Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyetem

Töretlen fejlődést vár a nukleáris medicina megteremtője

Töretlen fejlődést vár a nukleáris medicina megteremtője

2013. március 10., vasárnap
Töretlen fejlődést vár a nukleáris medicina megteremtője

Csernay László professzort mint a nukleáris medicina hazai megteremtőjét ismerte el fődíjával a Szegedért Alapítvány. A professor emeritus vallja: a fejlődés nem áll meg, még számos újdonságot rejt az orvosi képalkotás.

A professzor Székesfehérváron született, de az 1950-ben Szegeden kezdte meg egyetemi tanulmányait, azóta kötődik a városhoz. A szegedi egyetemen szerzett diplomát, és az I. számú Belgyógyászati Klinikán kezdett dolgozni, majd külföldi tapasztalatai alapján fektette le az orvosi nukleáris medicina alapjait. Gazdag pályáján volt intézetvezető, a SZOTE-n rektorhelyettes, cégeknél tanácsadó, orvosigazgató, óriási tudományos teljesítményét nem csak publikációs listája, hanem az olyan elismerések is jelzik, mint például a Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), vagy a Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság (MONT) életműdíja (2012) – utóbbinak 1980 és 1988 között elnöke volt, és a mai napig örökös tiszteletbeli elnöke.

– A hatvanas években miért kezdett el belgyógyászként a nukleáris medicinával komolyabban foglalkozni?

– 1964-65-ben több mint egy évet töltöttem Humboldt-ösztöndíjjal a németországbeli Erlangenben, ahol egy Siemens vállalat is működött, mely orvosi műszereket gyártott. Mikor hazajöttem, a Gamma Művek akkor kapta meg az orvosi nukleáris műszergyártás lehetőségét, és kinyomozták, hogy én Németországban éppen ilyesmivel foglalkoztam. Ettől kezdve különböző fokozatú tanácsadója lettem a cégnek. Mi próbáltuk ki az összes eszköz prototípusát Szegeden, ide tódultak a KGST szakemberei, akik ezekkel az eszközökkel dolgoztak. Ezután egymás után alakultak Magyarországon az izotópdiagnosztikai egységek, amelyek Szegedre mint forrásra tekintettek. Én magam is lobbiztam a minisztériumban egy-egy intézményért, illetve például azért is, hogy a terület önállóságát elismerjék, legyen önálló szakvizsgája.

– Nem volt ellenérzés az izotópos vizsgálatokkal szemben?

– Nem, örültünk, hogy „megfogható” képet lehet belső szervi elváltozásokról kapni, így például a májról is tudtunk izotópos felvételt készíteni – ez a röntgenen csak egy nagy sötét folt volt, akárcsak az agy.

A szegedi gammakamera

– Majd felismerték a számítógépek fontosságát, mikor még sokan azt se tudták, mi az a számítógép. – Így van, 1969-ben kezdtem el ezzel a területtel foglalkozni, majd 1976-ban egy csoporttal létrehoztuk az úgynevezett Segams programot, azaz a szegedi gammakamera-rendszert, melyet később például BNV- és akadémiai díjjal is elismertek. Annak idején a már említett Gamma Művek voltak a nukleáris orvosi műszergyártás letéteményesei az egész KGST területén. Ők gyártották a gammakamerát és a KGST minden országában ezt használták. Így, brazil, török és kínai eladásokat is beleértve összesen több mint háromszáz darabot értékesítettek – a szabadalom tulajdonosai pedig mi voltunk a szegedi csoportommal. – 1976-tól vezette az önállóvá vált intézetet, mely SZOTE Központi Izotópdiagnosztikai Laboratórium néven működött, 1992-ben pedig a rektor megbízta a Radiológiai Klinika vezetésével egy évre, amelyből hat lett. Intézet-, illetve klinikavezetőként a fejlődésnek milyen módját választotta? – Láttam, hogy külföldön rohamosan fejlődnek a számítógéppel kapcsolatos képalkotó technikák, míg a szegedi klinikán csupán egy elavult CT-nk (számítógépes tomográf) volt. Ebben az időben alakult meg Magyarországon az International Medical Center (IMC), felvettem velük a kapcsolatot, és Szegedre hoztam a céget – ebben a rektor és a városi önkormányzat is támogatott. Kilobbiztuk a minisztériumnál, hogy engedélyezzék, sőt, az OEP-en keresztül finanszírozzák is a vizsgálatokat, így a betegeknek minden ingyenes volt. A legkorszerűbb CT-vel dolgozhattunk, és Magyarországon harmadikként Szegeden is megjelent a radiológiai képalkotás csúcsát jelentő MR (mágnesesrezonancia-képalkotás), izotópos vizsgálatokat és csontsűrűségmérést is végeztünk. Így indultunk az Újklinika alagsorában. Folyamatosan, huszonnégy órán át dolgoztak a műszerek, még karácsony másnapján és húsvét hétfőn is – jelentős igény volt rájuk. Nem úgy volt, mint ma, a várólisták korában, mikor több az igény, mint a fizetőképes kapacitás.

Egy nagy generáció mestere

– Miután betöltötte 65. életévét, az orvosi karon emeritusi fokozatot kapott, lemondott intézményvezetői státuszáról, de a versenyszférában továbbra is dolgozott. – Az Euromedic Diagnosticsnál vezérigazgatói tanácsadóként, majd tudományos igazgatóként felügyeltem az összes egységet 80 éves koromig, 2011 decemberében erről is lemondtam, azóta boldogan élem a nyugdíjas életem. – Iskolateremtő munkásságot tudhat maga mögött, ezek szerint jó tanítványai voltak? – Nagyon büszke vagyok arra, hogy mellettem egy nagy generáció nőtt fel. Az innen elkerülő emberek Budapestet kivéve az összes magyar egyetem nukleáris medicina intézeteinek igazgatói lettek mint egyetemi tanárok. Nemcsak itthon, de külföldön is dolgoznak munkatársaim, például a hamburgi egyetemen. Szinte mindenki tudományos fokozatot szerzett abban a matematikai csoportban is, ami megalkotta a Segamst, kedves barátom, Csirik János pedig például a JATE rektora is volt, és még most is intézetvezető a Természettudományi és Informatikai Karon. De velem dolgozott Kuba Attila, Máté Örs, Makai Árpád, a Számítóközpont akkori vezetője, és az én emberem volt utódom, Pávics László, a Nukleáris Medicina Tanszék vezetője is.

Opera és barát

– Köztudottan nagy operarajongó. – Imádom az operát és a zenét. Ennek több oka is van, hogy csak egyet említsek: nagyapám unokatestvére, Venczel Béla a Magyar Állami Operaház örökös tagja volt – igaz, csak kisgyerekként találkoztam vele, nem volt személyes kapcsolatunk. Gregor Józseffel viszont nagyon jó barátok voltunk. Amikor 1987-ben a nukleáris medicina európai társaságának elnökeként elsőként az akkori szocialista országokban én rendeztem elsőként és egyetlenként európai kongresszust Budapesten, komoly kulturális kínálatot is szerettem volna a programba, ezért – a ma már nemzetközi hírű – Komlósi Ildikót és Gregort hívtam meg a Mátyás templomba, ekkortól szoros barátság alakult ki köztünk. Gregorral közösen alapítottuk meg a Szegedi Operabarátok Egyesületét, mely jelenleg is működik, most lesz huszonhárom éves. – Ma is aktív „kultúrafogyasztó”? – Egyre szabadabb időmben a zenei színházi életet követem, a lehetőségeket messzemenően kihasználom, rengeteg bérletem van Budapesten és Szegeden is. Eddig 47 külföldi operaházban, 115 külföldi előadást hallottam élőben – ez nekem nagy öröm. A számítógéphez való kötődésem miatt végigdokumentáltam mindent, szereplők, díszlettervezők stb. – minden szerepel a nyilvántartásban. Hasonlóképpen rengeteg komolyzenei koncerten vettem már részt, viszont ezeket nem vezettem, így pontos számmal itt nem szolgálhatok.

Új távlatok, teleradiológia

– Hogyan alakult a sporthoz való kötődése? – Székesfehérváron kosárlabdáztam, az akkori NB I-es csapat cserepadján ültem. Azután 1950-ben Szegedre kerültem, játszottam a szegedi Lokomotivban, majd a SZEAC-ban. Azután elkezdtem tudományos diákköri tevékenységemet és közben fuvolázni tanultam a konzervatóriumban – összességében ezek már soknak bizonyultak. Később teniszeztem, de gerincproblémám miatt abba kellett hagynom. Ez volt az aktív sportolásom. A passzív pedig: a városba kerülésem óta követtem a szegedi focit és persze a kosárlabdát, édesapámmal mindig ott voltunk a lelátón. Mostanában passzív módon a szegedi férfi vízilabdameccsekre járok, a tévében pedig a jobb futballmeccseket nem hagyom ki, bár nem nagyon szeretek tévézni. – Egy szóra még vissza az orvosi képalkotásra, azokban az évtizedekben, amikor aktívan közreműködött e területen, óriási fejlődés ment végbe. Mit gondol, lesz még hasonló nagy ugrás? – Biztos vagyok benne! Mivel a számítástechnika fejlődése nem áll meg, annak hullámán pedig az orvosi képalkotás is tovább fog „úszni”, növekedni. Például a funkcionális MR-vizsgálatok képesek lokalizálni olyan agyi területeket, amelyek bizonyos funkciókért felelősek, bizonyos helyzetekben aktiválódnak. A nukleáris medicinában kialakult a pozitron emissziós tomográfia, a PET, vagyis a pozitron sugárzó izotópok a rosszindulatú daganatokban dúsulnak fel, megmutatva azok helyét. Ezeket később MR-rel, CT-vel tovább lehet vizsgálni, ha szükséges. Sőt, a PET érzékenységét már kombinálni is tudják az MR és a CT kiváló képességeivel, így hibrid készülékek születnek, PET-CT, illetve MR-PET. A klinikai szakmák egyike sem nélkülözheti a képalkotó támogatást. Arról nem is beszélve, hogy ma már a teleradiológia is új távlatokat nyit, hiszen a leleteket a számítógépes kommunikációs lehetőségeken keresztül a világ bármely pontján dolgozó szakértő képes véleményezni.
Szegedért Alapítvány nukleáris medicina Szeged Csernay László

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo