A rózsafüzér nyomában – Barna Gábor néprajztudós új kötetéről

Nem gondolnánk: máig az egyik legtöbb tagot számláló egyesületek a rózsafüzér-imádság köré szerveződő társulatok. Húsz év kutatási eredményét foglalja magában Barna Gábor, az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék és a Bálint Sándor Valláskutató Intézet vezetőjének év elején, Az Élő Rózsafüzér Társulata címmel megjelent könyve.

A kötet a téma nemzetközileg első összefoglalása közép-európai kitekintéssel. Maga az eszköz, a rózsafüzér az imádság számlálására szolgál. Nyolcvanas évekbeli búcsúkutatásai során a professzor megfigyelte, hogy minden búcsújáró csoport végzi a szentolvasót – nemcsak egyéni, hanem évszázadok óta társulati áhítati formaként is imádkozzák. Adódott a kérdés, hogy ez az egyesületi forma miképpen szerveződik, vannak-e sajátos szokásaik, ünnepeik, tisztségviselőik – magyarázta portálunknak

Barna Gábor

.

Eretnekek elleni imához

Olyan társulati formáról van szó, amelyről a néprajz gyakorlatilag megfeledkezett, korábban

Bálint Sándor

vizsgálta a témát, majd

Tüskés Gábor

és

Knapp Éva

a barokk társulatokkal foglalkozott. A kegyes legenda szerint 13. században a

Szűzanya

adta

Szent Domonkosnak

a szentolvasót az eretnekek elleni küzdelemhez. Ennek ellenére sokáig élt az a feltevés, hogy a rózsafüzér Keletről származik, hiszen az iszlám és az indiai vallások is használnak hasonló imaeszközt. Praktikusan minden olyan vallásban hasznát vették, ahol imaismétlésekkel éltek. A 14-15. századra alakul ki a rózsafüzér végleges formája, ekkorra állandósul az Üdvözlégy Mária imádság szövege is – tudtuk meg Barna Gábortól.

Tizenötször tíz

A 19. század elején Franciaországban történik a következő fontos lépés, mikor a forradalmaktól és a napóleoni háborúktól megtépázott ország éppen hogy kilábalt a felvilágosodás által meghatározott egyház- és vallásellenes korszakból. Ekkor

Jaricot Mária

a katolikus vallási élet fellendítésére a korábbi százötven szemes, vagyis százötven Üdvözlégyből és hozzá kapcsolódó Miatyánkból, illetve egyéb imádságokból álló rózsafüzért részekre bontotta, hogy fiatalok, öregek és írástudatlanok számára is elmondható legyen. Kitalált egy leegyszerűsített formát, amelyre tizenöt fős társulatot hozott létre, a tízes szakaszokra lebontott rózsafüzért a tagok között szétosztotta, és mindenki a rá jutott tizedhez tartozó titkot imádkozta egy hónapon keresztül. Meglátása szerint ettől lett „élő”. Demokratikus, egyszerű imádkozási forma volt ez. Így jött létre az úgynevezett Élő Rózsafüzér Társulata 1826-ban. Mivel könnyen imádkozható volt, gyorsan elterjedt Európában. Az 1830-as évek elejére már a pápa támogatását is bírta. A könyv elsősorban ezzel a társulati formával foglalkozik.

Kié a rózsa?

Az 1840-es évek elején már Magyarországon is vannak Élő Rózsafüzér nevet viselő társulatok. Ezeket hazánkban nem a domonkosok, hanem a bencések terjesztették el. Hatalmi kérdéssé és konfliktusforrássá is vált egy idő után, hogy a szerzetesrendek közül ki gyakorolhatja a társulatok felügyeleti jogát.

XIII. Leó

(akit „rózsafüzéres pápának” is szokás nevezni) 1877-ben úgy döntött, hogy minden rózsafüzér-társulatot a domonkosok lelki irányítása alá rendel. A 19. század második felében a virágzásnak indult napi, illetve heti sajtó, a folyóirat-irodalom újabb lehetőséget jelentett a rózsafüzér-társulatoknak, akik saját kiadványokkal jelentkeztek. 1885-ben – mintegy 10-15 évvel az angol, belgiumi, francia stb. lapok után – már Magyarországon is havilapot működtettek, melyben vallási ismerteket és a világegyház híreit is közreadták. Utóbbiak azt a célt is szolgálták, hogy a hívek érezzék, hogy ők is tagjai a nagy egésznek. Korspecifikus jelenségeket is fellelhetünk a lapokban – folytatta Barna Gábor. A lourdes-i Szűzanya tiszteletét például szintén az élő rózsafüzér csoportok terjesztették el hazánkban. 1946 és 1951 között minden vallási szerveződést feloszlattak, a rózsafüzér-társulatokra azonban nem terjedt ki a szocialista hatalom látóköre, ezek ebben az időben is csendben, igaz, csak imatársulatként működtek tovább.

Többen, mint gondolnánk

Időről időre összeírták a társulati taglétszámot. A professzor elmondta, maga is meglepődött, mikor kiderült, 1920-ban például – még a történelmi Magyarország területén – másfél millió tagja volt a rózsafüzér-társulatoknak, felülmúlva ezzel minden más szervezetet. Ma sem igazán akad olyan település, ahol ne működnének, jóllehet nem látjuk őket körmenetekben külön csapatként. Szegeden 15-20 éve újították meg a rózsafüzér-csoportot. Az imaegyesületi jelleg mellett más, főleg karitatív funkciókat is betöltöttek a társulatok, Szolnokon például a szegény családok gyermekeit karolták fel. Máig ezekből az egyesületekből kerülnek ki legtöbb helyen a leghűségesebb templomtakarítók, oltárgondozók – a vallásukat nagyon intenzíven gyakorló embereket tömöríti a társulat. A szervezet tagozódásának egyes formái céhes jellegre emlékeztetnek. „Rózsabokrot” alkot a tizenöt fős csoport, ha ebből tizenöt összeáll, azt már „rózsatőnek” nevezik. Amellett, hogy a rózsafüzérhez kapcsolódó tárgyi világ is nagyon gazdag, a társulatok számos éneket, verset szereztek. Minden kultuszhoz, illetve lelkiségi mozgalomhoz kapcsolódott egy-egy sajátos rózsafüzér-imádságforma – mintegy 150 fajta ilyenről tudunk az Úr Olvasójától a Fájdalmas Anya és Szent Anna olvasójáig. A rózsafüzér már a középkortól megihlette a magas művészeteket is. A zeneszerzők közül

Heinrich

Ignaz Franz Biber

barokk zeneszerző Rózsafüzér-szonátái kiváló példát jelentenek erre,

Liszt Ferencet

is említhetjük, de ne feledkezzünk meg a festőkről és a szobrászokról sem – sorolta Barna Gábor.