Vécsei: Az orvosi munka orvostudományt jelent

– A Magyar Tudományos Akadémia egyes osztályainak, bizottságainak működésével a hétköznapi ember egyáltalán nincs tisztában; mi a feladata Orvosi Tudományok Osztályának?

– A Magyar Tudományos Akadémiának 365 tagja van és 11 osztályán folyik a munka, közöttük az Orvosi Tudományok Osztályán. Osztáyunknak 30 rendes, 6 levelező tagja van és a választott doktorképviselőink is igen aktívan részt vállalnak a munkában. Az osztály feladatai között szerepel, hogy figyelemmel kíséri, segíti és értékeli az orvostudomány területén folyó tudományos tevékenységet, valamint számon tartja a tudományos kutatóhelyeinket. Állást foglal az orvostudomány területén jelentős tudományos, tudománypolitikai, kutatásszervezési és személyi kérdésekben is.
Fontos feladata továbbá az akadémiai doktori értekezések kontrollja. Ez azért is lényeges kérdés, mert az egyetemi tanári kinevezésnek ma már sok esetben elvárt kritériuma, hogy akadémiai doktori értekezéssel rendelkezzen a jelölt. Ez egy igen összetett folyamat, komoly nemzetközi publikációs tevékenység szükséges hozzá. E mellett nagyon fontos, hogy a hazai és nemzetközi tudományos közéletben is aktívan részt vegyen a jelölt és végzett Ph.D.-hallgatói is legyenek.

– A szakterületeknek megfelelően több bizottság tartozik az osztályhoz.

– Így van, az Orvosi Tudományok Osztályának számos bizottsága van. A doktori bizottságok mellett így például az elméleti, klinikai, műtéti, megelőző orvostudományi, diagnosztikai bizottságok. Ezek a fórumok szorosan követik saját szakmai területüket. Magam a Klinikai Idegtudományi Bizottság elnöke voltam, illetve vagyok, s az elmúlt évek alatt jópár szakmai anyagot készítettünk például a képalkotó diagnosztika helyzetéről, az epilepszia ellátásról, a fájdalomszindrómákról, vagy az idegsebészet aktuális kérdéseiről. Ezeket a dokumentumokat eljuttatjuk a döntéshozókhoz, többször nagyobb példányszámban ki is adtuk.

– A korábbi években elnökhelyettesként dolgozott az osztályon, most annak vezetőjeként milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Nagy hangsúlyt kell fektetnünk továbbra is az egyes orvostudományi területek fejlődésére, hiszen az úgynevezett „tényeken alapuló orvoslás” egyre inkább az „egyénre szabott medicina” irányába halad. Így a genetika, a proteomika, a molekuláris medicina és az ezekre épülő „személyre szabott terápia” kiemelt jelentőségű lesz. Az akadémiai doktori disszertációk színvonala pedig nemcsak a szorosan vett Akadémia, de az egyetemi szféra szempontjából is meghatározó minőségi kontroll. Szoros együttműködést tervezünk a minisztériummal és egyéb főhatóságokkal. Azon dolgozunk, hogy jobbító szándékú javaslataink a döntéshozókhoz is eljussanak. Fontos feladat az egészségnevelés, azaz az egészséges életmód szemléletének beiktatása már az elemi iskola első osztályától, hogy mindenki előtt az egészség értékként – talán a legfontosabb értékként - tudatosuljon. Szeretnénk aktívan részt venni az Akadémia belső életében is. Az Orvosi Tudományok Osztályához tartozik a Központi Orvostudományi Kutató Intézet, amely az ország egyik legjobb kutatóhelye.

– Természetesen több alkalommal szerepelt már ez a kérdéskör az Osztály anyagai között. Először lássuk a számokat. Az OECD közelmúltban megjelent felmérése szerint hazánkban az egészségügyi kiadás a GDP 7,4 %-nak megfelelő összeget jelent a 2009-es adatok szerint, míg az OECD átlag 9,5%. Más számokkal az egy főre jutó egészségügyi költségvetés hazánkban 1511 dollár, míg az OECD-átlag 3223 dollár. Ez a szám az Egyesült Államokban 7960 dollár. Az orvosi pályamodell az egyetemi struktúrában jelen van, hiszen a klinikán tanársegéd lehet az, akinek szakvizsgája van, adjunktusnak azt nevezzük ki, aki Ph.D.-fokozattal és nyolc-tízéves klinikai gyakorlattal rendelkezik. Docens abból lesz, aki habilitált, és elsősorban azok kaphatják meg a professzori címet, akiknek megvan az akadémiai doktori fokozatuk. A szakmai karrier tehát adott, amiben komoly előrelépés szükséges, az a megfelelő financiális forrás biztosítása. Olyan komoly különbség van a hazai és az európai rezidensi fizetések között, amit nagyon nehéz áthidalni. A munkafeltételek javítása és a műszerezettség szintjének növelése szintén sürgető feladat. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a medicina egyre bonyolultabb diagnosztikai és terápiás módszerei egyre drágábbak is. Az is tény azonban, hogy ez a probléma nem máról holnapra keletkezett. Hosszú évekig nem történt komoly előrelépés az egészségügyi szféra finanszírozásában nemcsak a fizetések, de a műszerezettség területén sem.

– Beszélhetünk orvoshiányról, vagy „csupán” arról van szó, hogy a hazai rezidensek távozása miatt kevés a szakember?

– Az orvosi egyetem változatlanul viszonylag népszerű, jelentős túljelentkezésekkel kell minden évben számolnunk. A probléma az, hogy a végzett hallgatók nem kis hányada távozik az országból. Ebből következik, hogy a hazai orvosok átlagos életkora egyre idősebb. Azonban nem csak ez a gond. Az Akadémia elsősorban a tudomány kérdéseivel foglalkozik. A színvonalas munkához elengedhetetlen az akadémiai és egyetemi tudományos financiális források növelése is. Nem véletlenül nevezzük az orvoslást orvostudománynak – elválaszthatatlan része ugyanis a gyakorlatnak a megfelelő elméleti felkészültség. A tudományos kutatás, a klinikai gyakorlat és az oktatás hármas egysége megbonthatatlan, mint egy három lábú szék. Csak ott lehet magas szintű betegellátásról beszélni, ahol komoly tudományos munka folyik. Oly gyorsan változik a tudomány, hogy aki nem „súrlódik az anyaggal”, nem követi nap mint nap a szakmai irodalmat az óhatatlanul lemarad.