A botanikus a tiltott fa gyümölcséről
Milyen növényeket termesztettek a Biblia korának emberei? Hány növényfaj szerepel a Szentírásban? Vajon milyen fa állt az Éden kertjében, amely tiltott gyümölcsének megízlelése miatt az első emberpár kiűzettetett a Paradicsomból? Kedden, a Közéleti Kávéház rendezésében „A bibliai korok emberének növényei" címmel, a Somogyi-könyvtárban megtartott előadásában Juhász Miklós címzetes egyetemi tanár ilyen és hasonló kérdésekre keresett választ.
A Biblia a hívő ember számára Isten kinyilatkoztatott Igéje, hitének forrása. Minden kultúrember számára pedig az emberiség kultúrtörténetének egyik legbecsesebb írásos dokumentuma, amely nélkül nélkül a kétezer éves európai műveltség érthetetlen és értékelhetetlen. A Biblia tehát nem tudományos könyv - hangsúlyozta a professzor előadása bevezetőjében -, nem botanikatankönyv, de érdekes adalékokkal szolgálhat a bibliai növények ismerete. A XX. század vége felé olyan kutatók munkái jelentek meg, akik a botanikában és a héber nyelvben egyaránt járatosak (mint
Zohary, Moldenke,
vagy
Kereszty
). A kutatás nehézségét egyrészt az jelenti, hogy a sémi nyelvben csak mássalhangzók voltak, és ezért a növénytani fogalmakat különbözőképpen értelmezték a kutatók. A héberről görögre, latinra, majd a reformáció kora után anyanyelvre is lefordított Biblia fordítói a botanikai szaknyelvben tájékozatlanok voltak, ezért a kutatóknak az eredeti szövegekhez kell visszanyúlniuk. Tovább nehezíti a növények iránt érdeklődők helyzetét, hogy a bibliai szövegek, illetve azok fordításai egyszerű embereknek íródtak, ezért nem a növénytani pontosság volt az irányadó, hanem az érthetőség - tudtuk meg a
Juhász Miklóstól.
Már a könyvek anyagának kérdésénél is növényekre bukkanunk - emelte ki a professzor. A Biblia keletkezésének korában a könyveket a Byblus, vagy Papyrus cserje levélhártyáira írták, ezért magát a könyvet (könyvtekercset) biblosnak, illetve biblionnak hívták, a Biblia ennek többesszáma. A Biblia földjének, Palesztinának kis mérete ellenére a flórájának fajszáma napjainkban meghaladja Magyarországét. A Bibliában mintegy 128 növényfajról találunk említést - magyarázta a professzor. A legtöbbször az életet adó gabonafélék, valamint a szintén szimbolikus jelentéstartalmat is hordozó szőlő és bor, a ruházathoz használt len, az építkezéshez használt cédrus és tölgy, valamint az olajfa, a fügefa stb. fordulnak elő. Az Ószövetség könyveiben lényegesen több növényekkel kapcsolatos idézet található. A legősibb növény, amivel foglalkoztak, az árpa volt, amely később a búza előretörésével a második helyre került. A gabona „ellenségeként" megjelenik a magyarban „konkolyként" fordított növény, mely valójában a konkolyperje. Számos növénnyel kapcsolatban hozhatók érdekes példák a Szentírásból, az egyik ilyen az a kérdés, hogy a tiltott fa gyümölcse vajon alma volt-e, vagy sem. A Bibliában nincs pontos utalás a gyümölcs milyenségére - magyarázta a professzor -, de kicsi a valószínűsége annak, hogy a fanyar ízű vadalmáról lenne szó. Bizánci források fügefára, más szövegek sárgabarackra utaltak, illetve az európai köztudatban az alma maradt meg - tudtuk meg a professzortól. Bár érdekes botanikai kalandtúrát tehet az érdeklődő e vizsgálatok során, a Bibliában szereplő növények általában elsősorban szimbolikus jelentéstartalmuk miatt lényegesek.
