Lábas Viki nem a halászlé miatt jár vissza Szegedre

A Margaret Island énekesnője, Lábas Viki valósággal szerelmes Szegedbe, és ez leginkább a város lakóinak köszönhető. Az énekesnő kedd esti lemezbemutató koncertjük előtt mesélt fesztiválélményeiről, hírnévről és a zenekar művészetéről.

‒ Milyen volt a SZIN?

‒ Nagyon jó volt, sajnálom, hogy tavaly lemaradtunk róla. Akkor valami elkavarodott az éterben a szervezők között és sajnos nem jöhettünk. Az viszont tök jó, hogy így a negyedik évre már nagyon sokan kíváncsiak voltak ránk.

‒ Fellépés után még maradtatok bulizni, vagy más fellépőket meghallgatni?

‒ Akkor volt ez a

Majka-dolog

. Érezhető volt a feszültség a levegőben, meg mi is mentünk tovább játszani, emiatt nem maradhattunk tovább a fesztiválon. Én egyébként mindenkit nagyon szívesen meghallgatok. Nem is igazán tudom, hogy aznap még milyen fellépők voltak, de Majkánál még ott voltam egy ideig. Így sikerült azt végignéznem, amiről végül mindenki beszélt. Fura és érdekes volt, ahogy Zsuzsi a kivetítőn, Curtis valahol máshol, Majka pedig egyedül csinálta az egészet. Még most is emlékszem, hogy mire gondoltam. Remélem, velem sohasem fog ilyen megtörténni, hogy a fiúk ennyire máshol lesznek. Egy zenésznek az ilyen nagyon nagy csapás.

‒ Te egyébként hol szeretsz jobban fellépni? Kis klubokban, vagy fesztiválokon nagy közönség előtt?

‒ Abszolút fesztiválarc vagyok, a SZIN pedig az egyik kedvencem, de a JATE klubot is nagyon szeretem. Tavaly volt talán, vagy idén tavasszal, hogy telt házas koncertünk volt a JATE klubban. Nem is a telt ház, hanem az emberek miatt volt maradandó élmény. Szeretem a kicsi klubokat, imádok utcazenélni is. Igazából mindegy, csak zenélhessünk.

‒ Akkor a hírnév ellenére nálatok még mindig az örömzenélés megy?

‒ Persze! Ebben szerintem nincs összefüggés. Illetve normális esetben ez nincs összefüggésben.

‒ Van valami hatással a hírnév a magánéletedre?

‒ Az emberek már felismernek az utcán, de próbálok ugyanúgy normálisan élni. Tömegközlekedek, biciklizek, emberek között vagyok. Érdekelnek is az emberek, mert ők is ugyanúgy inspirálnak, mint bármi más a Földön. Nem érzem magam semmivel sem különbnek azért, mert olyan munkám van, amit sok ember néz, és ami sok emberre hatással tud lenni.

‒ A Margaret Island valahol a pop és az alternatív zene között áll. Te hova tennéd?

‒ Inkább a pop felé húz szerintem. Nem is tudom igazán. Talán bölcsész-pop, de voltunk már folk-pop is. A célkitűzés egy igényesebb popzenei irány volt. Mindig a szöveg van központban, az a gerince zeneiségünknek. Szeretném azt hinni, hogy ez úgy populáris, hogy közben mélyenszántó és alternatív is. Igaz, a két műfaj az ellentétes egymással, de az ellentétek vonzzák egymást és nagyon jól ki is egészítik egymást.

‒ Láthatunk majd még titeket a közeljövőben Szegeden?

‒ Igen, majd jövünk vissza. Amíg létezik a JATE klub, addig visszatérünk zenélni. Ez a város iránt érzett szerelemből is jön, illetve a közönség miatt. A szegedi közönség eszméletlenül jó, nyitott, befogadó. Imádok nektek zenélni és ide visszajárni, és nem csak azért, mert a szegedi halászlé jobb, mint a bajai. Ameddig kíváncsiak vagytok ránk, addig jövünk.