A megmaradásunk ünnepe a Mátyás téren

Több ezren látogattak el augusztus első hétvégéjén a Mátyás térre, ahol Dél-Alföld legrégebbi vallási ünnepét, a szeged-alsóvárosi Havas Boldogasszony Országos Nagybúcsút rendezték meg. A ferencesekhez és a Havas Boldogasszony kegytemplomhoz kötődő augusztusi búcsú Szeged legősibb vallási ünnepe.

Az alsóvárosi templom építését 1503-ban fejezték be. A Dömötör-torony után ez városunk legrégebbi építménye. Nevét a római Santa Maria Maggiore bazilika példájára Havas Boldogasszony tiszteletére szentelték.

Bálint Sándor

, a kiváló néprajztudós szerint nem kevesebbet köszönhetünk neki, mint fennmaradásunkat. A török uralom idején ugyanis csak

Szent Ferenc

alázatos és szegény fiait tűrték meg turbános elöljáróink mint vallási vezetőket. Így a szegedi kolostor Dél-Magyarország hatalmas missziós területének a középpontja lett. A török kiűzése után Szeged lakossága ötvennél is több délvidéki falut népesített be. A búcsújárás kultusza - ami a keresztény világban a vezeklés és az elégtétel alkalma - ezután új jelentőséget is kap: a hazatérését. A Havas Boldogasszony tiszteletére tartott ünnep alkalmat ad a kivándorolt szegedieknek egy napra megtérni a közös múltba, meglátogatni családjukat, halottaikat, és együtt imádkozni a főoltár kegyképe, a Napba öltözött Asszony előtt. Az alsóvárosi búcsújárásnak döntő szerepe van abban, hogy a Délvidék magyarsága megmaradt magyarnak és katolikusnak.

Útra kelni s megérkezni

A SZEGEDma.hu is kilátogatott az alsóvárosi templomba, ahol

Varga Kamill

ferences szerzetest kérdezte a búcsú jelentőségéről.

„A templom titulusa a Havas Boldogasszony, a hasonló nevű római bazilika mintájára keresztelték el - meséli a testvér a ferences templom keresztelésének történetét. A hagyomány szerint augusztus 5-én kérte Mária a templom fölépítését, ekkor pedig épp havazott, ami igen nagy ritkáság ebben az időben. Itt Szegeden ez a Mária-ünnep honosodott, meg de mivel augusztus 5-e általában hétköznapra esik, ezért augusztus első szombatján és vasárnapján tartjuk a búcsút már évszázadok óta."

Kamill testvér szerint a zarándoklás a szentmise hallgatása és a böjtölés mellett az egyik legfontosabb imádságos forma. Ilyenkor az ember egy kicsit elhagyja saját környezetét, a hétköznapokat, és útra kel. Ez fizikailag is igaz, de még inkább lelkileg. Útra kel, hogy aztán Isten segedelmével visszataláljon önmagához.

Két nap áhítat

A búcsú szombaton 15 órakor szentmisével kezdődött, majd délután öt órakor

Kiss-Rigó László

megyés püspök celebrált misét, és megbérmálta a fiatalokat. Az esti zsolozsmát követően

Kocsis Péter Fülöp

görögkatolikus püspök mutatott be szentmisét, amit este fáklyás körmenet követett és szentségimádás a templomkertben. Éjfélkor a halottakért imádkoztak a jelenlévők. Vasárnap a reggeli zsolozsma után hétkor lehetett misét hallgatni, kilenckor következett a nagymise körmenettel, délben pedig a betegekért, haldoklókért imádkoztak a templomban. Délután ötkor és hétkor is tartottak szentmisét. A búcsú ideje alatt folyamatos gyóntatás is folyt. Az Alsóvárosi Kultúrház udvarán játszóház várta a gyerekeket, a ferences templom előtt pedig kegytárgyakat árultak. Ha ellátogatunk az alsóvárosi búcsúba, és ahogy a vallásos lelkület megérint bennünket, óhatatlanul is felmerülhet fejünkben a kérdés: vajon méltó helyén kezeli a város apraja s nagyja Szeged legrégebbi, s talán egyetlen még élő vallási ünnepét? Ezt a kételyt már Bálint Sándor is megfogalmazta évtizedekkel ezelőtt: „Pedig vajon hol van inkább szükség a búcsújárás szent elragadtatására, ünnepi táplálékára, mint a nagyváros pesszimizmussal, nyárspolgári józansággal, nyomorúsággal és reménytelenséggel, örök hétköznappal sújtott falanszterében? És: mikor kell inkább a múlt igaz értékeit a szívekbe ültetni, mint korunk ijesztő talajtalanságában, a pillanat bálványozásában?"