Míg korábban ritkának számítottak az allergiás betegségek, ma a magyar lakosság 27-40 százaléka szenved valamilyen túlérzékenységben, allergiában, ráadásul a daganatos bőrbetegségek száma is ijesztően megugrott – figyelmeztet Dobozy Attila, Szeged díszpolgára.
2012-ben
Dobozy Attila
akadémikust, az SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika emeritus professzorát, korábbi igazgatóját választották Szeged díszpolgárának. Az elismert szakember a május 26-i díszközgyűlésen veszi át a kitüntetést. Vele beszélgettünk Szegedről, gyógyításról, kutatásról, a bőr védőpajzs szerepéről.
- Korábbi interjúiban többször utalt rá: büszkén vallja magát igazi lokálpatriótának. Miben nyilvánul ez meg, miben különleges, mit jelent ön számára a szegediség?
- Szeged a szülővárosom, s az egész pályafutásomat Szegednek köszönhetem, ezért is tartom különösen megtisztelőnek, hogy ez a nagy közösség most díszpolgári címmel ismerte el munkásságomat. Hogy miben különleges a lokálpatriotizmusom? Abban, hogy a mi családunk talán még azoknál az ősi famíliáknál is jobban kötődik a megyeszékhelyhez, melyek százötven-kétszáz éve élnek itt. A Tisza-parti település igazi befogadó város, ami otthont adott nekünk. Anyai nagyszüleim a Zsil-völgyéből, apai nagyszüleim Temesvárról kerültek ide az első világháborút követően, miután nem voltak hajlandóak letenni a román állami esküt. Anyósom Munkácsról, apósom Eszékről települt át – Szeged valamennyiüket keblére ölelte. Tegyük hozzá, a Kolozsvárról elűzött egyetemet is ugyanígy fogadta be, azt az intézményt, melyhez egész életpályám kapcsolódik. A legszilárdabban hiszek benne, sehol máshol nem tudtam volna ennyit tenni, mint itt.
- Soha nem is merült föl önben, hogy máshol, netán külföldön dolgozzon?
- Kétszer csábítottak komolyan, de igazából nem is nagyon gondolkodtam el a dolgon, egyértelmű volt számomra, hogy maradok. A világ leggyönyörűbb helyének tartom Szegedet szívében az egyetemi campusszal. Irodám ablakából kinézve hosszú évekig a Tiszát és a Korányi fasort csodálhattam, nem is tudok elképzelni ennél kellemesebb környezetet!
- A szegedi bőrgyógyászati professzoraként, egykori igazgatójaként, illetve ma mint emeritus professzor lassan ötven éve tevékenykedik sikerrel szülővárosa közösségéért az oktatásban, a kutatásban és a gyógyításban. Melyik eredményeire a legbüszkébb?
- Hadd kezdjem ott, hogy rendkívül hálás vagyok elődömnek, Simon Miklós professzornak, akinek vezetése alatt felvirágzott a szegedi bőrgyógyászati iskola. Ö honosította meg a klinikán a modern, funkcionális dermatológiát és a betegek tiszteletére, szeretetére alapuló gyógyászatot, illetve az ő idejében indult meg az a ma is intenzív és aktív kutatási tevékenység, mely Szegedet a fényterápiás eljárások hazai központjává tette. Az optikai tanszék munkatársaival közösen mi jöttünk rá, hogy a xenoklorid lézer fénye hatékonyan gyógyítja a pikkelysömört. Ezt már az egész világon alkalmazzák, elismerve a szegedi prioritást.
- A fényterápiát ráadásul nem csak a pikkelysömör kezelésében tudtak áttörést elérni.
- Így van, hiszen a jelenlegi klinikaigazgatóval, Kemény Lajos professzorral együtt alkottuk meg a Rhinolightot, egy UV-sugárzást alkalmazó fényforrást, mely a szénanátha kezelésében jelentett óriási előrelépést. Emellett a különféle, a bőrt érintő immunsejtekből kiinduló daganatok kezelésére szolgáló fényterápiás eljárásokat is fejlesztettünk. Ugyanakkor legalább ilyen kedves és jelentős másik két terület is, ha leltárt készítünk az utóbbi évtizedekről. Munkatársaimmal mi állapítottuk meg, hogy a bőr jellegzetes és nagyon ritka daganata, a Kaposi-szarkóma kialakulásában a szervezet immunológiai védekező funkciójának károsodása játszik szerepet. Ez akkor lett különösen érdekes, mikor kiderült: a szerzett immunhiányos szindróma, az AIDS fertőzöttjei közül hihetetlen sokan Kaposi-szarkómában szenvednek. Szintén világszerte idézett felfedezésünk, hogy a hámsejtek nemcsak passzív védekezésre képesek a fertőzésekkel szemben, hanem a hám külső része szerepet tölt be a különböző baktériumok, mikroorganizmusok elleni aspecifikus immunvédelemben. Ezen vizsgálat mintegy melléktermékeként hámsejttenyészetekkel vizsgálódtunk. Bizonyos krónikus, nehezen gyógyuló sebeket (mint például a lábszárfekély) próbáltunk meg a tenyésztett hámsejtekkel befedni, ennek kapcsán új eljárást fejlesztettünk ki, fontos lépéseket tettünk a terápiában.
- Ha már ilyen kiemelt jelentőséget tölt be bőrünk az egészségünk megőrzésében, mit tehet az egyes ember a felgyorsult, globalizált világban bőre megóvásáért?
- Bőrünkre sajnos számtalan veszély (túlzott napozás, különböző kémiai szerek, mesterséges élelmiszer-adalékok, gyógyszerek) leselkedik. Ugyanakkor mivel fontos védőpajzsot jelent egészségünk megóvásában, valóban nagyon oda kell rá figyelnünk. A legtöbb, amit tehetünk, hogy vigyázunk bőrünkre. Be kell tartani a higiéniás szabályokat, de úgy, hogy megtaláljuk az arany középutat: a tisztálkodás nem lehet a hám életfunkcióit befolyásolóan agresszív, viszont a spontán lebomló sejteket eltakaríthatja. Ügyelnünk kell a helyes, egészséges életmódra és táplálkozásra is!
- Milyen kihívások, megoldandó feladatok várnak a bőrgyógyászokra a következő években?
- Az idegrendszeri és a hormonkutatások egységesedésének, valamint az immunológia fejlődésének köszönhetően ma a medicina integrációjának korát éljük. Sok olyan problémát, melyet korábban bőrbetegségnek tekintettünk, már valamilyen belső szervi betegség részeként kezelünk, gyógyítunk itt a 21. században. A gyógyszeres kezelésben komoly fejlődést várok. A társadalom fejlődésével, az emberek lehetőségeinek bővülésével nőni fog az esztétikai-kozmetikai dermatológia szerepe. A genetika fejlődése pedig utat nyit a személyre szabott terápia felé. Nem túl kedvező hír, hogy nálunk is meg fog többszöröződni a különböző daganatos bőrbetegségek száma, a túlzott napozás, a fényártalom ugyanis nem csak korai elöregedést okoz. Ezt a folyamatot jelzi, hogy a korábbi évtizedekhez képest kétszer annyi pácienst kezelünk melanomával. Életmódi sajátosságokkal is összefüggésben áll mindez, illetve azzal, hogy több időt töltünk a napon fedetlen testfelülettel.
- Mire gondol, amikor az életmódi sajátosságokat említi?
- Például a táplálkozás megváltozására. A pályám kezdetén például még ritkának számítottak az allergiás betegségek, ma a magyar lakosság 27-40 százaléka szenved valamilyen túlérzékenységben, allergiában. Akadnak olyan kémiai szerek, gyógyszerek, mesterséges élelmiszer-adalékok, -színezékek, melyek kontinensünkön korábban nem voltak ismertek, az európai szervezet tehát természetes módon nem tudott hozzájuk adaptálódni. Hihetetlen mennyiségű kémiai anyagot viszünk be a szervezetünkbe, Másrészt a közlekedés felgyorsulása is oda vezetett, hogy ezek az idegen anyagok egy pillanat alatt ide juthatnak.
- Mondhatjuk, hogy mindezen fejlemények miatt betegesebb a társadalom, mint korábban, gyengébb az emberek immunrendszere?
- Az említett problémák ellenére a társadalom összességében egészségesebb, mint korábban, hiszen folyamatosan nő az átlagéletkor, javul a kezelések hatékonysága. Gondoljunk csak bele, onnan indultunk, hogy a betegeket ledobták a Taigetoszról. Ma jóval tovább élnek az emberek, életben tudunk tartani olyanokat, akik régebben meghaltak volna. Gyógyszerekkel, műtétekkel nagy részük számára normális életet tudunk biztosítani. A magyar gyógyszerfogyasztás egyébként megfelel a nemzetközi trendeknek, s végre több-kevésbé elérhetőek számunkra az igazán korszerű gyógyszerek is, nem úgy, mint pár évtizeddel ezelőtt...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.