Értjük-e még Jókai nyelvét? - Irodalomtörténészet az SZTE-n

A folytatásos regényközlés újszerűsége, a romantikus történetek sodrása és a sajátosan egyedi nyelvezete egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy neve egyet jelentett a sikerrel. Azonban napjainkban népszerűsége jelentősen csökkent.

Mi ennek az oka, és vajon mennyire érthető még a mai olvasók számára Jókai nyelve?

Szajbély Mihály irodalomtörténész szerint az egyik legnagyobb kihívás a nyelvi változás. Míg a külföldi klasszikusokat rendszeresen újrafordítják a mai nyelvállapothoz igazítva, addig Jókai művei 19. századi nyelvezettel maradtak ránk, ami sokak számára nehezen érthető. Ez a fajta archaikus megfogalmazás elidegenítheti az olvasókat, holott éppen ez adja sajátos szépségét és egyediségét.

A tárcaregények világa is fontos tényező. Jókai történetei a napilapok folytatásos közléseiben jelentek meg, ami hasonló a mai televíziós sorozatok működéséhez. A 19. században a hírlapok által közvetített, folytatásokban érkező történetek mindenki számára könnyen hozzáférhetőek voltak. A mai sorozatokhoz hasonlóan ezek is úgy épültek fel, hogy az olvasók bármikor bekapcsolódhassanak.

A közoktatás szerepe sem elhanyagolható. Szajbély szerint a mai diákok számára Jókai hosszabb művei nehéz olvasmányok lehetnek, érdemesebb lenne rövidebb, könnyebben befogadható műveivel kezdeni az ismerkedést. A humoros írásai, például az Üstökös című vicclapban megjelent művek vagy a Sárga rózsa, közelebb hozhatnák a fiatalokat Jókai világához.

Jókai nemcsak regényíróként volt kiemelkedő, hanem a természettudományok iránti érdeklődése is meghatározta munkásságát. Tudományos műveket olvasott, hogy hitelesebben ábrázolja regényeiben a természeti jelenségeket. Mindez azt mutatja, hogy Jókai nemcsak történetmesélő volt, hanem egyben tudásközvetítő is.

A kérdés tehát nem az, hogy értjük-e még Jókait, hanem hogy akarjuk-e érteni. Nyelvezete kihívást jelent, de egyben páratlan élményt is nyújt azoknak, akik hajlandóak belemerülni világába.