Debreczeni Pál örökében

Tizenegy éve munkálkodik már Szegeden a Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány, az alapító és alapítványa munkáját idén a Szegedért Alapítvány társadalmi-állampolgári kuratóriuma Debreczeni Pál-díjjal ismerte el, melyet március 10-én adományozott Sófi Józsefnek. A laudációban elhangzott: a kitüntetett mecénási tevékenységével sokban hasonlít a Szegedért Alapítvány ötletgazdájához, Debreczeni Pálhoz.

– A Szegedi Tudományegyetemtől, illetve a Természettudományi és Informatikai Kartól is részesült már mecénásdíjban, 2008-ban Kármán Tódor-díjat kapott az oktatási és kulturális minisztertől, amely a társadalmi felelősségvállalás területén adható legmagasabb állami kitüntetés. Hogy fogadta a Szegedért Alapítvány elismerését?

– Nagy meglepetés volt számomra, mert egyáltalán nem tudtam, hogy jelölt voltam. Természetesen ezt a díjat is a Sófi-alapítványban munkálkodók közös eredményének tekintem, és nagyon örülök, hogy olyan kiváló emberekkel működhetek együtt, mint a Sófi-alapítvány kuratóriumainak tagjai,

Badó Attila

, a Szegedi Tehetséggondozó Tanács elnöke és tagjai,

Szarvas Kata

, SZTE Tehetségpont-koordinátor és ön mint a Tehetségpont sajtóreferense, valamint a pályázó hallgatók.

– Lát egyébként hasonlóságokat a két alapítvány céljaiban? Végülis mindkettő a kiválóságokat keresi.

– A díj odaítélése után olvasgattam a Szegedért Alapítvány történetét, és igen, rájöttem, hogy eszmeiségét és céljait tekintve nagyon sokban hasonlít a Sófi-alapítványra. Ezért úgy gondolom, hogy ez lehetett a legfőbb oka, hogy nekem ítélték a társadalmi-állampolgári kuratórium díját. Az, hogy a díj indoklásában

Debreczeni Pálhoz

hasonlítottak, igazán nagy megtiszteltetés. A hasonlóság révén el tudom képzelni, hogy a két szervezet útja még egyszer találkozhat is.

– Aki kicsit is követi Szegeden a tehetséggondozást, számtalanszor hallhatta már az ön és alapítványa történetét: mátészalkai születésű, szegedi biológushallgatóként indult, de anyagi okokból el kényszerült hagyni a kutatói pályát. Vállalkozásba kezdett, és 2001-ben létrehozta alapítványát, mellyel a tehetséges szegedi egyetemistákat támogatja immár tizenegyedik éve, eddig több mint nyolcmillió forintot osztott szét ösztöndíj formájában, de az anyagiak mellett más lehetőségek is vannak, ezek köre miként bővül?

– Szinte minden pályázót ismerek, és sokukkal személyes kapcsolatot ápolok, ha máshogy nem, egy több mint hatszáz fős levelezőlistán keresztül. Mindezt azért, hogy olyan kedvezményeket járhassak ki az alapítvánnyal, melyek mögött valós hallgatói igények vannak: tudományterületek közötti együttműködések, kedvezményes színházjegyek, banki tanácsadás stb. 2007-től a Badó Attila jogászprofesszor vezette Tehetséggondozó Tanács tagjaként, az alapítvány pedig az SZTE Tehetségpont részeként a kedvezményeket az egyetem legtehetségesebb hallgatóit tömörítő szervezet minden tagjának biztosítjuk, és a Tehetségpont minden tagjáért munkálkodom.

– Mondjunk még konkrét példákat!

– Több koncertet szerveztünk például az SZTE Zeneművészeti Kar fiatal zenészeinek Budapesten, a Művészetek Palotájában, jelenleg is március végétől és április folyamán három alkalommal lesznek hallhatók szegedi fiatalok. Továbbá fellépési lehetőséget tudtunk számukra biztosítani a Magyar Televízió élő műsoraiban. A Sófi-alapítvány révén szerepelt a MüPában többek között a tavalyi év Sófi-fődíjasa,

Bobanj Rebeka

énekművész is, aki 2012 januárjában már a Magyar Állami Operaházban énekelhette a Bohémélet Musette szerepét. Vagy egy másik példa: 2010 augusztusában Cambridge város polgármestere nyitotta meg a Sófi-alapítványnak köszönhetően létrehozott kiállítást, amelyen a támogatott tehetséges fiatal alkotóművészek (

Bubla Éva

festőművész,

Márkus Róbert

fotóművész és

Szakács Nóra

fotóművész) nagy sikert arattak – a tárlatról a BBC is beszámolt.

– Vállalkozói ismereteit is az ifjú tehetségek szolgálatába állítja.

– Többen kerestek már meg ilyen kéréssel, így például számos vállalkozáshoz kapcsolódó weblap elindulását segítettem. Igazi sikertörténet egyik volt ösztöndíjasunk,

Nagy Zsolt

genetikus szakmai karrierje is, aki mára sikeressé vált

géndiagnosztikai profitorientált céget hozott létre

. Ő emellett egy egyesülettel segíti az ifjú kutatókat, tehetségeket. Ez is az egyik célunk, hogy akik már sikereket érnek el, segítsék társaikat is, ha tudják. Akik elnyerték a díjakat, az egyetem legkiválóbb hallgatói, valamennyiükre büszke vagyok. A támogatottak közös programokat is szerveztek, például ellátogattak az Országházba, a Magyar Nemzeti Bankba és brüsszeli Európai Parlamentbe, 2011 augusztusában az SZTE Tehetségpont megrendezte az első Tehetségtáborát is.

– Az ösztöndíj pontozási rendszer jól bevált, neves kulturális személyiségek adják át a díjakat, ezzel is emelve azok presztízsét. Mi lesz a jövő, mi jelenti az előrelépést?

– Ritkán szoktam elégedett lenni, mert mindig arra törekszem, hogy ha valami jó, még jobbat próbáljak csinálni belőle. A rendszer viszont tényleg kiválóan vizsgázott: valóban ki lehet szűrni a legjobb hallgatókat. Az alapítványnak most első és legfontosabb célja az alaptőke megemelése, hogy még több hallgató részesülhessen még nagyobb összegű támogatásban. Ehhez kemény munka szükséges, hiszen a gazdasági válság időszakában erre a célra több pénzt szerezni igen nehéz, de ha a számításaim bejönnek, a jelenlegi 1.450 ezer forint helyett 3,5 millió forintnyi ösztöndíj jut évente a legjobbaknak, ebből az öt fődíjas hallgató fejenként félmillió forintot nyerhet el. Szintén újítás lenne a minden évben, de csak egyszer elnyerhető Sófi-életpályaösztöndíj, mely egy-két hallgatónak jelentene fejenként egymillió forintot, olyannak, aki már diplomás és Sófi-fődíjas vagy -különdíjas volt, illetve kiemelt kuratóriumi dicséretben részesült hallgatói pályafutása során.

– Önt az élettörténetén kívül milyen cél movitálja?

– Az a nagy kincs, ami a fejünkben van, a tudásunk, a képességeink, a tehetségünk. Ha valakinek adatott, próbáljon minél többet hasznosítani belőle. Így válhat jobbá az emberek élete, ha mi jót teszünk másokért, azt reméljük, ők is megteszik a többi emberért. Ha ez megvalósul, az végtelen öröm. Bízom abban is, hogy az alapítvány példáját előbb-utóbb más mecénás is követni fogja, igyekszem is különböző támogató cégeket megnyerni ennek a kezdeményezésének, ugyanakkor a lobbi egyáltalán nem könnyű. Magyarországon ilyen célra pénzt szerezni nagyon nehéz, mert még nincs kiforrott kultúrája, illetve más célokat és alapítványokat sokan fontosabbnak tartanak, mint a tudomány támogatását.