Elme Mater: Nyílt és rejtett önpusztítás

Gyakran a társadalmi környezet normáinak megfelelően fejeződik ki az önpusztítás: ölt nyílt formát öngyilkosságban vagy annak kísérletében, illetve jelenik meg másként - közölte Temesváry Beáta szakvezető főorvos szerdán Szegeden.

A szakember az Szegedi Tudományegyetem (SZTE) pszichiátriai klinikájának Elme Mater című programsorozata keretében tartott előadásán példaként egy néhány évtizede német kollégájával végzett kutatás eredményét ismertette. Az 1980-as években a szegedi klinikán viszonylag sok öngyilkossági kísérletet elkövetett fiatalt kezeltek, míg az egykori Kelet-Németországban nagyon ritkán találkoztak ilyen pácienssel, viszont gyakran fordultak elő az anorexiában - az evészavar egyik típusában - szenvedő tizenévesek. A kutatás szerint a jelenség egyik oka, hogy Magyarországon nagy hagyományai vannak a nyílt önpusztításnak, míg az NDK-ban nem volt társadalmilag elfogadható az öngyilkosság. Az SZTE addiktológiai osztályát vezető szakember a hazai öngyilkosságok számának utóbbi években megfigyelhető csökkenésének hátterében is részben ezt a jelenséget látja. A rendszerváltást követően a nyílt önpusztítás részben áttolódott a rejtett zónába. Az alkoholisták körében az orvosok például sokkal súlyosabb állapotú pácienssel találkoznak, akik gyakran valamilyen - a mértéktelen italfogyasztás miatt kialakuló - testi betegségbe halnak bele. A statisztikailag kimutatott öngyilkosságok száma valószínűleg azért is alacsonyabb, mint korábban, mert igen sok - igazságügyi orvos szakértők szerint országosan és évente több száz - eset rejtve marad. Ennek oka, hogy bizonyos esetekben már nem kell boncolást végezni - mondta

Temesváry Beáta.

A csökkenő tendencia annak eredménye is, hogy javul a depressziós páciensek kezelése - az öngyilkosságot elkövetők vagy azt megkísérlők 60 százaléka szenved ugyanis e betegség valamely válfajában. A főorvos úgy véli, az öngyilkossági halálozás visszaszorítása szempontjából fontos lenne, hogy a szakemberek - az egészségügy vagy a szociális ellátás területén dolgozók vagy pedagógusok - megtanulják a korai jelek felismerését. Ez a terület azonban a mai napig tabutémának számít, így igen gyér az érdeklődés az ilyen jellegű képzések iránt.