Izgalmas kutatásokba fogtak a Sófi-különdíjasok

Stroke-kutatás, a délutáni alvás jótékony hatásainak, valamint az európai múlt idők vizsgálata, valamint egy eszköz, mely képes kimutatni az ételek laktózmennyiségét, és egy orvostanhallgató, akinek szenvedélye a fotózás. Izgalmas, a mindennapokra reflektáló kutatási témákat jutalmaztak a Sófi-alapítvány különdíjával. A fődíjasokról szóló korábbi írásunk után jelen cikkünkben a különdíjasok mellett részletesebben bemutatkoznak a biológus mesterképzés és doktori iskola első helyezettjei is.

Nyerki Emil

a Természettudományi és Informatikai Kar mesterszakos hallgatója info-bionika mérnök szakon, aki saját ételérzékenysége révén vágott bele egy olyan eszköz kidolgozásában, amely képes lenne kimutatni az ételekben a gluténtartalmat. „Ez sajnos túl nagy falatnak bizonyult, hiszen még az irodalomban sem találtam arra utaló jelet, amivel ez egyszerűen megoldható lenne. Ekkor gondolkodtam el azon, melyik az a betegség vagy érzékenység, amelyen lehetne segíteni egy könnyű, hordozható eszközzel. Magamból indultam ki, hiszen én is laktózérzékeny vagyok, innen jött az ötlet, hogy építsek egy Laktóz szenzort.” Emil a Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszéken végezte a kutatásait, Vedelek Balázs felügyelete alatt. „Távoli célom, de a kutatásom eredményeként szeretnék egy, akár retikülben is hordozható szenzort létrehozni, amelynek segítségével bárki be tudja vizsgálni az ételét vagy italát, hogy mennyi laktózt tartalmaz. Laktózérzékenyként kerülni kell a tejtermékek fogyasztását, vagy laktáz enzim tablettát kell bevenni az étkezés előtt, viszont a tabletta adagolása nem triviális kérdés. Ez azért van, mert egyrészt a gyártók is csak nagyságrendileg adják meg, hogy mennyi laktózt képes lebontani egy tabletta, másrészt pedig a különböző termékek más és más mennyiségben tartalmazzák. Ilyen téren akár tej és tej között is lehetnek különbségek” – folytatta. Emil tervei közé tartozik, hogy külföldön folytassa tanulmányait, de mindenképpen szeretne visszatérni Magyarországra, hogy a megszerzett tudást idehaza is hasznosíthassa.

Szepes Borbála

az előző cikkünkben bemutatkozó fődíjas,

M. Tóth Orsolya

kutatótársa. Borbála az Általános Orvostudományi Kar ötödéves orvostanhallgatója, aki negyedik éve dolgozik az Agyi Keringés és Metabolizmus kutatócsoportban Farkas Eszter egyetemi docens vezetése alatt. „Az első év végén, az addigi eredményeim alapján ajánlotta fel nekem Bari Ferenc dékán úr a lehetőséget, hogy "körbe nézzek" az újonnan induló laborban. Rögtön eldöntöttem, hogy itt szeretnék tudományos diákköri munkát folytatni, mind a téma, mind a támogató és motiváló környezet is megerősített a döntésemben” – emlékezett vissza, hogyan találkozott az azóta szenvedélyévé vált kutatási témájával. Kutatásaikban az agyi keringés és anyagcsere sajátosságait vizsgálják. Minden hatodik ember érintett, világszerte szenvednek a stroke következményeitől. A betegség gyakorisága ellenére mégis kevesen jutnak időben megfelelő ellátáshoz, és szűkös terápiás lehetőségek állnak a klinikusok rendelkezésére. „Mi ezen szeretnénk változtatni azzal, hogy a stroke-ot kialakító érelzáródás okozta másodlagos sejtsérüléseket célunk jellemezni és megelőzni. Ezzel időt nyernénk a betegeknek, az elsődleges inzultust követően órákig vagy akár napokig is közbe tudnánk avatkozni a kóros agyi folyamatoknak. Egyúttal ezeknek az említett másodlagos jelenségeknek a betegágy melletti monitorozásával a kezelés személyre szabható lehetne, az adott beteg egyéni igényeihez és állapotához mérten. A témánkat már több ízben is prezentáltam Tudományos Diákköri Konferenciákon, idén két előadással is részt veszek az országos fordulón M. Tóth Orsival társszerzőségben” – folytatta. Borbála álma, hogy a WHO-nál dolgozhasson, s munkájával globális társadalmi problémák megoldásához járuljon hozzá. „Hiszem, hogy a megfelelő oktatás és iskoláztatás révén számos jelenkori nehézség orvosolható lenne. Emellett fontosnak tartom a nők jogainak és társadalmi szerepvállalásának kiterjesztését, ezért is nagy örömmel tölt el, hogy egyre több női kutató és szakember van jelen a tudományos és közéletben.” A Bölcsészettudományi Kar végzős pszichológia szakos hallgatója

Balla Viktória

, akit a kognitív és neuropszichológia érdekel leginkább, ezért választotta ezt a mesterképzést is. Egyetemi évei kezdetétől részt vesz a Pszichológiai Intézet kutatásokban, jelenleg is két fő területen dolgozik.

Csábi Eszterrel

2012 vége óta vizsgálják a délutáni alvás emlékezeti rögzülésre kifejtett hatásait, illetve

Csifcsák Gábor

témavezetésével 2014 óta EEG segítségével vizsgálják, hogy idegrendszeri szinten hogyan különböztetjük meg saját cselekvéseink vizuális következményeit a külvilág ingereitől. Az első projektre vonatkozóan elmondta: „kimondottan a rövid, délutáni alvás hatásait eddig kevesen vizsgálták, saját kutatásunkban kognitív tesztek és EEG segítségével igyekszünk feltárni a különböző emlékezeti rendszerekre, tanulási folyamatokra kifejtett hatásait. Az elmúlt években született néhány olyan kezdeményezés, amely a délutáni alvás munkahelyi bevezetését szorgalmazza, ezért a mindennapi életben is nagy jelentősége van, hogy ismerjük a kognitív folyamatokra kifejtett hatásait”. A

Dalos Vera

és

Kilencz Tünde

pszichológia mesterképzéses hallgatók,

Szalóki Szilvia

PhD-hallgatóval, valamint

Németh Roland

programozóval közös, 2014-ben indult kutatásban olyan folyamatokat vizsgálnak, melyek „bizonyos pszichiátriai kórképekben, például szkizofréniában zavart szenvedhetnek, amely akár a hallucinációk vagy téveszmék hátterében is állhat. Vizsgálatuk ezért nagyon fontos lehet, hogy pontosabban megérthessük ezeket a kórképeket” – folytatta.

Kovács Balázs

némettanár szakos hallgatója a Bölcsészettudományi Kar mesterképzésén. Bevallása szerint már egészen korán, általános iskolás korában kezdődött az idegen nyelvek iránti szenvedélye, harmadik osztályos korától angolul tanult. Később felvette a németet és az oroszt is, a gimnáziumban pedig a latinba is belekóstolt. Ekkor vette észre az egyes nyelvek közötti nyelvtani hasonlóságokat, majd tanárai javaslatára végzős korában elindult a nyelvtudományok irányába. „Később a germanisztika szakon elkezdtem a franciát, a latint, a szerbet, utána pedig jött a többi. Ekkor már tudatosan olvastam nyelvtörténettel, dialektológiával és nyelvtipológiával kapcsolatos cikkeket, hallatlanul érdekesnek találom azóta is a témát. Időközben elkezdtem kutatni, de első körben még nem nyelvtipológiát, mert kevés nyelvben ismertem ki magam” – kezdte, majd tavaly beérett a sok munka, és óvatos lépésekkel belevágott a nyelvtipológiába is. Munkáját

Scheibl György

vezeti. „A mostani kutatásomban, amelyet az OTDK-ra készítettem, az európai múlt időket, azok közül is elsősorban a sok nyelvben perfektnek nevezett összetett múlt időket kutatom” – folytatta. „Így például kiderült, hogy a nyelveknek mekkora része használja a létigét a képzéshez, mint a szerb Ja sam bio, a birtoklás igéjét I have been és vegyesen a kettőt Ich bin gewesen és Ich habe geschlafen. Eleinte nem igazán gondoltam bele a kutatás hasznába, ma viszont már tudom a tanítási gyakorlatom nyomán, hogy néhány ilyen jellegű nyelvtörténeti adalék jó helyen elsütve a nyelvtan tanításakor nagyon jó hatással lehet.” Balázsnak nincsenek arra vonatkozó tervei, hogy külföldre menjen, a katedrán képzeli el jövőjét. Ahogyan ő fogalmazott, „beszippantotta” az iskola világa, emellett pedig kutatását is szeretné folytatni.

Csákány Lóránt

az Általános Orvostudományi Kar negyedéves orvostanhallgatója, aki elsősorban a hazai és nemzetközi fotókiállításokon elért eredményeiért kapta meg a Sófi-alapítvány különdíját. „A sok tanulás mellett, a fényképészet jelenti számomra a kikapcsolódást. Ilyenkor megszűnik számomra a külvilág, és átadom magam az alkotás élményének. A fényképészet művészet, melynek rejtelmeibe a nagypapám, 8 évvel ezelőtt avatott be először. Majd lassan, egy teljesen új világ tárult ki a szemem előtt” – foglalta össze, mit jelent számára ez a terület. Nyilvánosság előtt 2010-ben mutatta be fotóit, az újvidéki fotó klub által hirdetett tematikus versenyen azonnal első helyes lett. „2011-ben felvételt nyertem a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségébe (MAFOSZ). 2016-ban

Dusha Béla

szegedi fotóművész ajánlásával, tagja lettem a Magyar Tudományos Akadémia, Szegedi Akadémiai Bizottság-Fotóművészeti Munkabizottságának. Képeimet számos hazai és külföldi fotópályázaton mérettettem meg. Eddig összesen 62 díjjal jutalmazták fotóimat.” Fiatal kora ellenére jelentős kiállításokon szerepelhetett már a munkáival, alkotásai eddig 18 országban jártak, idén novemberben pedig sor kerül az első önálló kiállítására is Budapesten.

Sófi József

alapítványa az összegyetemi elismerések mellett minden évben külön díjazza a tehetséges biológushallgatókat is mesterszakon és a doktori iskolában egyaránt.

Szili Petra

, a Természettudományi és Informatikai Kar másodéves mesterszakos biológushallgatója idén nemcsak a különdíjat, hanem kategóriája vándorserlegét is elhozta. Témavezetője nem más, mint a Bolya-díjas

Pál Csaba

, akinek a kutatói élethez való hozzáállása és természetesen kutatási témája is megragadta a fiatal lány figyelmét, így került a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Kísérleti Evolúcióbiológiai Csoportjába. „A labor fő irányvonala az antibiotikum-rezisztencia fejlődésének modellezése, én is ebbe az irányba kapcsolódtam bele. Szűkebb kutatási területemen azzal foglalkozom, hogyan lehet génmódosítási módszereket felhasználni az evolúció felgyorsítására, hiszen vannak olyan jelenségek, amik maguktól nagyon ritkán vagy lassan történnének meg a laboratóriumban, és rásegítés nélkül nem tudnánk őket hatékonyan vizsgálni. Ezen belül a munkacsoportomban főleg az én feladatom a kórházi mintákból azonosított, betegséget okozó baktériumtörzsekkel végzett munka, ami fokozott óvatosságot igényel” – részletezte a kutatást. Úgy folytatta, pesszimista becslések azt mutatják, 2050-re az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok okozta betegségek vezető halálokot jelentenek majd, tehát nem lesznek olyan gyógyszerek, melyekkel a fertőzés terjedése megakadályozható lehetne. „Eredményeinkkel az orvostudományt szeretnénk segíteni, egyrészt a már meglévő antibiotikumok hatékonyabb alkalmazásaira tett javaslatokkal, antibiotikumok tesztelésével, másrészt hosszú távon akár új hatóanyagok kifejlesztésével is. Szeptembertől ebben a kutatócsoportban folytatom a tanulmányaimat Phd-hallgatóként, egyrészt a témában is van annyi potenciál, hogy akarjak még éveket dolgozni rajta, másrészt nagyon jó a munkakörnyezet is, ezért nem is gondoltam rá, hogy máshova mennék dolgozni.”

Nyúl-Tóth Ádám

az Általános Orvostudományi Kar harmadéves PhD-hallgatója. Neurobiológia szakirányon végzett, mert mindig is érdekelte az agy működése, egészen pontosan a molekuláris mechanizmusok. „Már szakdolgozóként is az agyi gyulladásos mechanizmusokkal foglalkoztam és lenyűgözött az összetettség, amely az idegrendszer és az immunrendszer kapcsolatára jellemző. Talán azért is olyan izgalmas, mert korábban úgy gondolták, hogy az immunrendszer korlátozottan tud csak működni a központi idegrendszerben. Ennek ellenére egyre több kutatási eredmény bizonyítja, hogy agyunk különböző sejttípusai részt tudnak venni gyulladásos folyamatokban.” Jelenleg az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának Biofizika intézetében dolgozik

Krizbai István

kutatócsoportjában. Itt foglalkozott először a vér-agy gáttal, vagyis az agyi kapillárisok fiziológiás és patológiás működésével. A csoportban főleg a molekuláris szintű vizsgálatok teszik ki feladatait. „Munkánk során igyekszünk feltárni és összehasonlítani az egészséges és a betegségek következtében kialakuló folyamatokat az agyi erek szintjén. Ezen munkánk során - hasonlóan más alapkutatásokhoz –találhatunk olyan mechanizmusokat, amelyek a későbbi alkalmazott kutatások célpontjai lehetnek. Legjobb esetben gyógyszer, vagy terápia fejlesztésében is segíthetnek eredményeink” – részletezte. Ádám a jövőben szeretne külföldi tanulmányútra menni, hogy más kutatóktól, oktatóktól tanulhasson, de pályáját hosszú távon Magyarországon képzeli el.