Egyetem

Új Pluto-holdat fedeztek fel + FOTÓK

2011. július 24., vasárnap

A New Horizons – a 2015-ben a törpebolygóhoz érkező szonda küldetést támogató – megfigyelések közben a Hubble Űrteleszkóp néhány héttel ezelőtt készített felvételei alapján a Pluto újabb, immár negyedik holdját azonosították – tudósított a hirek.csillagaszat.hu, a Magyar Csillagászati Egyesület hírportálja. Az egyelőre P4 jelzéssel ellátott új holdat a Hubble Űrteleszkóp fedezte fel, miközben a jeges törpebolygó feltételezett gyűrűje után kutatott. Az égitest a legkisebb a Pluto most már négy holdból álló rendszerében, a becsült átmérője 13 és 34 kilométer között van.

Törpebolygó a Hubble célkeresztjében

Egyre figyelemreméltóbb a korábban a Naprendszer kilencedik bolygójaként számon tartott Pluto törpebolygó rendszere. Legnagyobb holdja, a Charon mintegy 1207 kilométeres átmérőjű, a 2005-ben szintén a Hubble által detektált Nix és Hydra nevű holdak pedig 32 és 113 kilométer átmérőjűek. Az új hold ez utóbbiak pályái között kering körülbelül 31 napos periódussal. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az 1978-ban felfedezett első és egyben legnagyobb hold, a Charon képét szintén az űrteleszkóp 1990-es felvételén lehetett először elkülöníteni a Plutoétól. A P4 holdat először a 2011. június 28-án készített felvételen azonosították, majd a július 3-án és július 18-án rögzített képek megerősítették a létét. Korábbi felvételeken nincs nyoma, mivel azok expozíciós ideje rövidebb volt a mostaniakénál, így a nagyon halvány égitest nem látszik rajtuk. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a 2006-os felvételeken nagyon halvány foltként már feltűnt, de nem vették észre. Az elképzelések szerint a Pluto teljes holdrendszere a törpebolygó és egy szintén bolygóméretű test ütközése következtében jött létre a Naprendszer történetének korai időszakában. A katasztrófa törmeléke először Pluto körüli pályára állt, majd ebből a törmelékből alakultak ki a holdak. A Holdról hozott kőzetminták saját kísérőnk hasonló eredetét sejtetik: a Föld valószínűleg egy marsméretű égitesttel ütközött 4,4 milliárd évvel ezelőtt, és ennek a törmelékéből jöhetett létre a Hold. Elképzelhető, hogy a Pluto holdjainak mikrometeoritokkal történő ütközései gyűrűket is létrehozhattak a törpebolygó körül, de ennek egyelőre nincs nyoma a Hubble felvételein.

Bolygóból törpebolygó

Pluto egy törpebolygó, amelyet 2006. augusztus 24-éig a Naprendszer kilencedik, legkisebb bolygójaként tartottak számon, ma pedig – az Eris kisbolygó után – a második legnagyobb törpebolygónak számít. A Föld Holdjánál kisebb, magas hőmérsékleten összetömörült anyagokból álló, metán és nitrogén légkörű törpebolygó, mely időnként a Neptunuszon belülre kerül. Jeges felszínén ilyenkor a napsugárzás hatására vékony légkör képződik. 1930. február 18-án Clyde Tombaugh amerikai csillagász azonosította először a Plutot, amikor a Neptunuszon túl az Uránusz pályájában talált apró változásokat okozó bolygót keresett. Bolygó besorolását azért vesztette el, mert több olyan égitestet is felfedeztek, amely nagyobb nála, sőt a Holdnál és a Jupiter kísérőinél is kisebb.

A Pluto felfedezése

A Pluto felfedezésének története hasonlít a 83 évvel azelőtt felfedezett Neptunuszéhoz. Mindkét égitestet a szomszédos bolygók pályazavarai alapján, számításokkal jósolták meg, és a levezetett adatok alapján keresték az égbolton. A feltételezett kilencedik bolygót tették felelőssé a Neptunusz és az Uránusz pályaeltérései miatt. A törpebolygót végül 1930. február 18-án, az arizonai Lowell Obszervatóriumban, 25 évnyi keresés után fedezték fel, több, az égbolt azonos területéről készült fénykép összehasonlítása során. A Pluto felfedezőjét, Clyde W. Tombaugh-ot az obszervatórium nem sokkal azelőtt vette fel, kimondottan a legendás transzneptun bolygó keresésére. 1905-től kezdve maga Percival Lowell is kutatott a bolygó után, és bár nem ő fedezte fel, az általa 1915-ben készített fotókon a Pluto már látható volt. Mivel azonban Lowell akkor jóval fényesebb bolygó után kutatott, így nem figyelt fel a halovány égitestre. A felfedezést végül 1930. március 13-án jelentették be, 149 évvel az Uránusz William Herschel általi felfedezése után. A kutatók először úgy vélték, hogy a Pluto a Neptunusz egyik holdja lehetett, s valamilyen zavar folytán kilépett abból. A feltételezést alátámasztotta, hogy a Pluto ellipszis alakú pályát írt le és belépett a Neptunusz azon zónájába, ahol annak holdjai mozognak. A Charon felfedezése rácáfolt erre és ettől kezdve vélekedtek úgy a tudósok, hogy a Pluton túl már csak törpebolygók vannak.

A Pluto holdjai: Charon, Nix, Hydra

A Pluto legnagyobb kísérője, a Charon 1207 km átmérőjű, és így a Plutohoz viszonyítva jelentős méretű. A Pluto–Charon-rendszert a szokatlan 2:1 nagyságarány miatt korábban kettős bolygónak is nevezték. A 8:1 tömegaránynak, illetve a két égitest közötti nagy távolságnak köszönhetően a rendszer tömegközéppontja a Pluton kívül található, így lényegében egymás körül keringenek. Sokáig a Charon volt a Pluto egyetlen ismert holdja, de 2005. június 15-én a Hubble űrtávcső kamerájával készített korábbi felvételeken észrevettek két apró holdat is, amelyek a Nix és a Hydra nevet kapták. A Hydra a legkisebb, ez a törpebolygótól távolodva a második hold. A holdak méretét eddig csak a mért fényességükből következtetve tudták megbecsülni, így 40 és 160 km között lehet az átmérőjük, a Charonnal egy pályasíkban, közel kör alakú pályán keringenek a Pluto körül, 50-60 ezer km távolságra. Míg a Charon tizenkétszer, addig a Hydra egyazon időtartamban kétszer, a Nix pedig háromszor kerüli meg a törpebolygót. A vöröses színű Plutotól eltérően a kis holdak, hasonlóan a Charonhoz, semleges szürke színűek. A Charon keletkezését a kis holdak felfedezése után ez utóbbiakkal együtt próbálják magyarázni: az elmélet szerint a holdak a Pluto egy másik, hasonló méretű, a Kuiper-övből származó égitesttel történő ütközésében keletkeztek. A holdak közös keletkezésére utal az egy síkban fekvő pályájuk, a keringési idejük, valamint a megegyező színű felszínük. Ha a holdakat a Pluto befogta volna, akkor azok nagy valószínűséggel eltérő színűek lennének.

hirek.csillagaszat.hu - Illés Tibor

Naprendszer