A Pro Urbe-díjat a városért végzett tevékenységért kapják meg a kitüntetettek. Ormos Pál, az egyik díjazott, a MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont főigazgatója a Tisza-parti városban született, itt nőtt fel, járt iskolába –, s eltekintve attól, hogy 6 évet külföldön dolgozott –, minden munkája Szegedhez köti. A laudációban külön nem említették, de csütörtökön ünnepli a kutatóközpont fennállásának 40 éves évfordulóját, a városvezetés nyilván ezt is figyelembe vette, méltányolta, amikor a főigazgatónak ítélte oda a rangos elismerést. – Bevallom őszintén, nagyon meglepett, nem tudtam a díjról, szinte aznap értesített az egyik ismerősöm, hogy kitüntettek. Természetesen nagyon örültem, ez igen nagy megtiszteltetés, mert imádom Szegedet, nagyon boldog vagyok. – Csütörtökön ünnepli a kutatóközpont fennállásának 40. évfordulóját, hogyan készülnek e rangos eseményre? – A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának jelenleg mi vagyunk a legnagyobb egysége – Budapestet is beleértve. Ez azért van, mert a fővárosi Központi Fizikai Kutatóintézetet szétbontották egységekre. Kutatóközpontunk 4 intézetből tevődik össze: biofizika, biokémia, genetika és növénybiológia. Sok mindent közösen intézünk, elsősorban az adminisztratív, kiszolgáló feladatokat. Az intézetek igazgatói nagyfokú önállósággal rendelkeznek, a szakmai profilt ők alakítják, én – mint főigazgató – egyfajta koordinátori szerepet töltök be. Egyébként a biofizikai intézet igazgatója is vagyok. – Az alapításkor kitűzött célokat sikerült-e maradéktalanul megvalósítani? – Érdekes történet az alapítás, sokkal komolyabb, mintsem az ember gondolná. Arról van szó, hogy a modern biológia, a molekuláris biológia, ami a genetikának és az örökléstannak is az alapja, nem volt elismert tudomány az egykori Szovjetunióban, ezért aztán Magyarországon sem. A ’60-as években mindenki látta, hogy ez így nem mehet tovább, nyitni, modernizálni kell. Ennek volt az egyik legfontosabb lépése a Szegedi Biológiai Központ megalakítása. Az egész modernizáció motorja Straub F. Brúnó volt, aki akkor már Pesten dolgozott. Ő felkarolta a kezdeményezést, hogy a modern molekuláris biológiai kutatások meghonosodjanak Magyarországon. A biológia olyannyira nem volt elismert tudomány, hogy az Akadémián biológiai osztály sem volt. Az Orvostudományi Osztály egy csoportjaként működött. A biológia térnyerése akkoriban történt, ennek az egyik kulcslépése volt a kutatóintézetünk megépítése. – Tehát a szegedi kutatóközpont tulajdonképpen a hazai biológiai kutatás fellegvára volt akkortájt? – Kétségtelen, hogy forradalmi, úttörő szerepe volt a magyar molekuláris biológiai kutatások meghonosításában az SZBK-nak. Nagyon sok minden, ami ezzel kapcsolatos: genetika, génsebészet elterjedése, ezek módszereinek meghonosítása mind nálunk történt. Az SZBK-ból terjedt szét a modern biológia Magyarországon. – Mennyire tart lépést a világban zajló kutatási trendekkel a szegedi központ? – A trendben benne vagyunk, hiszen keményen beágyazódtunk a nemzetközi kutatásokba. Nagyon sok külföldi közös pályázatban veszünk részt. Közleményeink jelentős része is közös első vonalbeli kutatóintézetek kutatóival. Azt el kell ismerni, hogy a műszerigényes területeken azért problémák vannak. Magyarországon a tudomány finanszírozása nem a legjobban van megoldva, ami versenyképességünket nagymértékben befolyásolja. Jelenleg az SZBK műszerállományának könyv szerinti állaga kb. 20 százalékon van. Ez nagyjából reális képet mutat, műszereink ugyan működnek, de általában elavultak. – Években számolva mennyi lehet a lemaradás a fejlett nyugati kutatóintézetekhez képest?– Attól függ, évek. Vannak nagyon modern kísérleti eljárások, amelyekhez egyszerűen nem jutunk hozzá. Óriási technikai robbanás következett be e téren, egy korszerű műszerrel olyasmit lehet ma már megmérni, amit másként nem, vagy csak nagyon körülményesen. – A szuperlézer akkor óriási segítségükre lesz, ha elkészül? – Természetesen nekünk is segít, de az egy szegmens. Készülünk rá, s nyilván majd tudunk is olyan különleges, újfajta kísérleteket elvégezni, amilyeneket eddig nem. Legalább olyan fontos lenne azonban, nem túl nagy, de modern műszerek beszerzése is, gondolok itt például korszerű mikroszkópokra, amelyek nem olyan rettenetesen drágák, de mégis számunkra elérhetetlenek. – A kormányprogram szerint milyen hely illeti meg a kutatás-fejlesztést, az Önök munkája terén számít-e jelentősebb változásokra? – Egyelőre a kilátások elég sötétek. Ami most látszik, az nem túl reményt keltő abban az értelemben, hogy nincsenek kiírásra váró pályázatok, amikkel élni lehetne. A tudományt kétféleképpen támogatják: egyrészt van egy költségvetési támogatás, ami az összes támogatásunk kicsit kevesebb, mint a fele, a többit pedig pályázat útján nyerjük el. Ennek jó része persze megint csak állami pénz, de arra külön kell versenyjellegűen pályázni. – A külföldi pályázatokból származó bevételek nem pótolják a hazai pénzek elmaradását? – Nem pótolják, tudomásul kell venni, hogy európai pénzek ugyan vannak, de azokat csak tényleg a legkiválóbbak kapják meg. Ilyen nagy épületet csak külföldi támogatásokra alapítani nem lehet. Igenis állami feladat egy ilyen központ működtetése, el kell dönteni, akarom-e fenntartani vagy sem. Ha akarom, akkor ennek van egy bizonyos költsége. Mára nagyon lecsökkentek a megpályázható források, és ebből kifolyólag a kilátásaink – mondjuk, egy évre előre – nem túl biztatóak. Ha ez idő alatt leromlunk, rendkívül nehéz lesz visszakapaszkodnunk a nemzetközi élmezőnybe, ezért nem kis aggodalom tölt el bennünket. – A szakemberek elvándorlása, a szürkeállomány külföldre távozása mennyire jelent gondot a kutatóintézetükben? – Természetesen minket is érint a kutatók elvándorlása. A magyar társadalomnak az orvosok sokkal fontosabbak, de az biztos, hogy a jelenség nálunk is probléma, noha talán kevésbé látszik. Kitalálták rá a Lendület programot, amellyel megpróbálják visszahozni a tehetséges, külföldön dolgozó magyar szakembereket. Jönnek is vissza. – Mit kínálnak nekik?– Több pénzt. Magyar viszonyok között ez jelentős összeg. Jó lenne, ha ilyen jellegű projektfinanszírozás nálunk is általánossá válna. Tisztában vagyok azzal, hogy egy politikus számára ma Magyarországon sokkal égetőbb az orvosok helyzete, mint a tudományé, de ez engem nem vigasztal. – Fel tudna-e sorolni a főigazgató úr néhány olyan kutatási területet, amelyben szegedi kutatók is részt vesznek, és belátható időn belül látványosabb, akár világra szóló eredmények is születhetnek? – Vannak sikeres projektjeink. Modern területe a tudománynak a rendszerbiológia, ahol rendszerszinten vizsgálják az élőlényeket. Az utóbbi néhány évben lett ez trend a világban, így Magyarországon is bekapcsolódtak a kutatásokba. A baktériumrendszerek nagyon sok komponensét nézik egyszerre. Rengeteg gén szabályozza az élő rendszereket, ezek nagyon bonyolult összefüggésben vannak egymással. Ha egyet megváltoztatok, akkor nem olyan világos, hogy az egész mivel jár. Ha az összeset egyszerre vizsgáljuk, akkor sokkal teljesebb képet kapunk arról, mi is fog történni. Nagyon eredményes fiatal csoportunk dolgozik a területen. – Esetleg olyan projekt van-e, amelynek eredményeit a gazdaság akár azonnal hasznosíthatja? – Az egyik vizsgálat például azt tanulmányozza, hogy az antibiotikumok hogyan hatnak a baktériumokra. A gyógyszereknek az a bajuk, hogy gyorsan ellenállóvá válnak velük szemben a baktériumok, így elmúlik a hatásosságuk. Az új irányzat most a már ismert antibiotikumok keverékét vizsgálja. Mindig ki lehet fejleszteni új gyógyszereket, de ez borzasztó sokáig tart, és nagyon bonyolult folyamat. A kísérletek során kiderült, ha csak keverik az antibiotikumokat, akkor ezek hatása megsokszorozódhat, „megzavarodnak” a baktériumok és sokkal kevésbé válnak ellenállóvá ezekkel szemben. Az elmondottaknak például közvetlen gyógyítási haszna van. Másik orvos-genetikai irányvonal a személyi gyógyítás. Ezt úgy kell érteni, hogy vannak mindenféle gyógyszerek, amik vagy hatnak az emberekre, vagy nem. Sok függ az ember genetikai állományától. Genetikai jellemzéssel személyre szabottan azt is meg lehet mondani, hogy egy bizonyos gyógyszert érdemes-e használnia. Genetikai markereket találnak arra, hogy bizonyos rák elleni gyógyszerek kire hogyan hatnak, és segítenek vagy nem. – Ennek alapján akkor azt is ki lehet szűrni, hogy bizonyos genetikai állománnyal rendelkező egyén milyen betegségek iránt fogékonyabb, mire kell jobban odafigyelnie. – Azt is, pontosan. Óriási előrelépés lesz, ha a jövőben meg tudják pontosan mondani, hogy ezt az embert ezzel a gyógyszerrel érdemes gyógyítani és nem a másikkal, mert az nem fog hatni. Ebben a kutatásban is ígéretes eredményt értek el szakembereink együttműködve az orvosi kutatókkal. Egy másik kutatócsoport mesterséges kromoszómákat tud előállítani, ezzel elvileg génhibákat lehet kijavítani, ezt emberi gyógyászatban még nem alkalmazzák. Olyan sikerek születtek, hogy Kanadában már cég alakult e technológia használatára. Egy nagy gyógyszergyár már gyógyszereket gyárt az eljárásra alapozva. Több olyan kutatás is zajlik, amely a tudomány élvonalába tartozik. – A csütörtöki ünnepségen is szó lesz a felvetett problémákról, és várható-e, hogy esetleg – évfordulóról lévén szó – megoldás is születik rájuk? – Biztos felmerülnek az elmondott gondok. Először köszöntők hangzanak el Pálinkás József, az Akadémia elnöke részéről, utána Láng István akadémikus –, akinek rendkívül sokat köszönhet az SZBK – a kezdetekről beszél, én is köszöntőt mondok, majd az intézetek egy-egy markáns tudományos profilját mutatják be a megfelelő vezető kutatók. Azt, hogy mit ad az elnök úr az SZBK-nak, azt pontosan tudjuk, nagyobb meglepetés nem hiszem, hogy érhet bennünket.
