A politikai propaganda már az ókorban is létezett

A cserépszavazás megszületésének pillanatában rögtön megalkották a szavazási eredmények manipulálásának módszerét is – fogalmazott Németh György, a Debreceni Egyetem Ókortörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára (képünkön) a 8. Magyar Ókortudományi Konferencián tartott előadásában. A minden második évben sorra kerülő ókortudományi seregszemlének idén május 22-25. között Szeged és a Szegedi Akadémiai Bizottság székháza adott otthont.

Az ókori athéni demokrácia történetében összesen kilenc cserépszavazásra (ostrakismos) került sor, az elsőre Kr. e. 487-ben, az utolsóra – mint a legújabb kutatás bizonyítják – Kr. e. 416-ban. Mára több mint tízezer cserepet találtak meg a kutatók.

Vértelen megszabadulás

A cserépszavazás valójában soha nem az a mód volt, amellyel a zsarnokságra törő athénit elűzték, ahogyan ezt a tankönyvekből megtanultuk, hanem a politikai ellenféltől való vértelen megszabadulás eszközeként működött – tudtuk meg Németh Györgytől. A szavazások mindig vagy-vagy választásokon alapultak: a kihívó ugyanúgy vásárra vitte a bőrét, mint az, akit kihívott.

A Kr. e. 416-os, utolsó cserépszavazással például Nikias szeretett volna megszabadulni Alkibiadéstől annak egy háborús veresége után, remélve, hogy ellenfele kudarca a cserépszavazáson is megismétlődik majd. Ahogy azonban közeledett az idő, a kihívó megingott bizonyosságában, „konzultált” ellenfelével, aminek az lett a következménye, hogy a cserépszavazáson a legtöbb cserépen egy harmadik személy, Hyperbolos neve szerepelt. „Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy a folyamatban szerepet játszott a propaganda, a politikai meggyőzés” – hangsúlyozta az ókorkutató, hozzátéve, hogy ennek a mechanizmusáról semmit sem tudunk. Az athéniak döbbenten nézték a végeredményt, és azután soha többé nem éltek a cserépszavazással.

"Kékcédulás" cserépszavazások

A Kr. e. 5. században nem voltak ismeretlenek a „kékcédulás” cserépszavazások sem. Az athéni Akropolis északi lejtőjén egy kútba dobva ugyanazon fazekastól származó, körülbelül kétszáz teljesen egyforma, „előre gyártott” cserepet találtak Themistoklés nevével. Jóllehet pont ezt a kétszáz darabot nem használták fel soha, de e lelet a manipuláció létezését bizonyítja. Egyik lehetőség, hogy már az agóra bejáratánál megvesztegették az embereket a „hamis” cserepek leadására. „Kilóra meg lehetett vásárolni a cserépszavazást, ha kellőképpen előkészítették” – fogalmazott Németh György.

Az úgynevezett „Kerameikos-cserepek” nemcsak a száműzendő nevét tartalmazták, hanem idegen eredetre, vérbűnre, valamely negatív tulajdonságra célzó kifejezéseket és rajzokat, sőt, rövid verseket is. Vajon minden athéni polgár ennyire tisztában volt például a származásokkal, családfákkal? A versike szerzője pedig miért véste egy olyan cserépdarabra a szövegét, amit azután a szavazatok összeszámlálása után elnyelt egy kút mélye? Úgy tűnik, e mögött is a propaganda állhat, valószínű, hogy nem ott költött versről van szó, hanem olyan sorokról, amiket zengett a város, esetleg falfeliratokon is olvashatók voltak – érvelt a professzor, és hozzátette, hogy mindezek mellett a pozitív propaganda létezésére is vannak bizonyítékok.

Nem tökéletes

„A demokrácia, mint bármely más politikai rendszer, nem tökéletes, így természetesen az athéni demokrácia sem volt az” – mondta Németh György. „Mégis az athéni nagymértékben a mai demokráciának az őse volt, az összes manipulációval, korrupcióval együtt; hiszen ha bizonyos irányítási technikákat alkalmaznak, akkor nyilvánvaló, hogy ezek kerülőútjait is azonnal kidolgozzák. Nem arról van szó tehát, hogy csináltak egy tökéletes intézményt, amit tökéletlenül alkalmaztak, hanem az intézmény azért jött létre, hogy ilyen módon lehessen alkalmazni, de ezt a vezetettek közössége ne feltétlenül vegye észre” – összegzett Németh György.