A tegnap hősei, a holnap sztárjai

Kusza világunk celebekkel tarkított útvesztőiben joggal állunk meg korunk egy-egy félistenné magasztalt sztárjának kultusza előtt. Povedák István kulturális antropológus, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet munkatársa Álhősök, hamis istenek? című kötete néhány nagy nevet vesz elő az elmúlt évekből, évtizedekből, hogy lerántsa róluk azt a bizonyos leplet, amit mi találtunk ki nekik…

Kétségtelenül tudományos, mégis, a hétköznapi olvasónak is jó szívvel ajánlható

Povedák István

könyve, aki a sztárkultusz mellett a kortárs vallásosság megnyilvánulási formáit, valamint a késő modernitásbeli nacionalizmus és a vallásosság érintkezési pontjait is kutatja. A Gerhardus Kiadó gondozásában megjelent könyvében rávilágít a hős- és sztárkultusz kvázi-vallásos jelenségének mibenlétére.

A vágyam te vagy

A mai kor emberének is vannak hősei, akikről történeteket mesélnek, akik egykori használati tárgyait ereklyeként gyűjtik és tisztelik, sírjuk zarándokhellyé válik. „Olyan emblematikus figurák ők, akik valamit megtestesítenek a mai ember vágyaiból, álmaiból, törekvéseiből” – írja bevezetőjében a szerző. Miben áll a hős- és sztárkultusz lényege, van-e köze a valláshoz, mely körülmények hozzák létre a kultuszt? És az egyik legizgalmasabb kérdés: vajon csak a fogyasztói civilizáció kreációjával állunk szemben, vagy alapvető társadalmi igények manifesztálódnak? Ezekre a kérdésekre szeretne válaszolni könyvében Povedák István. A szerző a hősök két csoportját különbözteti meg, a hagyományos értelemben vett történelmi hősöket, illetve a sztárokat. Fontos látni azt a különbséget, hogy míg a hősök a nemzet, a közösség sorskérdéseivel, történelmével kapcsolatos problémákban nyújt(hat)nak megoldást, a sztárok istenítését az egyén életével összefüggő vágyak, igények motiválják. Ugyanakkor nyilvánvaló hasonlóságot fedezhetünk fel a sztárok megkonstruált életútja és az epikus hősök mitizált története között.

Hídember, gól, király

Történelmi hősök között

Kossuth Lajos, Széchenyi István

és

Nagy Imre

kerül Povedák István nagyítója alá. Megtudjuk, miért nem szimpatizált különösebben a Horthy-éra Kossuth-tal, milyen hatással volt A Hídember a Széchenyi-kultuszra, mit jelent az, hogy Nagy Imre és 1956 gyakorlatilag eggyé váltak a köztudatban. A könyv különösen kimunkált részét képezik a sztárokról szóló fejezetek.

Stark

és

Bainbridge

kompenzációelméletét a kultuszra alkalmazva a szerző arra a következtetésre jut a jelenség pszichológiai előzményeinek ismertetésekor, hogy sztárjaink rajongóiknak a kielégületlen vágyaik – szeretetéhség, vigasz nyújtása, a valakihez tartozás élménye – beteljesítését ígérik. Povedák azt is hangsúlyozza, a sztárkultusz működésében a szociálpszichológiából ismert holdudvarhatás működik, a személyészlelés jellegzetes torzítása, néhány pozitív vagy negatív tulajdonság bűvkörében alkotunk véleményt a sztárokról, méghozzá úgy, hogy az elsőként megfigyelt vonásokat kiterjesztjük a személy összes tulajdonságára. A rajongó és a sztár között imaginárius, paraszociális kapcsolat alakul ki.

Buda Bélát

idézve a szerző arról is ír, a sztár természetesen mintává és orientációs ponttá válik rajongója számára. A sztár által képviselt világot az egyén nem feltétlenül tudja elérni, de favoritja megtestesíti vágyait, és megerősíti abban, hogy létezik az a vágyott világ, amiről álmodik. Arról nem is beszélve, hogy „minden korban megjelennek olyan össztársadalmi problémák, melyek megoldására az egyének önmagukban nem képesek, így egy-egy, az adott kor sajátosságait magukon viselő hőstől várják annak felszámolását” – írja Povedák István. A szerző meggyőzően mutat be sztárokat három kategóriából: énekesek, sportolók és politikusok. Többek között

Zámbó Jimmy, Puskás Öcsi

vagy

Orbán Viktor

„kultuszának” elemzése megkapóan részletes: a kulturális antropológus számba veszi például a Jimmy haláláról szóló „mondák” összes variánsát. Mindebből a figyelmes olvasó számára kirajzolódnak a posztmodern sztármítosz-képzés alapvonalai, a kultuszok mintázatai. A szerző internetes fórumbejegyzéseket, leveleket idéz és elemez, helyszínen készített (saját) fotókkal színesíti tételeit, így láthatjuk például Puskás Ferenc temetési menetét, vagy a zarándokhellyé vált Jimmy-sírboltot. Olvashatunk Orbán Viktoros mondókákat, felfedezhetjük a sztárok életútjában a hősmotívumokat. Talán evidencia, de a könyv különös erénye, hogy segít a sztárkultusz mibenlétének megértésében. Bár Povedák István azt is megemlíti, a sztárképzésben létezik a másik út, a „lefelé” is, tárgyalt személyiségei – a témamegjelölésnek megfelelően – a hősi magasságokat ostromló csillagok. Azért hátha ihletet kap a szerző, és a másik furcsán érdekes terület, a még újabb „sztárok”, a valóságshow-k celebjei is egyszer tanulmányírásra indítják - mégha rajtuk sokszor nincs is annyi lerántandó lepel…