Forradalmi helyzetben a kémiatanítás a Kémia Évében

2011-et a Kémia Nemzetközi Éveként jelölte meg az ENSZ abból az alkalomból, hogy száz éve kapott kémiai Nobel-díjat Maria Sklodowska-Curie a radioaktivitás vizsgálatáért, a rádium és a polónium felfedezéséért. Az emlékév a kémia eredményeinek népszerűsítése mellett egyben ráirányítja a figyelmet a nők tudományban betöltött szerepére is – és a kémiatanítás válságára…

A kémia vívmányai nélkül sokunk nem is lenne itt – mondja

Németh Veronika

, a kémia szakmódszertan oktatója. Gondoljunk csak a kémikusoknak az életmentő gyógyszerek kifejlesztésében betöltött szerepére.

Trükkös tanárok

Amikor ennek a tantárgynak a nevét halljuk, mégis sokunknak csak a gyötrelmek jutnak eszébe. Ennek egyik oka, hogy a középiskolai oktatás számára az egyetemi anyagot képezték le kicsiben. Kevés kísérlettel, absztrakt, akadémikus tudást akarnak közvetíteni, pedig ma már a hasznos(ítható) tudás került a középpontba, a mindenkori leckét amennyire csak lehet kötni kell a hétköznapi tapasztalatokhoz, jelenségekhez – magyarázza Németh Veronika. „Forradalmi a helyzet!” – hangsúlyozza a tanárnő. A ma multimédiához szokott generációjának tanításához rengeteg eszközt, trükköt kell ismerni a figyelem folyamatos fenntartásához. Az elitgimnáziumok ma még „ki tudják termelni” a kémiai diákolimpia résztvevőit, de az senkinek sem lesz jó, ha a szélesebb társadalmi rétegek híján lesznek a természettudományos műveltségnek.

Kémia az utcán

Egy népszerűsítő kampányt indítottak, melyben egy 25 fős, hallgatókból álló csapat segíti Németh Veronika munkáját. A tervek szerint iskolákba látogatnának el, valamint a nagyobb szegedi rendezvényeken az utcára is kiviszik a kémiát egyszerű kísérletek formájában. Így történt ez legutóbb a Hídivásáron is. Az Oskola utcában rögtönzött „alkimista műhely” reggel 9-től este 8-ig fogadta az érdeklődőket. Az egyetemi hallgatók két óránként váltották egymást, de még így is nagyon elfáradtak, akkora volt az érdeklődés, elsősorban a gyerekek részéről. Az ügyes kísérletezők periódusos rendszert kaptak ajándékba, de a Magyar Kémikusok Egyesületének népszerűsítő kiadványából bárki kaphatott.

Árus Dávid

PhD-hallgató látványos kísérletbemutatókat tart. Május 26-án a Ságvári gimnáziumban 26 iskola tanárainak mutatott be haladó szintű, újszerű kémiai kísérleteket, abból az alkalomból, hogy a gimnáziumban kialakítottak egy regionális vonzáskörű természettudományos laboratóriumot. Szeptemberben a Magyar Kémikusok Egyesületének szervezésében Miskolcon, Egerben és Szegeden megpróbálnak Guiness-rekordot dönteni a legtöbb egyidőben végrehajtott, kémiai kísérlet kategóriájában. Tizenegy estén át tartottak Kémia Szabadegyetemet a Kiss Árpád-teremben a Kémiai Tanszékcsoport oktatói, amit kurzusként is lehetett teljesíteni, de középiskolásokat is vártak az előadásokra.

Jósnők helyett

A fizika- és kémiatanár-képzés a mélypontra jutott, szinte már nincsenek is ilyen tanárjelöltek, pillanatnyilag két-három hallgató szeretné a kémiát tanítani, miközben a kémiatanárok átlagéletkora 50 év (!), néhány éven belül a tömeges nyugdíjazások után óriási hiány lesz az országban – hívja a figyelmet Németh Veronika. Tíz évvel ezelőtt még nem tudtak elhelyezkedni Szegeden a kémiatanárok (ez a kibocsátó intézmények székhelyén általános volt), az utóbbi 4-5 évben viszont már igen! Megdöbbentő, de léteznek olyan iskolák, ahol nincs kémiatanár, a tárgyat kénytelen egy másik szaktanár „gyorstalpaló” után átvenni. Szegeden ma már két év alatt is lehet kémiatanári végzettséget szerezni (persze ez össze sem mérhető a korábbi ötéves képzéssel…). Szükség lenne a tanári életpálya-modell ésszerű tervezésére, hogy láthassák a fiatalok a tanárképzés utáni előrehaladási lehetőségeket. Hiányzik a tanári hivatás anyagi, társadalmi és erkölcsi elismertsége, amely lehetővé tenné azt, hogy ne kelljen megkeseredni egy-egy intézményben amiatt, mert nem bírnak a gyerekekkel a presztízsüket vesztett tanárok. Ez ugyanis visszahat: gyakorta a tantárgy nehézségét használják fegyelmező eszközként a pedagógusok. „Európa-szerte több százezer kutató hiányzik a vegyészlaborokból. Ezért is fontos a jövő generációt a természettudományok szeretetére ösztönözni, szükségünk van nemcsak azok eredményeire, hanem a tudományok adta rendszerező, problémamegoldó gondolkodásra, hogy ne a jósnőhöz szaladjunk, ha nehézségünk adódik az életben” – hangsúlyozza a tanárnő.