Újraélesztett egy idősebb, szabadidejében sportoló, az SZTE Topolya sori csarnokban összecsukló egyetemi oktatót három testnevelés szakos hallgató. A fiatalok életükben először, de szakszerűen és bátran alkalmazták az egyetemen sportszakosként az elsősegélynyújtásról tanultakat. Az életmentő egyetemisták közül Dina Dániel azt nyilatkozta: nem „hősök” ők, csak tették, ami a kötelességük… Fociztak az „öregfiúk”, vagyis a szabadidejükben sportolva kikapcsolódó egyetemi oktatók a Szegedi Tudományegyetem Topolya sori csarnokában. A csapat tagjai évek óta így és itt, hét elején focizva készülnek föl a stresszes hétköznapokra… Közben a csarnokban és a közeli atlétika pályán az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar testnevelés tanár szakos hallgatói edzettek, gyakoroltak. A sport szakos fiatalok ugyanis a rendkívülivé lett tavaszi délutánra kaptak lehetőséget arra, hogy pótlólag bemutassák a tanáruknak, mit tudnak például kislabdadobásból, súlylökésből… – Tanárnő, baj van! Összeesett egy idős férfi… – rohant ki a csarnokból a sportpályára az egyik fiatal. A testnevelés szakos hallgatókkal foglalkozó tanárnő a diákjaival együtt futott a terembe, hogy segíthessen. Az SZTE elsőéves testnevelés szakos hallgatói közülDina Dániela férfi fölé hajolt és folytatta azt a szívmasszázst, amelyet – láthatóan gyakorlatlan módon, de már – elkezdett az „öregfiúk” egyike. – Segíteni kell, vagy nagy baj lesz! Ez futott át az agyamon. Beugrott, amit az első félévben az elsősegélynyújtással kapcsolatban a legfontosabb tudnivalóként sulykolt belénk a tanárunk: „Bármit teszel, jobb, mint ha semmit”… - idézi föl a történteketDina Dániel.– Biológia a másik szakom, így aztán tudom, cselekedni kell, mert a mellkast a megfelelő helyen és erővel, ritmikusan meg-megnyomva visszahozható és fenntartható a vérkeringés… Mikor a mellettem lévő barátom,Brezovai Dániellátta rajtam, hogy fáradok, átvette és folytatta a szívmasszázst. Amikor ő is fáradni kezdett, akkor egy harmadik, szintén testnevelés szakos srác folytatta a férfi újraélesztését… Irányította az elsősegélynyújtást, közben az SZTE Topolya sori sportcsarnokbeli defibrillátort üzembe helyezte, a mentőket hívta a testnevelés szakosokkal foglalkozó tanárnő. – A percek, a másodpercek is számítanak, ha újraélesztésre van szükség. Ugyanakkor a szívmasszázs folyamatos végzése fizikai erőt kíván. A hallgatók váltották egymást, így voltak képesek tizenöt percen át, a mentők megérkezéséig, olyan intenzitással préselni a mellkast, hogy fenntartsák az eszméletét vesztett oktató vérkeringését – magyarázza a történtekről beszámolóGyőri Ferenc. Az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Testnevelési és Sporttudományi Intézet vezetője hozzátette: defibrillátorral rendelkezik az SZTE Topolya sori sportcsarnoka, ám a jelenlévők nem használták a berendezést, mert célszerűbbnek látták a manuálisan megkezdett újraélesztést folytatni.
Életmentő eszköz a defibrillátor, de nem pótolja az újraélesztés – Balesetvédelem és elsősegélynyújtás – ez az elsőéves sport szakos hallgatók egyik első kurzusa. Diákjaink megtanulják az eszköz nélküli és az eszközös elsősegélynyújtás különböző módjait. Tanítványaink most tanúbizonyságot tettek arról, hogy alkalmazni is képesek az elméletben tanultakat – hangsúlyozzaGyőri Ferenc. – Azonnal tudták, mit kell tenni és elég bátrak voltak ahhoz, hogy keményen munkába álljanak, segítsenek egy bajba jutott embernek. Az újraélesztéssel kapcsolatos magatartás, az elsősegélynyújtási attitűd kialakítása a tanulókban. E témáról írja doktori értekezésétKatona Zsolt. Az SZTE JGYPK Testnevelési és Sporttudományi Intézet tanára tanította azokat a szegedi egyetemistákat is, akik megmentették a focipályán összeesett és eszméletét vesztett idősebb oktató életét. – A rohamkocsival érkező mentőorvos megdicsérte az újraélesztésben jeleskedő, a balesetvédelem és elsősegélynyújtás órán tanultakat a gyakorlatban alkalmazni tudó egyetemistákat. A helyszínen hangsúlyozta, hogy segítségük nélkül már nem lenne az élők sorában a szabadidejében focizó egyetemi oktató – meséli, amit kollégáitól hallottGyőri Ferenc. Az intézetvezető érdeklődött az oktató állapotáról. A csapat egyik tagjától megtudta: már egyértelmű, hogy testi és szellemi károsodás nélkül élte túl a sportcsarnokbeli traumát. A testnevelés szakos hallgatók képzése mellett sportszolgáltatást is nyújt – például az aktív versenyzői korosztályhoz már nem tartozó oktatók rekreációját jelentő teremfoci meccseknek ad helyet – az SZTE JGYPK Testnevelési és Sporttudományi Intézete. A Szegedi Tudományegyetem Topolya sori, felújításra váró sportcsarnoka szinte éjjel-nappal foglalt. – 2011 óta, amióta én az intézetben dolgozom, még nem történt olyan sokkos eset, hogy újraélesztésben kellett volna közreműködnünk – összegezGyőri Ferenc. – Ám egyetlen rosszullét is sok, ha nem tudunk hatásosan közbelépni, segíteni. Készen kell állnunk a hasonlóan rendkívüli esetekben a segítségnyújtásra, mert a stroke vagy a hirtelen szívhalál életkortól függetlenül lesújthat. Az SZTE JGYPK Testnevelési és Sporttudományi Intézetében a hallgatók mellett az oktatókat is folyamatosan képezik a balesetmegelőzés különböző módszerire és elsősegélynyújtásra. – Mi a tanulsága a Topolya sori csarnokbeli újraélesztésnek? – kérdez visszaDina Dániel. – Az, amit az elsősegélynyújtás kurzuson is hallottunk: „Mindegy, hogy biztosak vagyunk-e a dolgukban, el kell kezdeni az újraélesztést...” Ugyanakkor azt gondolom, mi nem vagyunk „hősök”, nem tettünk semmi rendkívülit, csak azt, ami a kötelességünk: segítettünk. (Forrás: SZTE)