A magyar lakosság nyelvtudása meg sem közelíti a fejlett, de még a környező országok lakosságának átlagos nyelvtudását sem, az EU-ban is sereghajtók vagyunk. Nálunk valami miatt az iskolai nyelvoktatás nem működik, hiszen 8-9 év nyelvtanulás után sem képesek középfokú nyelvvizsgát tenni a fiatalok. Magyarország azon 5 EU-tagállam közé tartozik, ahol a legkevésbé elterjedt az angol nyelv oktatása az általános iskolások körében.
Mindezek okairól
Tasné Szalacsek Margitot
, az SZTE Idegen Nyelvi Kommunikációs Intézet vezetőjét faggattuk. A szakember szerint megoszlik a pszichológusok és a tanárok véleménye arról, hogy az általános iskolákban miért nem eléggé hatékony az idegennyelv-oktatás. Felvetődik a kérdés: érdemes-e nagyon korán elkezdeni a nyelvtanulást? Amikor még kicsik a gyerekek, nagyon keveset lehet velük egy év alatt megtanítani. Azt a mennyiséget, amit megtanulnak az óvoda legutolsó évében, egy hónap alatt elsajátítják később. Érdemesebb volna tehát inkább egyéb tudás megszerzésére helyezni a hangsúlyt, véli az intézetvezető.
A külföldi filmek szinkronizálása is okolható
Szerinte fölösleges a túl korai nyelvtanulás erőltetése, kivéve azt az esetet, amikor anyanyelvi tanára van az óvodának. Erre azonban nem sok példa akad. Az anyanyelvi tanárnak más a megközelítése, ő olyan kiejtést tanít, ami valódi, igazi. A gyerekek artikulációs bázisa akkor még képes eleget tenni ezeknek az elvárásoknak, később viszont már nem. Azért különbözik a mi angolunk az eredeti angoltól, mert nem elég rugalmas már az artikulációs bázisunk ahhoz, hogy ezt utánozni, követni tudja. A sikertelenség másik oka a külföldi filmek szinkronizálása lehet, ellustul a néző, nem hallja az eredeti nyelvet, nem érzi a ritmusát, nem rögzül benne a kiejtés. A döntés erről azért nehéz, véli az intézetvezető, mert az idősebb generáció biztos erőteljesen tiltakozna. A funkcionális analfabetizmus miatt sokan képtelenek lennének kísérni, megérteni a feliratozott külföldi filmeket, műsorokat. Több tanulmány készült erről, Magyarországon közel 30 százalékra tehető az ilyenek száma. Ez óriási tömeg. Főleg miattuk a kereskedelmi csatornák soha nem fognak lemondani a szinkron nyújtotta előnyökről, ugyanakkor a szinkron megszűnésével egy iparág is megszűnne. A szakember is fontosnak tartja, hogy legalább bizonyos műsorokat meg kellene hagyni eredeti hanggal. Példák is igazolják: azok a gyerekek, akik idegen nyelvű csatornákat néznek, sokkal gyorsabban, könnyebben tanulják meg az adott nyelvet, szinte „rájuk ragad”.
Rengeteg ideig tanuljuk, mégsem tudjuk
Hogy miért nem lehet nálunk 8-9 év után sem megtanulni az idegen nyelvet, arra a szakember sem tudja a biztos választ. Az Origo nyelvvizsgaközpont annak idején méréseket végzett, hány kontaktórán való részvétel, illetve ezzel párhuzamosan történő egyéni tanulás szükséges ahhoz, hogy egy középfokú nyelvvizsgáig eljussunk. Mint kiderült, 640 óra elegendőnek bizonyult, 840 óra pedig a felsőfokú nyelvvizsgához. A mi iskoláinkban kb. 1000 órát kapnak a diákok. Tasné Szalacsek Margit a motiváció hiányát is említi, mint gátló tényezőt, ugyanakkor lényegesnek tartja a szülői hátteret is. Ahol a szülők a nyelvtanulást fontosnak tartják, és igyekeznek – akár erőn felül is – támogatni a gyereket, ott az eredmény sem marad el. Ahol a szülő is legyint rá, ott nem megy a dolog. „Nem győzök eleget ámulni, amikor a nagycsaládosok szövetsége tiltakozik a nyelvvizsga ellen” – csodálkozik a szakember. Alapvetően minden a gyerek tanulásán múlik, inkább biztatni kellene őket, mert ha ezt elhanyagolják, később hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon. Az egyetemisták körében is egyre inkább problémát jelent, hogy nem tudják, mi az, leülni, megtanulni, bemagolni a tananyagot. A nyelvet képtelenség másként elsajátítani az itthoni körülmények között, véli az intézetvezető. Az is igaz, hogy a nyelvvizsga nem feltétlenül egyenlő a nyelvtudással. Az évekig külföldön dolgozók, akik aktívan használják a nyelvet, nem biztos, hogy itthon le tudnák tenni a nyelvvizsgát. Nem azért, mert nem beszélnek nyelvtanilag helyesen, replikázik a tanárnő, hanem mert nem gyakorolták be azokat a készségeket, amelyek a vizsga letételéhez szükségesek. Például nem tudnak szótár nélkül elolvasni egy újságcikket, vagy megírni egy e-mailt helyesen. A tanulás (elsősorban szótanulás és a készségek gyakorlása) elengedhetetlen.
Egyenlő-e a nyelvvizsga a nyelvtudással?
„Kérdés, mit várunk el a delikvensektől, azt, hogy a nyelv egy pici szeletét sajátítsa el valaki, és konyhanyelven kommunikálni tudjon, vagy megtanulja nyelvtanilag is helyesen kifejezni magát, témák széles köréről képes legyen beszélgetni, olvasni, megérteni azokat” – érvel az intézetvezető. Külföldön egy adott munka elvégzéséhez pár száz szó elsajátítása elegendő, a nyelvvizsgák viszont nem erre építenek, hiszen legalább négy, de inkább ötféle készséget mérnek: írás, olvasás, hallásértés, beszéd, esetleg fordításkészség. A szakember tapasztalata: akik kimennek külföldi munkára, azok szinte (biztosan van kivétel is) soha nem olvasnak újságot. Lehet, hogy a TV-t néha nézik, de többnyire azt sem, mert nem értik. Egymás között általában magyarul beszélnek, így nem is csoda, hogy évek után sem sikerül nekik elfogadható szinten elsajátítani az adott nyelvet. Vizsgázni is jönnek olyanok, akik éveket töltöttek külföldön, nyelvtudásuk mégsem üti meg a szintet. Meg is vannak lepődve. A tanárnő mindig azt szokta tanácsolni a külföldre utazóknak, úgy menjenek, hogy valamilyen szintű nyelvtudásuk azért legyen, mert az fejleszthető, nulláról viszont nagyon nehéz elindulni. A tanulást sem külföldön, sem idehaza nem lehet megúszni, ha komoly nyelvtudásra akarunk szert tenni. Akkor tud külföldön is haladni valaki, ha jár szervezett oktatásra, mert azt irányítják, adnak olvasnivalót, szókincset fejlesztenek.
Régen elavult módszerek
A hazai nyelvoktatási módszerek kevésbé hatékony voltáról az intézetvezetőnek az a véleménye, hogy sok pedagógus még mindig a nyelvtant helyezik a középpontba, holott ez már jócskán elavult, réges-régen a nyelvvizsgák sem ezen alapulnak. Sok iskolába el sem jut az információ, hogy talán már nem is így kellene csinálni, mert már régen más a követelményrendszer. Ugyanakkor a tanár szempontjából meg roppant kényelmes. A kommunikatív oktatás sokkal több kreativitást igényel a tanár részéről. Ezért is nehéz kilépni a barázdából. Egyéb okok között említhető a nagy nyelvtanári fluktuáció, félévente váltakoznak, ami mindig törést jelent a tanulók számára, olykor a motiváció teljes elvesztésével is jár. Az iskolatípusok közötti váltás ugyancsak nagy törést szokott okozni, általában nem találnak a diák szintjének, nyelvének megfelelő órát. Sokféle tudásszintű gyerek kerül egy csoportba, s többnyire az alsóhoz, a leggyengébbhez igazítják az új csoportot. „Na, kezdjük elölről” — mondja a tanár, Tasné Szalacsek Margit viszont épp az ellenkezőjét tanácsolja: ennél rosszabb nincsen. Korrepetálásokkal, plusz órákkal ezt meg kell oldani, de az iskolák mai helyzete ezt sok helyen nem teszi lehetővé. Egy másik riasztó adat kommentálására is felkértük az intézetvezetőt: nevezetesen a végzős diplomások csaknem 40 százaléka nem kap diplomát, mert nincs állami nyelvvizsgája. Tasné Szalacsek Margit szerint attól függ, melyik kart vizsgáljuk: az orvosin és a jogin ez a szám gyakorlatilag nulla, hiszen ezekre a helyekre a nagy túljelentkezés miatt általában már nyelvvizsgával veszik fel a hallgatókat. Pontos számadatok nincsenek arról, hogy az SZTE-n mekkora az ilyen hallgatók száma, de a szakember szerint is több ezren lehetnek.
A nemtudás nagy luxus
A napokban a Magyar Rektori Konferencia előterjesztett egy kompromisszumos megoldást, amely szerint a meglehetősen szigorú állami nyelvvizsga helyettesíthető lenne egy könnyített belső nyelvvizsgával. Mi a helyzet az SZTE-en? Az intézetvezető egyelőre semmilyen információt nem kapott ezzel kapcsolatban. „Az oktatási rektorhelyettes asszony megkérdezte, mi tudnánk-e ilyen belső nyelvvizsgát lebonyolítani? Azt válaszoltam, ha ez a döntés, nyilván meg tudjuk csinálni.” A tanárnő – személyes véleményem alapján – viszont nem tartja ezt ésszerűnek. Tudomásul kéne venni, hogy nyelv nélkül ebben a mai világban nem lehet elboldogulni. „Hogy ez miért nem tudatosodik az emberekben, nem tudom. Lehet, hogy igaza van Dux László egykori helyettes államtitkárnak, aki azt mondta: azért, mert nálunk nem él a kétnyelvűség, a háromnyelvűség” – osztja meg gondolatait az intézetvezető. Ehhez kapcsolódik a következő kérdéskör, miért nincs érdeklődés a szomszédos országok nyelvei iránt, elenyésző ugyanis azoknak a száma, akik szerbből, románból, szlovákból szeretnének nyelvvizsgázni. A tanárnő egy fejvadász hölgy előadására hivatkozott, aki azt állította, a munkaerőpiacon ma azok vannak nagyon nagy előnyben, akik két nagy nyelvet beszélnek és emellett még legalább egy szomszédnyelvet középfokon. Sokszor éppen románul vagy szlovákul tudó munkavállalót keresnek, mert ők előnyt élveznek a csak magyarul tudókkal szemben. A nyelv ma már egyszerűen elkerülhetetlen, muszáj erőfeszítéseket tenni, hogy az ember megtanuljon 1, esetleg 2 nyelvet, mert kimondhatatlan előnyt jelent az életben. Megdöbbentő, miközben egyes, nálunk tanuló külföldi diákok 3-4 nyelvet is beszélnek, nálunk még az az egy is óriási problémát okoz. Igaz, az angolok és az írek sem tudnak idegen nyelveken megszólalni, de nekik könnyű, hiszen olyan anyanyelvvel rendelkeznek, amellyel mindenütt lehet boldogulni. A miénk, sajnos, nem ilyen, ezért nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
