Egyetem

Lézer a szemnek – interjú a Corvin-lánccal kitüntetett Bor Zsolttal

Lézer a szemnek – interjú a Corvin-lánccal kitüntetett Bor Zsolttal

2012. május 31., csütörtök
Lézer a szemnek – interjú a Corvin-lánccal kitüntetett Bor Zsolttal

A lézer jövőjéről, a szemészetben elért sikereiről és az ELI-hez kötődő lehetőségeiről is beszélt a SZEGEDma.hu-nak adott exkluzív interjújában a Corvin-lánccal frissen kitüntetett, Amerikában élő szegedi lézerfizikus akadémikus, Bor Zsolt.

- Rangos elismerésben részesült május 30-án, hiszen a magyar kultúra és tudomány négy másik kiváló képviselje mellett önt is kitüntette Áder János köztársasági elnök a Corvin-lánccal. Mit ad önnek most ez az elismerés akár lelkiekben, akár szellemiségének tekintetében?

- Az érem egyik oldalán

Mátyás király

sziluettje látszik, e királyunk személyének fontosságáról nem kell sokat beszélnem, hiszen mindannyian tudjuk, hogy milyen jelentőségteljes uralkodója volt ő hazánknak. Az érem másik oldalán ott van

Teller Ede

neve, aki egy kiemelkedő tudású és óriási hatású fizikus elme volt, az ő tevékenysége döntően befolyásolta a 20. századi történelmet, és szerintem jó irányban. Az atombomba feltalálásban játszott szerepe hozzájárult a második világháború befejezéséhez. Bár ezért sokan támadják, mégis a hidrogénbomba kifejlesztése pedig komoly stabilizáló tényezője volt a hidegháborúnak. Többé-kevésbé Teller vezetésével a haditechnikai fejlesztések a Szovjetuniót belehajszolták egy olyan drága fegyverkezési versenybe, aminek a súlya alatt végül megroppant a gerince. Számomra nemcsak szimbólum az érem két oldala, hanem tiszteletre méltó példa is egyben!

- A kitüntetése után azt is nyilatkozta a sajtónak, hogy a Corvin-lánccal elismert eddigi szegediek tettei is kötelezik. Mire gondolt?

Névjegy

Bor Zsolt Széchenyi-díjas fizikus, akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár 1949. június 20-án született Orosházán. Kutatási területe a lézerfizika, az optika és a kísérleti fizika. 1973-tól dolgozik a szegedi egyetemen. 1989-ben megalapította és egyetemi tanárként azóta is vezeti az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéket. Tudósként egy korábbi tanítványa hívására költözött az Egyesült Államokba. Bor Zsolt részletes önéletrajzát az alábbi linkre kattintva olvashatja el.

- Igen, egy kitüntetésnek az értékét két dolog határozza meg, hogy kiről nevezték el, és kik kapták meg. Most a szegedieket említeném elsősorban.

Zsigmond Vilmos

nyakába is akasztottak Corvin-láncot. Ha valaki szeretné megtudni, hogy milyen egy háború, annak a Szarvasvadász című filmet mindenképpen meg kell néznie. Az erkölcsi korlátok szétszakadását ilyen pontosan nem láttam még ábrázolva.

Lovász László

egy másik Szegedhez kötődő Corvin-lánccal kitüntetett, aki matematikusként itt alapozta meg élete első részét, s az ő kiválóságát megkérdőjelezni szintén nem lehet. Végül pedig e kitüntetés első viselője

Klebelsberg Kuno

kultuszminiszter volt, akinek az érdemeiről beszélni most sem elég hely, sem elég idő nincs. Én személyes okok miatt is nagyra becsülöm. Olyan általános iskolába jártam, amit ő építtetett, ahogy a szomszédban a későbbi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát is, ahol pedig édesapám tanított. Szemben pedig a Ságvári-gimnázium, ahol szintén végeztem tanulmányaimat, ahogy azon az egyetemen tanultam, tanítottam, melynek alapjait az ő munkásságának segítségével rakták le Szegeden. De még hosszasan sorolhatnám csak azokat a tevékenységeit, melyből Szeged és jómagam is sokat profitálhattam később.

- Sajátos módon a Corvin-láncot mégsem mindenki tiszteli egyformán…

- Azzal indokolják a fanyalgók e felemás viszonyukat a díjhoz, hogy azt

Horthy Miklós

hozta létre, akinek a személyét a mai napig viták övezik, s akit a negyvenévnyi kommunizmusban hatványozottabban saraztak be. De nem feltétlen arról kell megítélni egy-egy díjat, hogy kik alapították, sokkal inkább, hogy kiről van elnevezve, és az évek során milyen kiváló személyek vehették azt át. Az egyik legelismertebb kitüntetésünket, a Kossuth-díjat Rákosi Mátyás alapította, aki egy hazaáruló, szovjet ügynök volt, és a kezéhez igen sok vér tapadt. De e tény mit sem von le a díj értékéből, és nem hiszem, hogy bárki is az elismerést és a vele járó jutalmat ezért visszautasította volna.

- Ahogy Teller Ede szellemisége, munkássága befolyásolta a történelmet, úgy most a lézerfizikusok találmányai, fejlesztései tehetik ugyanezt. Szeged, a szegedi iskola szerencsére élen jár ezen a területen. Milyen irányba fejlődik a „lézeres” jövőnk?

- A lézer egy nagyon rendezett sugár, pontosan lehet tudni, hogy milyen irányba terjed, milyen a rezgésének fázisa, a frekvenciája, és egy ilyen kiszámítható, pontos sugárzással nagyon sok tökéletes mérést lehet végrehajtani. Így ennek felhasználása rendkívül széles körű, a mindennapi életünk tele van lézeres technológiákkal, kezdve a szórakoztató elektronikától a mérőműszereken át az orvostudományig.

- Ön, ha jól tudom, az utóbbi ágazatban tevékenykedik. Min dolgozik jelenleg az Egyesült Államokban?

- A szemészet területén fejlesztek ki egy cégnél új lézeres technológiákat. A szaruhártya görbületét tudjuk lézerrel laposabbá tenni, így nem kell szemüveget hordania az egyénnek. Ennek műtétnek az új eljárását fejlesztettük ki

Juhász Tibor

csapatával. Ezzel a módszerrel évente egymillió ember szemét gyógyítják meg, óránként négyszázat a világ különböző országaiban. Jelenleg a szürke hályog műtéti technológiájához alakítunk ki lézeres megoldást, az első 500 műtéten Budapesten már túl vannak az orvosok. De a szemészet több területén is kísérletezünk még lézerrel.

- Ezek a lézerek ember közelibb alkalmazásai, de folynak komoly kísérletek nagy teljesítményű lézerekkel is.

- Igen, léteznek nagy lézerrendszerek, ilyen például a National Ignition Facility (NIF) amerikai magfúziós laboratórium, ahol hidrogén, hélium és trícium keverékű magra fókuszálnak 192 lézernyalábot. Ez a berendezés hivatott arra, hogy modellezze a Napban történő maghasadást, a termonukleáris fúziót, amikor a hidrogénből hélium lesz, és óriási energia szabadul fel. Nagy a kihívás, amit lehet, hogy siker koronáz majd, ebben az esetben az emberiség számára korlátlan energiaforrás állna rendelkezésére.

- Mennyire közel lehetünk ehhez?

- Azt szokták mondani, hogy körülbelül tíz év lesz az, mikor a felszabaduló energia több lesz, mint a bevitt, mindenesetre nagyon sok technikai problémát kell megoldani még, hogy ez sikerüljön, viszont már a kísérleti folyamatokból is sokat profitál a tudomány.

- Az Európai Unió egyik tudományos nagyberuházásaként 2015-ig Szegeden is megvalósul egy lézeres kutatóközpont, az Extreme Light Infrastructure (ELI), ami a remények szerint nemcsak a városnak és a régiónak, de az egész országnak fontos lökést adhat. Ön milyen eredményeket vár ettől a központtól, s milyen kapcsolata lesz vele?

- Abban, hogy a lézerközpont ide került, van némi szerepem, de ezt akkor fogom elmondani, ha már működni fog. Ha az építése megkezdődik, akkor olyan kutatási infrastruktúra létesül, amely a tudomány határait tágítja majd. A legrövidebb impulzusokat, a legnagyobb teljesítményeket lehet majd benne előállítani. Itt olyan körülmények érik az anyagot, amilyen természetes viszonyok között soha, így váratlan válaszokat is kaphatunk bizonyos tudományos kérdésekre. Az ELI egy alapkutatási intézmény lesz, amelynek mindig van alkalmazott kutatási vetülete is. Jómagam még a felépülése előtt haza fogok hozni olyan kutatási témákat – valahonnan a fizika és az orvostudomány határáról, elsősorban szemészeti problémák területéről –, melyek megoldására pont egy ilyen intézmény lesz alkalmas.

- Akkor gyakrabban láthatjuk Szegeden, a Szegedi Tudományegyetemen?

- Ebben a pillanatban úgy látom, olyan irányba változhat a jövőm, hogy valószínű igen: gyakrabban látogatok majd haza.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.