Egyetem

Dux László: Az oktatás nem szórakoztatóipar

Dux László: Az oktatás nem szórakoztatóipar

2010. június 25., péntek
Dux László: Az oktatás nem szórakoztatóipar
A hagyományos magyar iskolarendszerben lemondásra, áldozatvállalásra szoktatták a fiatalokat, s megtanították nekik, hogy kemény munka nélkül nincs siker. Ezt borították föl az utóbbi nyolc év liberális reformjai Dux László szerint, aki állítja: a magyar oktatási rendszer problémáinak orvoslását az általános és középiskoláknál kell elkezdeni. A Szegedi Tudományegyetem Biokémiai Intézet professzorát a Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárává nevezte ki Orbán Viktor, ebből az alkalomból beszélgettünk.– A Professzorok Batthyány Köre szegedi csoportelnökeként, majd tavaly decembertől országos elnökeként tevékenyen részt vett a polgári oldal felsőoktatási, tudományos, kutatás-fejlesztési koncepciójának kialakításában. Mikor érkezett a felkérés a kormányzati szerepvállalásra? – Tavaly ősztől számos alkalommal vettem részt felkért előadóként a kormányzást előkészítő programalkotó konferenciákon, vitafórumokon. Ezek során körvonalazódott az a csapat, mely a leendő polgári kormányzatban a tudományért, az oktatásért, a kutatásért lesz felelős, majd a választásokat megelőző időszakban már igen aktív munka folyt. A kormány megalakulását követően vált véglegessé a miniszerterekre, államtitkárokra, államtitkárokra, helyettes államtitkárokra épülő struktúra, ekkor történtek meg a konkrét felkérések és kinevezések. Úgy gondolom, a tizennyolc éves tanszékvezetői, illetve harminc-egynéhány éves hazai és nemzetközi kutatói tapasztalatom, gyakorlatom is közrejátszhatott abban, hogy ezt a megtisztelő feladatom kaptam, emellett bizonyára az is sokat nyomott a latban, hogy a Professzorok Batthyány Köre szellemiségét, értékrendjét meg kívánták jeleníteni a kormány cselekvési programjában a felsőoktatás területét illetően is. – A napokban jelentette be, hogy felfüggeszti elnökségét a Professzorok Batthyány Körében. Az egyetemi munkáját is érinti az új feladatkör? – Nincs szó kibékíthetetlen ellentétről, hiszen a kör tagjaként lett köztársasági elnök Mádl Ferenc, parlamenti elnök Szabad György, tárcavezető Pálinkás József, Martonyi János és Réthelyi Miklós is. Jómagam követtem a hagyományt azzal, hogy a direkt kormányzati szerepvállalás idejére felfüggesztettem elnöki tevékenységemet. Gondolja csak el, elég paradox helyzet alakult volna ki, ha a kör az oktatási kormányzathoz fordul, s az ügyet mindkét oldalon én képviselem... Ami a Szegedi Tudományegyetem Biokémiai Intézetében végzett munkámat illeti, az az utóbbi tizennyolc év tanszékvezetése alatt stabilan bejáratódott. A tanszék oktató-, kutatómunkája eredményes, doktori iskolánk sikeres. Munkatársaim, helyetteseim számos terhet levesznek a vállamról, de a mai telekommunikációs lehetőségekkel még a sok fővárosi elfoglaltságom mellett is folyamatosan figyelemmel kísérhetem az itteni életet.

Lelki támaszt és megfelelő eszközöket a pedagógusoknak

– A polgári kormányzás első heteiben elsősorban a közoktatással kapcsolatos intézkedések, tervek (osztályzás, buktatás lehetőségének visszaállítása, a nemzeti alaptanterv és az érettségi rendszerének felülvizsgálata) kerültek előtérbe. Hoffmann Rózsa, az oktatásért felelős államtitkár egyfajta „vissza a gyökerekhez” szemléletet fogalmazott meg abban a tekintetben, hogy az iskolának jól képzett, tisztességes, erkölcsös fiatalokat kell kibocsátania. A felsőoktatással kapcsolatos elképzelésekről egyelőre kevesebbet hallani, miközben Szabó Gábor akadémikus, az SZTE frissen megválasztott rektora is nyilatkozott arról, hogy ha felrúgni nem is szabad a Bologna-rendszer, de annak átgondolása, javítása mindenképpen szükséges... – A tartós és stabil előrelépés érdekében mindenképpen a közoktatás szintjén kell kezdeni a problémamegoldást. A legsürgetőbb, hogy lelki támaszt és megfelelő eszközöket nyújtsunk a pedagógusoknak ahhoz, hogy szakmai tudásukkal és nevelésükkel valóban eredményeket érhessenek el a fiatalok oktatásában. Fontos feladatunk, hogy erősítsük a társadalom felelősségtudatát, munkaképességét, kötelességteljesítő magatartását. A „Szárny és teher” című tanulmánykötetben van egy sokat idézett, döbbenetes mondat, mely szerint ma a fiatalok jelentős része az oktatást a szórakoztatóipar részének tekinti, és ha nem elég mulatságos, amit a pedagógus tesz, azt súlyos kritikával illeti. A hagyományos magyar iskolarendszerben ezzel szemben lemondásra, áldozatvállalásra szoktatták a fiatalokat, s megtanították nekik, hogy kemény munka nélkül nincs siker. Ilyen szempontból tehát valóban prioritást élvez a közoktatás, de az itt foganatosított intézkedések később a felsőoktatásban kamatoznak. Professzortársamnak, a frissen megválasztott szegedi rektornak egyébként teljesen igaza van abban, hogy kellő körültekintéssel, de hozzá kell látni a bolognai rendszer felülvizsgálatához. – Ön is többször beszélt róla – a SZEGEDma.hu-nak is –, hogy a pedagógusképzés a liberális oktatáspolitika legfőbb áldozata. – Ez valóban így van, a pedagógusképzés rendszere sürgősen korrekcióra szorul. A természettudományos tanárképzést különösen fenyegető súlyos veszélyek mindenki előtt ismertek. Látni kell, hogy az unió egyik országa sem áldozta fel sikeres felsőoktatását olyan mértékben egynéhány hangzatos jelszó oltárán, mint Magyarország. Magát a bolognai típusú felsőoktatási szisztémát ugyanakkor alapos egyeztetéseket követően lehet csak megváltoztatni, hiszen egyrészt bizonyos uniós elvárásoknak meg kell felelnünk, másrészt akadnak olyan területek is, ahol jól működik a kétciklusú képzés hazánkban, ott kár lenne módosítani. Nagy örömömre az utóbbi hetekben komoly tanulmányok, javaslatkötegek érkeztek a kérdést a szívükön viselő szakemberektől, közösségektől, dékáni kollégiumoktól. A nyáron integrálnunk kell ezeket a kezdeményezéseket, s őszre olyan anyagokat kell gyúrnunk belőlük, melyek akár egy új felsőoktatási törvény alapját képezhetik.

Már idén megkezdődik a felsőoktatás átalakítása

– Mikortól léphetnek majd érvénybe a felsőoktatásban tervezett módosítások, korrekciók? – A különböző szigorítások a megfelelő felkészülési idő miatt általában kétéves átfutási időhöz kötöttek. Ez érvényes Pokorni Zoltán és Pósán László fideszes képviselők a napokban benyújtott javaslatára is, mely szerint az egyetemi felvételinél kötelező lenne az emelt szintű érettségi, s hogy mely tárgyból, azt is a kormány határozná meg. Nagyban segít a felsőoktatásnak, ha a Parlament igent mond a kezdeményezésre, s szabályozza a felsőoktatás bemenetét. Azt mondhatom tehát a kérdésére, hogy az általunk kívánatosnak tartott döntések előkészítését már az idén meg kell kezdeni, hogy ezek a ciklus végére életbe léphessenek. – Miközben a természettudományos tanárképzés komoly – mint említette – komoly veszélybe került, más szakterületek a túlképzés terhei alatt nyögnek. Emellett az is gondot okoz, hogy gombamód elszaporodtak az állami felsőoktatási intézmények, s „nevenincs” főiskolák, egyetemek szívják el – bizonytalan értékű diplomákat kínálva – a fiatalokat a nagy múltú tudásközpontok elől. Mit tud tenni az új kormányzat? – A kormányzatnak és a tőle részben független testületeknek, mint például a Magyar Akkreditációs Bizottság felelőssége, hogy a minőség garanciáját jelentse, egyfajta piacfelügyeletként jelezze a családoknak, hol, melyik képzési rendszerben milyen értékű diploma szerezhető. A munkaerő-piaci igények előrejelzése sokkal bonyolultabb. Ezzel együtt feladatunknak érezzük, hogy a keretszámok kialakításával és egyéb módokon olyan szakmák felé irányítsuk a fiatalokat, ahol a munkaerőpiac felvevőképessége nagyobbnak látszik. Megtaláljuk azokat a technikákat, ösztönzőket, kedvezményeket – amik egyébként már a klebelsbergi időkben is léteztek –, melyeken keresztül biztosítani tudjuk, hogy a tanári oklevéllel ténylegesen a tanári pályán helyezkedjenek el a végzettek, az itthoni élet- és munkakörülmények javításával pedig azt szeretnének elérni, hogy bizonyos hivatásokkal – orvos, fogorvos – ne külföldre áramoljanak a tehetséges szakembereink, hanem Magyarországon találják meg a boldogulásukat.

Érinti-e a rektori kart a fizetési stop?

– Szintén a felsőoktatást érintő hír, hogy a héten nyilvánosságra hozták a rektori fizetéseket, melyek között 3,5 millió forintos havi bér is akad. Sokan vannak, akik oda vezetik vissza a kirívóan magas fizetéseket, hogy a rektori kar nem tett keresztbe a liberális oktatáspolitikai vezetés legfontosabb „reformtörekvéseinek”. Mi várható ezen a téren az Orbán Viktor miniszterelnök akciótervében megfogalmazott 2 milliós bérstop tükrében? – Valóban kirívó szabályozatlanság állt amögött, hogy a miniszteri levélben ajánlották annak idején a gazdaság tanácsok figyelmébe, hogy a kiemelten felelősségteljes rektori munkát kiemelt javadalmazás illesse. Ez a kezdeményezés időben feltűnően egybeesett a liberális program feltétel nélküli támogatásával, így fennáll a gyanú, hogy a kettő nem volt egymástól teljesen független. Úgy gondolom, a rektori testület morálisan nagyon sokat erodálódott, s a fizetések nyilvánosságra hozatala körüli hercehurca sem tett jót az egyetemi szféra megítélésének. A kormányfő 29 pontja között ténylegesen szerepel az állami cégek vezetői bérezésének maximálása, ám a pontos jogszabályi megfogalmazás csak a napokban várható, így egyelőre nem tudom, milyen formában fog ez vonatkozni az állami intézmények rektoraira. Mindenesetre az egyetemi tanári illetmény egyszeresét, sőt, kétszeresét kitevő többletjuttatás is könnyen beleférne a kétmilliós határba. Elképzeléseink szerint egyébként a rektori ciklus a jövőben a lehetőség szerint hároméves lesz, s maximum egyszer lehet majd hosszabbítani.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.