Honnan fúj a szél? – Egy fiatalember sikeres pályaválasztása

A szakember, aki barométer nélkül is pontosan tudja a várható időjárást. Gyuris Ferenc tizenkilenc éves kora óta dolgozik a szegedi meteorológiai állomáson.

A 32 éves férfi másfél évtizede éve rajong az időjárásért. Munkahelyén, a bajai út mentén található meteorológiai állomáson látogattuk meg.

-Hogyan lesz valakiből meteorológiai észlelő?

-Általános iskolás koromban nagyon szerettem a földrajzot. Később természetkedvelő fiatalként a szentesi Bartha János Kertészeti Szakközépiskolát választottam. Környezetvédelmi technikusnak tanultam, de inkább az időjárással kapcsolatos jelenségek érdekeltek. Szabadidőmben szinte mindig az ezzel kapcsolatos amatőr weboldalakat bújtam. A metnet.hu és más oldalak rendszeres fórumozója voltam.

-Milyen bejegyzéseid tettek ismertté szakmai körökben?

-Ezeken az oldalakon gyakran megosztottam szegedi mérési eredményeimet. Először csapadékmennyiséget mértem egy mezőgazdasági boltban is kapható 35 millis henger segítségével. Később megvettem a saját házi meteorológiai állomásomat. Ezzel már többféle dolgot mértem, például hőmérsékletet, páratartalmat, légnyomást és szélsebességet.

-Mi volt az igazi fordulópont a pályaválasztásod tekintetében?

-Egy számomra fontos ismeretség vezetett a hivatásomhoz. Még középiskolás koromban – a korábban említett fórumokon keresztül – ismerkedtem meg Tóth Tamás meteorológussal. Ő akkor már az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa volt. Felfigyelt a bejegyzéseimre, majd személyesen is találkoztunk. Tizenhárom éve szabadult fel egy hely itt, a szegedi meteorológiai állomáson. Tamás jelezte nekem, hogy munkatársat keresnek. Hangsúlyozta, hogy ez nagy lehetőség számomra, hiszen olyan munkakörben dolgozhatnék, amely mindig is érdekelt. Rövid mérlegelés után otthagytam a szentesi iskolát, és tizenkilenc évesen elkezdtem dolgozni. Azóta is itt vagyok, és nagyon szeretem a munkámat.

-Milyen feladatai vannak egy meteorológiai észlelőnek?

-Méréseket és megfigyeléseket végez és rögzít. Szerteágazóak a napi feladataim: felhő fajtákkal, csapadékminőségekkel és mennyiségekkel foglalkozom. Köd, pára, zúzmara és hó - egyik sem kerülheti el a figyelmemet. Szeretem a számok világát, s itt megtaláltam a gyakorlati hasznát ennek. Valójában már sok feladatot automata berendezések végeznek, viszont naponta kétszer rádiószondás felszállást kell indítanom. A műszert egy hidrogénnel töltött „nagy lufi” emeli a magasba. A szonda ugyanis egy mérőműszer, mely többféle paraméterről küld jeleket GPS segítségével. Általában 30-35 ezer méterig emelkedik fel, majd a lufi „kipukkan” és a szonda visszahull a földre. Naponta kétszer – délben és éjfélkor – kell felküldenem. Az országban Szegeden és Budapesten végeznek ilyen méréseket.

-Hány napra lehet pontosabb időjárási előrejelzést adni?

-Legfeljebb négy-öt napra, bár előfordul, hogy a másnapit is elvétjük – feleli mosolyogva. A mondat közben fél szemmel a fali órára pillant. 11 óra 50 perc. Tíz perc múlva kell felengedni a szondát. Hazafelé a kínai filozófus, Konfuciusz mondása jut eszembe: „Válassz olyan munkát, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod!” Úgy érzem Ferenc tizenévesen igazán jól választott.

Tóth Péter