Újráztak a Sófi-díjasok – bemutatkoznak a fődíjasok

Stroke vizsgálat, rákkutatás, a Barbarikum késő császárkori populációjának biológiai rekonstrukciója és két fiatal lány, akik jelentős sikereket értek el a hazai zenei művészeti életben. Sófi József, a Szegedi Tudományegyetem tehetséges hallgatóit támogató alapítványa alapítója szerint erős mezőnnyel szembesült idén a zsűri.

M. Tóth Orsolya

hatodéves orvostanhallgató, akinek munkáját már tavaly díjjal ismerte el a Sófi-alapítvány. Még csak másodéves volt, amikor az élettan szeretete miatt csatlakozott az Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Kísérletes agyi képalkotás kutatócsoportjához, ahol

Farkas Eszter

témavezetésével tudományos diákköri munkát végez. „A kutatócsoportunk az agyi vérkeringés szabályozásának törvényszerűségeit vizsgálja állatkísérletes modellen. Kísérleteink során a stroke-ot vizsgáljuk, különös tekintettel egy jelenségre (terjedő depolarizáció), ami stroke után jelentkezik és felelőssé tehető a károsodás kiterjedéséért.” A stroke világszerte a harmadik leggyakoribb halálok, és sajnos a rokkantság egyik vezető okozója is. Minden ötödik ember elszenvedi a szélütést – ezért főleg életvitelünk a felelős ¬ és mint azt Orsolya is megjegyezte, a betegek kevesebb mint fele megfelelő ellátó intézménybe a strok-ot követő kritikus 3-4 órában. Orsolya szerencsésnek tartja magát, hiszen egy barátságos csoportban dolgozhat biológusokkal, orvosokkal, fizikusokkal és informatikusokkal. A csoport kutatásai megoldást jelenthetnek arra, hogy a kritikus időablakon túllépő betegeket is eredményesen kezeljék. „Szepes Borbálával, aki idén elnyerte a Sófi-alapítvány különdíját, részt veszünk a műtétek és mérések kivitelezésében, valamint az adatok elemzésében. Emellett eredményeinket hazai és határon túli diákkonferenciákon prezentáljuk immár negyedik éve” – tette hozzá.

Baracskai Judit

neve is ismerősen csenget olvasóinknak, hiszen a Zeneművészeti Kar operaének mesterszakos hallgatója számtalan sikeres fellépésen van már túl, valamint szerepelt a Kincsem című nagysikerű magyar filmben is. A vajdasági lány hét évig tanult hegedülni, énekhangjára pedig már általános iskolában felfigyeltek. Felismerve tehetségét olyan művészek, oktatók vették őt szárnyai alá, mint

Temesi Mária, Csengery Adrienne

Kossuth-díjas énekművész,

Pál Tamás

Liszt Ferenc-díjas, Kiváló Művész és

Koczka Ferenc

, a Szegedi Nemzeti Színház karmesterei. „Szólistaként 2014-ben mutatkoztam be önálló ária- és dalestjeimmel. 2015-ben 10 állam 14 városában mintegy 20 koncertem volt az USA-ban és Kanadában, valamint ugyanebben az évben felkértek a Kincsem című magyar film Operaénekesnő szerepének megformálására, amelynek hatalmas sikerű bemutatója épp a napokban volt a mozikban.” Az igazi sikert 2016-ban a Centenáriumi IX. Nemzetközi Simándy József Énekverseny hozta meg számára, ahol kategóriája legjobbjaként vehette át az első helyezettnek járó jutalmat. „Operai debütálásomra Melindaként 2016-ban került sor a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol jelenleg is énekem

Erkel Ferenc

Bánk bán című operájának női főszerepét. Munkámat a Rotary és Soroptimist szervezetek is elismerik és támogatják, a Rotary GoL (Gift of Life) program művésznagyköveteként, jótékonysági koncertjeimmel közel 2 millió forintnyi adományt gyűjtöttem szívbeteg gyermekek életmentő műtétjeire. 2017 áprilisában, 25 évesen bekerültem a Magyar Állami Operaház programjába, májusban önálló áriaestem lesz a MÜPA-ban. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mindezek mellett elnyertem a Sófi-alapítvány idei fődíját.”

Sikert sikerre halmoz a művészeti életben a Zeneművészeti Kar zeneszerző és operaének művész mesterszakos hallgatója,

Iván Sára

, akinek bemutatkozása a nagyközönség előtt az „Ez történt Bécsben” című operett volt. A 2013-as előadás, mely vizsgadarabnak készült, olyan népszerű volt a szegediek körében, hogy még abban az évben

Kesselyák Gergely

meghívta a Bartók Plusz Operafesztiválra. „2016 tavaszán megnyertem a

Sófi József

által alapított Sófi-ösztöndíj különdíját, elsőként a BA képzésen belül. Ezt követően „bronz” fokozatot kaptam a SZTEhetség Művész/Sportoló, illetve BA/MA kategóriában is” – idézte fel. A fiatal lány szoros művészeti barátságot ápol Baracskai Judittal, ő tolmácsolta ugyanis a MÜPA-ban a

Juhász Gyula

verseire készült dalciklust, a Tiszai dalokat. „Édesanyám, aki a Szegedi Nemzeti Színház Énekkarának tagja, sok színházi élményről biztosított engem. Hadd említsem meg Rossini Ory grófja című operáját, amelyet 2010. január 22-én láttam a Kisszínházban, egy egész életre szóló katarzist adott. Rettentő izgalmas dolog egy zeneművel hatni a másikra, a hallgatóra. Mindegy az, hogy vidám, vagy szomorú hangulatot teremtek ezzel, ha teremthetek. Ez a lényeg. Sőt, ha megfogalmazhatom a saját nyelvezetemen, az pedig egy lehetőség, hogy még jobban kifejezhessem magam, és még inkább megérthessen a hallgató. Valahogyan így vettem a bátorságot, hogy megpróbáljak írni, komponálni.”

Mészáros János

a Természettudományi és Informatikai Kar másodéves vegyészhallgatója mesterszakon, akinek elhivatottságára és tehetségére korábban

Enyedy Éva

figyelt fel, kutatómunkáját is az ő csoportjában kezdte meg. Az MTA-SZTE Bioszervetlen Kémiai Kutatócsoport tagjaként „a témavezetőm és hallgatói olyan fémkomplexek és ligandumok oldategyensúlyi vizsgálatát és biomolekulákhoz való kötődését vizsgálja, melyek biológiailag aktívak, főként rákellenesek”. Ezen belül az ő kutatási témája különböző ródiumkomplexek oldatbeli viselkedésének vizsgálata. „A ciszplatin és származékai olyan fémkomplexek, melyeket világszerte alkalmaznak a rákos betegek kemoterápiájánál; azonban súlyos mellékhatásaik miatt sok kutatócsoport állított már elő olyan fémkomplexeket, melyek leválthatnák ezeket. A ródium bizonyos fémorganikus vegyületei is mutatnak rákellenes hatást sejtvonalakon történő vizsgálatokon. A mi feladatunk, hogy ezen ródiumkomplexek oldatbeli viselkedését megismerjük, illetve, hogy a szerkezeti módosítások milyen hatással vannak rájuk. A DNS-sel és fehérjékkel való kölcsönhatást is vizsgáljuk, hogy megismerjük a sejteken belüli folyamatokat. Ezek ismeretében kiderülhet, hogy a jövőben mely utakon érdemes továbbfejleszteni ezeket a vegyületeket, hogy nagyobb legyen szelektivitásuk a rákos sejtekre, és nagyobb legyen hatékonyságuk” – tette közérthetőbbé.

Paluch-Kujáni Éva Yvett

másodéves régészhallgató a Bölcsészettudományi Kar mesterképzésén. A Kárpát-medence és a Barbarikum késő császárkori populációjának biológiai rekonstrukciójával és régészeti hagyatékával, különös tekintettel a csonttuberculosis tér- és időbeni vetületével, és az ezzel összefüggésben lévő hitvilág kimutathatóságával foglalkozik, kutatási témájában nyerte el a Sófi-ösztöndíjat. Yvett már igen korán elkezdett a Móra-múzeumnál dolgozni, részt vett a feltárásokon. „Alapszakos elsőéves hallgatóként az egyik lelőhelyen egy késő római temetőre és településre bukkantunk.

Paluch Tibor

ásatásvezető régész átengedte számomra a feldolgozás jogát. A közel három évet felölelő munka során

Kulcsár Valéria

és

Vörös Gabriella

szakmai lektorálásával a leletanyag-, míg

Marcsik Antónia

vezetésével a temető embertani anyagának feldolgozását végeztem el. Az összehasonlító elemzés során kiderült, hogy a szarmata (iráni eredetű lakosság az Alföld területén a Kr. u 1-5. századig) elhunytak közül néhányan TBC-ben szenvedtek. Ezt a korszak csontanyagában igen nehéz kimutatni, mivel a sírok gyakran rablottak, a csontok megtartottsági állapota pedig igen gyenge. Összefüggést találtam az elhantoltak amulettviselete és a megbetegedések között, így új oldalról világíthattam rá a óvó-védő- bajelhárító tárgyak szerepére, amelyekről bebizonyosodott, hogy fájdaloműző szereppel is bírhattak.” Yvett tavaly részt vett egy közép-kínai őskori telep feltárásában, melynek révén konferenciákra is meghívást kapott.