Egyetem

Szembenézés a múlttal – magyar és szerb történészek a megbékélésről + FOTÓK

Szembenézés a múlttal – magyar és szerb történészek a megbékélésről + FOTÓK

2013. január 18., péntek
Szembenézés a múlttal – magyar és szerb történészek a megbékélésről + FOTÓK

A magyar és szerb szakemberek között elfogadottá vált, hogy a források feltárásának segítségével kell szembenézni az 1944/45-ös délvidéki tömegmészárlás eseményeivel – ezt célozza a Délvidék Kutató Központ és a magyar-szerb akadémiai vegyesbizottság kutatásai is – derült ki a pénteki SZAB-székházbeli konferencián.

A Közéleti Kávéház által szervezett konferencián

Zakar Péter

történész, a Délvidék Kutató Központ vezetője portálunknak elmondta, a magyar és szerb történészek közt sok olyan kérdés van, amit máshogy látnak, de inkább az a folyamat hangsúlyos, hogy mindkét oldal szakemberei között teljesen elfogadottá vált az, hogy a források feltárásának segítségével, azokra koncentrálva kell szembenézni a múlt eseményeivel. Hozzátette: ahogyan a magyar társadalmat szinte sokkszerűen érte, mikor megismerte az 1944-es eseményeket, ugyanígy a szerbeknek is fel kell dolgoznia a titoista hatalomátvétellel bekövetkezett megtorlást, amiről az emberek egy részének többnyire tudomása sem volt. A megkezdett párbeszéd megnyitja annak a lehetőségét is, hogy közösen gondolkozzanak, és gesztusokat tegyenek egymás irányába. „Úgy látom, jó úton járunk, és azt remélem, hogy még ebben az évben politikai áttörést sikerül majd elérni” – így a történész.

Tények az érzések után

A megbékélési folyamat nagyon lényeges része az, hogy a tények alapján próbáljunk megközelíteni azt a konfliktust, ami a legkülönbözőbb emóciókat veti föl. Márpedig az ilyen nagy érzéseket felvető vita végeredményben megoldódhat, ha a felek az emóció után a tényekre próbálnak koncentrálni – mondta el köszöntő beszédében

Szabó Gábor

, az SZTE rektora.

Srdjan Cvetkovic

, a tudományos tanácskozáson előadó szerb történész legalább másfél éves munkát prognosztizált a kutatócsoportnak. Mint megtudtuk, jelenleg immár több mint 5 ezer áldozatról állapították meg biztosan levéltári dokumentumok alapján, hogy a 1944/45-ös magyarok ellen elkövetetett megtorlás áldozata lett. A szerb szakember hozzátette, nem vonja kétségbe, hogy ez a szám jóval nagyobb lehet, de jelenleg túlzottnak tűnik a több tízezres nagyságrend. Arról is beszélt, a magyar áldozatok mellett ebben az időszakban például több mint félmillió németet üldöztek ki Délvidékről, és az ellenzéket is súlyos megtorlások érték.

A feldolgozástól a megbékélésig

Glatz Ferenc akadémikus, történészprofesszor, korábbi MTA-elnök előadásában üdvözölte a Délvidéki Kutató Központ tevékenységét, és a csoportot a szerb-magyar akadémiai vegyesbizottság „fiatal testvérének” nevezte. Hangsúlyozta, az utóbbi időben a világ érdeklődése csökken a délkelet-európai térség iránt, a jövő felépítéséhez pedig a múlt minden hasznos építőkövét fel kell használni. Az akadémikus arról is szólt, a megbékélésnek vannak feltételei és kényszerítő szükségei is. „A térség egész jövőbeli szempontjából fontos befektetésekre, politikai vállalkozásokra még mindig két feloldatlan konfliktus vetül rá, amelyet mi ugyanúgy érzünk, mint a határok másik oldalán élő szerbek, vagy horvátok. Ezek közül az egyik a kisebbségi kérdés: mindaddig, míg az autonómia különböző formáit nem biztosítjuk a tömb-, illetve a szórványkisebbség részére, addig nem beszélhetünk arról, hogy a megbékélés feltételei jelen lennének, ezért szerveztük meg 2008, 2009 és 2010-ben a határon túli vezető pártok budapesti konferenciáját, hogy az EU kisebbségpolitikai lehetőségeit segítsük jobban kihasználni a Felvidéken, a Délvidéken és Erdélyben egyaránt. Másik árnyék, ami a jövőbeli együttműködésekre rávetül, a történelmi konfliktusok ki nem beszélése, feloldatlansága” – összegzett Glatz Ferenc. Ezek között a Benes-dekrétumokat, illetve azok magyarságot is sújtó hatását, valamint a délvidéki 1944/45-ös magyarellenes tömegmészárlások feldolgozatlanságát jelölték meg. „Úgy gondoltuk, hogy e feltételek megteremtésében nekünk, történészeknek részt kell vennünk, ezért alakult meg a szerb-magyar akadémiai vegyesbizottság, mely 2010 decemberében tartotta első találkozóját, majd 2011 januárjában létrejött a magyar, márciusban a szerb tagozat is” – tette hozzá. Előbbiben a helytörténészektől a magyarországi professzorokon át a határontúli magyar történészekig vesznek részt szakemberek. A professzor azt is kiemelte, nemzetközi fórumokon is megjelenítik ezt a témát, ugyanis a délkelet-európai történelem második világháborús fejezete valamiért nem része a nemzetközi világháborús kutatásoknak. Glatz Ferenc úgy fogalmazott, feltételezése szerint azért nem, mert kiderült volna, hogy ebben a térségben csúcsot döntött az agyonverések, bíróság nélküli népítéletek száma. Az akadémikus végül úgy összegzett, nincs külön magyar és szerb álláspont: csak tudományos álláspont kialakítására törekszenek. Nikowitz Oszkár diplomata szerint az őszinte megbékéléshez mindkét féltől gesztusokra van szükség - idézte szavait az MTI. A magyar bocsánatkérés azonban még nem jutott el a szerb közvéleményig, különösen nem a szerb politikusokig - tette hozzá. A nagykövet közölte: a tervek szerint április elején a két államelnök kölcsönösen fejet hajt az áldozatok emléke előtt. A megemlékezést várhatóan egy szimbolikus helyszínen, Csurogon tartják.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.