Súlyos a Pick Szeged játékosának sérülése, hónapokig nem lesz hadra fogható


A Szegedi Tudományegyetemen emléknappal tisztelegtek Herrmann Antal előtt, aki a magyar néprajztudomány egyik különleges, saját útját járó alakja volt. A száz éve elhunyt kutató nevét ma elsősorban a cigánykutatás és a néprajzi terepmunka korai, úttörő módszerei kapcsán emlegetik, de a szegedi megemlékezés világossá tette: Herrmann nem csupán különc etnográfus volt, hanem jelentős tudományszervező és oktató is, aki a szegedi egyetemi néprajzi képzés előtörténetében is fontos szerepet játszott.

Az emléknap részeként az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke emlékülést rendezett, az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár pedig kiállítást nyitott Herrmann Antal kézirathagyatékából. A szervezők hangsúlyozták, hogy a szegedi könyvtár őrzi a néprajzkutató egyik legjelentősebb fennmaradt hagyatékát, amely nemcsak a cigánykutatás, hanem a magyar néprajztudomány története szempontjából is felbecsülhetetlen értékű.
A közlemény szerint Herrmann Antal kéziratos öröksége az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár egyik leggyakrabban kutatott gyűjteménye. A teljes anyag 12 nagyobb doboznyi iratot és 12 kisebb doboznyi levelezést foglal magába. A cigánykutatásra vonatkozó részt már digitalizálták is, így az teljes körűen elérhető az SZTE Micellanea Recordatoriumában.
Dr. Nagy Gyula, a könyvtár főigazgatója és Dr. Mód László néprajzkutató arra hívták fel a figyelmet, hogy Herrmann hagyatéka a magyar tudománytörténet egyik kiemelkedő forráscsoportja. Ezt jól mutatja az is, hogy külföldről is érkeznek kutatók a szegedi anyag tanulmányozására: legutóbb a németországi Kiel egyeteméről jött fiatal kutató dolgozott itt két héten át.
A megemlékezés egyik központi témája Herrmann Antal különös személyisége volt. Dr. Mód László felidézte, hogy a néprajzkutató életének egyik harmadát utazással, másik harmadát a nép között, a harmadikat pedig íróasztalánál és a katedrán töltötte. A róla fennmaradt emlékezések kiemelik sajátos öltözködését, szándékos gondozatlanságát és azt a törekvését, hogy minél közelebb kerüljön azokhoz a közösségekhez, amelyeket vizsgált.

Herrmann Antal esetében a terepkutatás nem puszta adatgyűjtést jelentett. Az egyik legismertebb történet szerint 1886 nyarán álruhában csatlakozott vándorló cigány közösségekhez, és maga is cigánynak adta ki magát, hogy belülről ismerhesse meg életmódjukat. A szerepvállalás olyan mélyre ment, hogy a közösség bizalmának megnyerése érdekében saját rátermettségét is bizonyítania kellett. A történet szerint végül annyira beépült, hogy kilépni is csak úgy tudott, hogy börtönbe záratta magát, mert tartott a lelepleződés következményeitől.
Ez a módszer mai szemmel már nem lenne elfogadható, hiszen a modern antropológia megköveteli a kutató identitásának feltárását. Ugyanakkor a szegedi előadók hangsúlyozták: Herrmann már saját korában olyan intenzív terepmunkát végzett, amely sok szempontból megelőzte a későbbi kulturális antropológiai gyakorlatot.
A megemlékezés egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy Herrmann Antal nemcsak módszereiben, hanem szemléletében is modern gondolkodónak számított. A róla szóló előadások szerint egyenértékűnek tartotta a kultúrákat, és elutasította azt a felfogást, amely primitív és magasabb rendű kultúrák közé sorolta volna az emberi közösségeket.

Ez a megközelítés ma már a kulturális antropológia egyik alapelve, Herrmann azonban ezt jóval korábban vallotta. Úgy tekintett a kultúrákra, mint adott környezethez alkalmazkodó életformákra, nem pedig hierarchikus rendbe állítható rendszerekre. Ebben a szemléletben rejlik életművének egyik legfontosabb mai tanulsága.
A szegedi kiállítás rendezője, Farkas Katalin arra is felhívta a figyelmet, hogy Herrmannról gyakran a különc kutató képe él a köztudatban, holott munkássága ennél jóval összetettebb. Nemcsak gyűjtőként volt jelentős, hanem a modern magyar néprajztudomány egyik korai rendszerezőjeként, szervezőjeként is. Részt vett múzeumok, néprajzi társaságok megalapításában, és komoly szerepe volt abban is, hogy Szegeden meginduljon az etnográfiai oktatás.
Dr. Mód László előadásában kiemelte, hogy Herrmann 1921 és 1925 között aktívan dolgozott a szegedi egyetemen, és tevékenysége előrevetítette a későbbi néprajzi tanszék megalakulását. A néprajzi oktatásban egyik tanítványa, Bálint Sándor is részt vett, aki később a szegedi néprajz meghatározó alakjává vált. Herrmann hatása így közvetve a szegedi tudományos élet következő nemzedékeiben is tovább élt.
Az emlékülésen olyan előadások is elhangzottak, amelyek Herrmann hagyatékának irodalomtörténeti jelentőségére mutattak rá. Dr. Kelemen Zoltán arról beszélt, hogy a kutató kiadatlan cigány folklóranyagában olyan szövegek találhatók, amelyek kapcsolódási pontokat mutatnak József Attila Tiszta szívvel című versével. Mindez azért különösen figyelemre méltó, mert József Attila felvette Herrmann kurzusát, a néprajzkutató pedig ismerten hozzáférhetővé tette kutatásait hallgatói számára.
Az előadások egy másik különleges kéziratra is kitértek: Horváth Rudolf 1911-ben, a sopronkőhidai börtönben írt cigány néprajzi munkájára, amely Herrmann hagyatékában maradt fenn. Az emlékülés ezzel azt is megmutatta, hogy a szegedi gyűjtemény nemcsak egyetlen tudós munkásságát, hanem egy teljes tudományos korszak gondolkodását őrzi.
Az emléknap végén a résztvevők megkoszorúzták Herrmann Antal sírját a szegedi Belvárosi Temetőben. A hozzá kapcsolódó kiállítás pedig az Egyetemi Tavasz idején továbbra is megtekinthető a Klebelsberg Könyvtár és Levéltár harmadik emeleti kiállítóterében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.