Testreszabott vallásosság?

Javában zajlik a péntekig tartó 10. Szegedi Vallási Néprajzi Konferencia, melyet 1992-ben indítottak útjára, és melyet azóta is minden páros évben megrendez a szegedi egyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke.

„A szakrális néprajzkutatás nagy klasszikusának,

Bálint Sándornak

az örökségét szerettük volna folytatni, ezért kapta a szegedi vallási néprajzi jelzőt a tudományos tanácskozás” – fogalmazott

Barna Gábor (képünkön)

tanszékvezető.

Brikolázs vallásosság

A konferencia az évek során a vallási néprajzi kutatások egyik legfontosabb intézményévé nőtte ki magát, hiszen ilyen jellegű kutatások ugyan folynak más intézményekben is, de nem ennyire koncentráltan. A tanácskozásra nemcsak hazai, vagy Kárpát-medencei magyar kutatókat vártak, hanem a Oroszországtól Hollandiáig, Finnországtól Szerbiáig sok ország képviseltette magát. „Ez is jelzi, hogy a mostani rendezvény problémái – vallások, határok, kölcsönhatások – részei a mindennapi életünknek. Itt Magyarországon, de Európában is az úgynevezett történelmi keresztény egyházak, felekezetek mellett az elmúlt évtizedekben nagyon kitágult világban, az erősen individualizálódott vallási életben megjelentek Európán kívüli vallások is, illetve úgynevezett neopogány mozgalmak” – magyarázta a professzor. Hozzátette: egyéni színeket öltve feltűnt a „brikolázs” vallásosság is, azaz mindenki összeválogathat magának bármely vallásból neki tetsző elméletet, gyakorlatot, és így kreál magának egy sajátos hitvilágot. A „Vallások, határok, kölcsönhatások” egy jövőre záruló OTKA-pályázaton dolgozó kutatócsoport munkájáról ad számot. Néprajzosok, egyháztörténészek, teológusok, szociológusok, valláskutatók, folkloristák is jelen vannak a konferencián, jelezvén azt, hogy a vallásra, amely áthatja életünk egészét – mindennapjainkat, munkánkat, gondolkodásunkat, világnézetünket – sokféle tudomány tekint érdeklődéssel – emelte ki Barna Gábor. Nemcsak katolikus előadókat üdvözölhettek a résztvevők: a magyarországi történelmi egyházak szinte mindegyike képviseltette magát, az utóbbi évben megalakult Bálint Sándor Valláskutató Intézetnek jó együttműködése alakult ki az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemmel is.

Vallások – együtt

A néprajztanszék, a GFHF – SZTE Bálint Sándor Valláskutató Intézete és a Magyar Néprajzi Társaság Folklór Szakosztálya által rendezett konferencia alkalmából a néprajzi tanszék folyosógalériáján kiállítás is nyílt, mely szemléletében kapcsolódott a tudományos tanácskozás témájához. Egy vajdasági vegyesnemzetiségű és több felekezetű település, Vajsa népi építészetét és életmódját – érintve a lakásbelsők szakrális tárgyait – mutatja be ez a háromnyelvű – magyar, szlovák és szerb – fényképkiállítás, melyet a szabadkai Községi Műemléki Hivatal rendezett. A tárlat arról is tanúskodik, hogy miként él együtt egy-egy településen sok nemzetiség, felekezet, nyelv és kultúra.

Az egyik legaktívabb tanszék

Kiss Imre

általános püspöki helynök köszöntőjében hangsúlyozta, a vallások nem önmagukért vannak, sokat tudnak adni a társadalomnak.

Thorday Attila

, a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola rektorhelyettese elmondta: a nyolcvan éve működő intézmény régóta ápol jó kapcsolatokat a Szegedi Tudományegyetemmel. Az itt folyó pap-, tanár és egyháztörténész-képzés szorosan kapcsolódik a konferencia témájához, és Bálint Sándor örökségét ők is sajátjukénak érzik.

Csernus Sándor

bölcsészkari dékán köszöntőjében elmondta, a néprajztanszék a BTK egyik legaktívabb egysége, amely nemzetközi szinten is az intézmény jó hírnevét öregbíti. A megnyitón részt vett

Gyulay Endre

nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök is, aki 1992-től minden évben személyesen eljött köszönteni a résztvevőket.