„Só(fi)-oldat” a tehetségekért

Fiatal tehetségek Szegeden címmel sorozatot indított a Közéleti Kávéház, melyben az SZTE Tehetségpont részeként működő Sófi-alapítványt és díjazottjait ismerhetik meg az érdeklődők. Elsőként az alapítvány létrehozója, Sófi József, a Szegedi Tehetséggondozó Tanács tagja és Fiser Béla, egy Sófi-ösztöndíjas hallgató mutatkozott be.

Mint mikor a szegénylegény elindul hamuban sült pogácsával a tarisznyájában, így érkezett Szegedre annak idején

Sófi József (felső képünkön balra)

Mátészalkáról, mert a molekuláris biológia és genetika érdekelte – rákkutató szeretett volna lenni. E tudományok fellegvára valóban a Tisza-parti város volt, kiváló tudósoktól tanulhatott az ifjú biológushallgató, aki másodévesen már a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban dolgozhatott

Hadlaczky Gyula

és

Udvardy Andor

laboratóriumában. Mai napig nagy szerelme a biológia, s bár a vasfüggöny korszakában rangos tudományos oxfordi lap hozta cikkét és Angliába hívták kutatni, anyagi okokból kénytelen volt elhagyni a tudományos pályát, és olyan vállalkozásba kezdeni, hogy jövedelméből beteg szüleit is segíteni tudja. Autodidakta módon tanult bele az üzleti életbe, ekkor határozta el, hogy a hozzá hasonló helyzetű hallgatókat segíteni fogja, ha lesz erre elegendő anyagi forrása. Kezdetben kereskedelmi vállalkozása volt, majd ingatlanbefektetésekkel kezdett foglalkozni. 2001-ben hozta létre alapítványát a szegedi tehetségek segítésére. „Bennük kicsit önmagamat látom” – mondta el Sófi József a péntek esti beszélgetésen. A pályázatok elbírálásánál a kuratóriumok a tanulmányi, tudományos, illetve sport és művészeti tevékenység mellett másodlagos szempontként a szociális helyzetet, jövedelmi viszonyokat is figyelembe veszik.

Hallgatóknak, hallgatókért

Az alapítvány létrehozója a kezdetektől fontosnak tartotta a személyes kapcsolatokat. „Ez az alapítvány a diákokért alakult, őket kell középpontba helyeznünk, meg kell ismernünk, ők milyenek, milyen támogatásra van szükségük” – sorolta Sófi József. Hozzátette: a tehetséggondozás egyik motivációja az, hogy megsokszorozódik a segítség. Ha most egy-egy hallgatón segítünk, akiből később kiváló tanár, tudós vagy más szakember lesz, ő maga például tudományos felfedezései révén jobbá tudja tenni a világot és sok más ember életét. Ezenkívül most is vannak már vannak olyan korábbi díjazottak, akiknek lehetősége van Sófi József példáját követve segíteni a hallgatókat. Az alapítvány támogatottjai későbbi karrierét is nyomon követi.

„Törődnek velem…”

Fiser Béla (felső képünkön jobbról a második)

2010-ben nyerte el az alapítvány fődíját. Nagymuzsalyban született, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban érettségizett, s ezt követően az elcsatolt területek tehetséges hallgatói számára elnyerhető Magyar Állami Ösztöndíjjal kezdte meg tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem biofizikus szakán. Diplomamunkáját az Orvosi Fizika és Biofizikai Intézetben Nagy László témavezetésével írta, majd a Kémiai Informatika Tanszéken kapott lehetőséget doktori tanulmányokra, Viskolcz Béla irányításával. „Munkám miatt időm nagy részét most Szegeden töltöm, de a szívem mindig hazahúz: amikor csak tehetem, hazalátogatok szüleimhez” – mondta el Fiser Béla. Mindig is kutató szeretett volna lenni, a gimnáziumban

Győrffy István

fizikatanár segítette, szakkörökre, versenyekre járt. Nem volt egyszerű a tantárgy oktatásához szükséges feltételeket biztosítani, a körülményekről sokat elárul, hogy egyszer például a fizikaszertár plafonja beomlott… Mint mondta, Isten segítette abban, hogy idáig eljutott. Szülei nagy támogatást nyújtottak neki, nélkülük nem tudott volna továbbtanulni. Egy hirdetőtáblán találkozott először a Sófi-ösztöndíj kiírásával, mivel folyton kereste lehetőségeket, hogy nehéz anyagi körülmények között élő szüleit tehermentesítse. „A legmeglepőbb az volt, hogy személyes levelet kaptam, melyben Sófi József kifejezte örömét, hogy pályáztam. Az volt az érzésem, hogy törődnek velem” – mesélte az ösztöndíjas. Ahogy gyűltek az eredményei, egyre jobb minősítést kapott a kuratóriumtól, végül utolsó éves egyetemistaként elnyerte a 200 ezer forintos fődíjat.

Ha keres az ember

Igazi közösségi ember, Szegedre két kárpátaljai társával, a szintén tehetséges, számos eredményt elért Balla Gyulával és Molnár Csabával érkezett. Itt ismerkedett meg a néptánccal, szülőfalujában nem működött ilyen csoport. „Szerelem volt első látásra” – idézte fel a Cuháré Táncműhelyhez kötődő emlékeit. Ekkor gondolt arra, hogy a kárpátaljai fiatalokkal is megismertesse a néptáncot, mint mondta, „a magyar nemzet csodálatos gyökereit”. Megalakult a Kárpátaljai Magyar Népművelő Műhely, mely a Cuháré Kulturális Egyesületen belül működik. Nagymuzsaly, Beregszász, Nagybégány és Mátyfalva – több száz gyereknek tanítottak néptáncot két és fél év alatt, Bélának sikerült másokat is megnyerni a kezdeményezésnek, akiket hívott táncot tanítani. „Ha keres az ember, tud olyanokat találni, akik képesek áldozatokat hozni” – összegzett a kutató. Fiser Béla jövőbeli terveiről elárulta, szívesen hazatérne, például a beregszászi főiskolán is kutatna, egyelőre azonban még nincs erre lehetőség. Az elméleti kémiára azért is váltott át a biofizikáról, mert nem kellenek hozzá költséges műszerek, csak józan ész és hozzáférés egy nagyobb számítógépparkhoz – így a világ bármely pontjáról tud világszínvonalú kutatásokat végezni.

Kikristályosodás

Az est házigazdája,

Szalay István (felső képünkön jobbra)

főiskolai tanár (aki szintén tagja a Szegedi Tehetséggondozó Tanácsnak) utalt az

SZTE Tehetségpont április 27-i Talent-ösztöndíjátadójára

, melyen bemutatták a tanács új tagját,

Járai Zsigmondot

, korábbi jegybankelnököt, aki szintén a szegedi tehetséggondozás ügye mellé állt. Szalay elmondta, reményeik szerint Sófi József példája is sokak számára lesz majd vonzó. „Olyan ez, mint a sóoldat! Veszünk egy poharat, teszünk bele Só(fi)t, belelógatunk egy madzagot, és szépen kikristályosodik rajta a ’gyémánt’…” – összegzett az est házigazdája. A Közéleti Kávéház közönsége lelkesen fogadta az est vendégeit.

Nagy Péter

kávéházi tag felszólalásában többek között arról beszélt, jó látni, hogy a sokszor elkeseredéssel emlegetett „mai fiatalok” között olyan kiváló személyiségek is vannak, mint Fiser Béla és az alapítvány által támogatottak.

Makra Péter

mérnök, háromszoros országos senior óriásműlesikló-bajnok, síoktató, a Közéleti Kávéház műsorvezetője pedig felajánlotta, hogy az ifjú kutatót és menyasszonyát megtanítja síelni a kárpátlajai Hoverlán.