Új zarándokhelyekről a nemzetközi vallásetnológiai konferencián + FOTÓK

Az ősmagyarkodó szinkretizmust – egyfajta „keverékvallást” – kellő távolságtartással kezelik a történelmi egyházak, jóllehet érdemes lenne odafigyelni arra, hogy mi vonzza az embereket ezekben a sajátos vallási mozgalmakban.

A Religion on the move. How motion and migration influenced religion címmel szeptember 12. és 14. között zajló nemzetközi konferencián a vallás és a migráció, a vallás és a vándorlás, a mozgásban lét témáját vizsgálják a kutatók.

Távolsággal

Magyarországon a migráció tekintetében kevésbé tanulmányozható. Ennek egyik oka például, hogy Magyarország – részben a szocializmus évei miatt is – viszonylag későn találkozott a migrációs folyamatokkal, másrészt hazánk gazdaságilag nem is túlságosan vonzó célpont. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem lennének nálunk nagyon érdekes jelenségek. Pontosan az elzártságnak és a magyar történelem sajátosságainak – levert forradalmak és háborús vereségek, Trianon, 1956 – köszönhető az, hogy nálunk egy nagyon speciális, úgynevezett

szinkretikus megélt vallásosság

van kialakulóban, amelyet a hivatalos egyházak képviselői igen jelentős részben kellő távolságból figyelnek – magyarázta portálunknak

Povedák István (második képünkön)

, a szegedi Bálint Sándor Valláskutató Intézet tudományos munkatársa, a konferencia szervezője. A történelmi egyházak többnyire nem igazán formálnak véleményt ezzel kapcsolatban, illetve csak akkor, ha már nagyon szükséges. Gyakran elutasítják a szinkretikus vallásossághoz kapcsolódó nézeteket, nyilvánvalóan azért, mert vannak olyan tanítások, szimbólumok, amelyek az egyház számára idegenek. Egyik ilyen, alulról szerveződő esemény például a Magyarok Országos Gyűlése Bösztörpusztán, amit nagyon sokan szakrális eseményként élnek meg, napjainkban lovas zarándoklatot szerveznek, és Bösztörpusztát néhány éve elkezdték Csíksomlyó párhuzamaként emlegetni – sorolta a kutató. Hozzátette: ha megnézzük, kik látogatják ezeket a helyeket, jelentős részben magát vallásosnak, kereszténynek, katolikusnak valló személlyel találkozunk.

Nyelvet találni az emberekhez

Számos olyan irányzattal, mozgalommal lehet találkozni, amely ősmagyar vagy ősmagyarnak vélt jelképekkel, hitvilággal vegyít ezoterikus és keresztény elemeket. A kutató azt keresi, milyen motiváció bújik meg az új, nemzetinek mondott zarándokhelyek látogatása mögött. Povedák István elmondta, minden korban meg kell a találniuk az egyházaknak és vallásoknak azt a nyelvet, amellyel az adott kor emberét leginkább meg tudja érinteni. Fontos a megfelelő stílus is. Ez nem mindegyik felekezetnek sikerül megfelelő hatékonysággal. A pünkösdizmus, vagy az új protestáns kisegyházak mára a világ kereszténységének legnépesebb közösségeivé kezdenek válni – Magyarországot ez a tendencia is eddig még kevésbé érte el, de a felekezetközi gyülekezetek nálunk is gomba módra szaporodnak – fejtegette a kutató. Fontos az is, hogy egy-egy ilyen áramlat a hívő identitásának egy olyan részét mozgatja meg, amely megsérült, vagy alakulóban van. Povedák István szerint ez hazánk példáján jól tettenérhető: mi egy identitásában sokszor megsértett nép vagyunk, a történelem során gyakran volt részünk megaláztatásban – minderre ezek a sajátos, lokális jelenségek, vallási mozgalmak a helyi nemzeti sajátosságok hangsúlyozásával válaszolnak.

Érzékenyen

Az ősmagyarkodó szinkretizmus ellen a Magyar Katolikus Püspöki Kar is felszólalt még 2009-es körlevelében, és helyi szinten a plébánosok is felhívhatják a hívek figyelmét a benne rejlő ellentmondásokban – már akik ismerik a tanításokat, mert ezek annyira egymásba folyó jelenségek, hogy a hivatalos egyházi személyek sincsenek tisztában a mibenlétükkel. Povedák István úgy véli, ha az egyház nagyobb érzékenységgel fordulna a jelenség felé, meg lehetne találni benne azokat a pontokat, melyek megfogják az embereket, és közülük a megfelelőket lehetne bevonni az egyház tanításai közé. Pozitív példaként említi például Böjte Csaba ferences testvért, aki elment a Magyarok Országos Gyűlésére, és az egyház tanításáról beszélt. Nem állt le vitatkozni velük, csak elmondta, hogyan gondolkodik az egyház – emelte ki Povedák István. Sokan a MOGY-on először hallották ezt egy hivatalos egyházi személy szájából. A kutató hozzátette: az embereknek nem arra van szükségük, hogy egy elefántcsonttoronyban ülő, bezárkózó egyházzal találkozzanak, hanem olyannal, ami ott van az emberek között, és választ tud adni a problémáikra. A Bálint Sándor Valláskutató Intézet, az SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék valamint az International Society for Ethnology and Folklore (SIEF) szervezésében megvalósuló tudományos tanácskozáson többek között Írországból, Észtországból, az Egyesült Államokból, Hongkongból, Franciaországból, Brazíliából, Norvégiából, Romániából, Németországból, Hollandiából, Lengyelországból és Portugáliából érkezett előadók hallhatók.