Éjféli mise a dómban – galériával

A családdal az ünnepi vacsora után a Kisjézus születésének csodájára várva már jóval éjfél előtt elindultunk a szegedi dómba. Ahogy haladtunk a sűrű hóesésben, fogtam a fiam kezét, feltörtek bennem az érzelmek a régmúlt hangulatát idézve. Jó volt látni a hömpölygő tömeget, úgy tűnt, ma is minden úgy van, mint régen a falumban...

A fogadalmi templom megtelt ünneplőkkel, zsúfoltak a padsorok, a pótszékek is mind elfogytak, körben tömör egységet alkot az álló emberek sokasága, egészen fiatalok és idősek egyaránt. A meghitt hangulatban az elcsendesedés, a hang nélküli öröm érhető tetten. Jézus Krisztus születését jöttek ünnepelni a hívek. Sokan vannak, de gondolunk azokra is, akik nem lehetnek itt; elesettek, betegek és mások egyedül töltik ezeket a meghitt perceket. Talán pont nekik írta

Babits Mihály

a Karácsonyi ének utolsó versszakát: „Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkünkben gyújts pici gyertyát, sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt." Pontban éjfélkor megkondulnak a dóm harangjai, az oltár előtt megjelennek a kispapok, az orgona hangja töri meg a csendet. A kórus és a tömeg egy emberként kezdi énekelni a Mennyből az angyalt. Majd

Kiss-Rigó László

szeged-csanádi megyés püspök érces hangján keresztül elhangzik az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében az Ámen. A szentmise végére mindenki lelke megtelt szeretettel, mosolygós arccal köszöntötték egymást az emberek. E sorok szerzője pedig

Juhász Gyula

Betlehemes ének című versének egy részletével kíván áldott karácsonyt mindenkinek! „Ó, emberek, gondoljatok ma rá, ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, a kerek föld mindegyik gyermekéhez egy üzenettel jött:

Szeressetek

!"