknak, kapusoknak, asztalosoknak, kárpitosoknak, papírkerekedőknek, pénzváltóknak, posztósoknak, üvegeseknek, de hozzá könyörögtek veszettség, lábfájás és kígyómarás esetén is.

Az év első Péter-ünnepe

Legfontosabb azonban, hogy ő a patrónusa a katolikus egyház fejének - a pápának - és valamennyi papjának, akik az ő megbízatása nyomán és az ő Jézustól kapott különleges apostoli hatalmából részesedve az emberek és a lelkek halászai. Péternek több ünnepe van az egyház évben: június 29-én mártírhaláláról, augusztus 1-jén a jeruzsálemi börtönből való csodás kiszabadulásáról, február 22-én antiochiai székfoglalásáról emlékezik meg a katolicizmus. Ez utóbbi napon azt ünnepli a nyugati egyház, hogy első vezetőjét Antiochia város püspöki székébe beiktatták: ez Péter tanítói hivatalának és tekintélyének, valamint az egyetemes egyház egységének emléknapja. Az ünnep népi elnevezése Szeged vidékén Üszögös Szent Pétör napja, de Sándorfalván Széklábfúró Szent Pétörként emlegették ezt a napot. Az elnevezés a 17. századi névalak - „Szent Pétör ű székössége" - torzulásából eredt.

Gabonaszemek a feszület alatt

A kultikus néphagyományban az ünnepnek - elsősorban az elnevezése miatt - és a hozzá kapcsolódó rítusoknak az üszög és más gabonabetegségek elkerülése volt a középpontjában. Az üszög olyan az 1800-as években és a 20. század elején elterjedt növénybetegség, amelynek tünete, hogy a megtámadott növények egyes - gyakran belső - részein a szövetek szétroncsoltatnak s helyüket barna, fekete porszerű anyag foglalja el. A megrothadt belsejű növény így fogyasztásra és földolgozásra alkalmatlanná vált, komoly anyagi kárt és élelemhiányt okozva. Az üszög főleg az árpát, búzát, rozst támadta meg. A szegedi asszonyok ezen a napon nem nyúltak lisztbe, attól tartva, hogy üszögös lesz a búza, de a liba és tyúk ültetését is kerülték, mivel úgy hitték, a tojás megfeketedik és nem kel ki. Pádén még a kemencébe se gyújtottak be és a hamuba se nyúltak, így akarták elkerülni a gabona és a liszt megromlását. Mindszenten Üszögös Szent Pétörkor pár marék búzát és kukoricát vittek a szobába, amit egy tálban a sublótra tettek a feszület és a házi örökmécs vagy szentelt gyertya alá. Úgy helyezték a gabonaszemeket, hogy a láng megvilágítsa őket, ettől remélve, hogy az üszög megkíméli a következő évi termést.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.