A néptanító orvos az egészségnevelésről

Az Országos Családi Könyvtári Napok keretében mutatták be Szirtesi Zoltán kiskundorozsmai háziorvos, a Szegedért Alapítvány társadalmi állampolgári kuratóriuma 2010-es Debreczeni Pál díjasának a Bába és Társa Kiadónál megjelent új kötetét csütörtökön a Somogyi-könyvtárban. Szirtesi Zoltán az egyszerű embereknek ír, és nemcsak a testet akarja gyógyítani, erkölcsi tanításokkal is segíteni szeretné olvasóit.

A doktor nevét a romák körében végzett áldozatos munkája kapcsán ismerik leginkább, melyért már többször részesült elismerésben, és a cigányok helyzetéről, egészségi állapotáról több alkalommal publikált is. Most azonban mindenkihez kíván szólni új, 14 fejezetes „Tégy te is egészségedért” című könyvével.

– Elsősorban az egyszerű, szegényebb sorban élő emberek egészségügyi alapkézikönyvét tartjuk a kezünkben. Miért van szükség egy ilyen munkára, hiszen azt gondolnánk, hogy – mint régen – a hétköznapi emberek értik még a „népi orvoslás” fortélyait?

– Több évtizedes orvosi munkámban arra jöttem rá, hogy az emberek odahaza lassan nem tudnak saját magukon segíteni. E könyv minden fejezetében arra törekedtem, hogy a megfelelő alapvető, ismertebb betegségeket otthon felismerjék az emberek, tudják, ők hogyan tudnak segíteni magukon, illetve mikor kell orvosi segítséget hívni. A 14 fejezet a bölcsőtől, sőt, a fogantatástól a koporsóig kíséri végig az ember életét. Helyet kap benne a terhesség, a szülés, a csecsemő-, gyermek-, ifjú-, felnőtt- és időskor. Igaz, hogy ezt az egyszerűbb emberek számára írtam, akik kevesebb jövedelemmel rendelkeznek, de orvoskollegák azt mondják, hogy ez pontosan illik a gazdagoknak is, hiszen nekik sem árt, ha felismerik a kezdődő betegséget.

– De nem akadémikusoknak szól a könyv…

– Valóban, figyeltem arra, hogy a megfelelő otthoni kezelések olyan egyszerűek legyenek, hogy bármilyen laikus el tudja azokat végezni. Az is szempont volt számomra, hogy a leírt módszerek a mai drága gyógyszerekkel és ellátásokkal szemben olcsók legyenek. A betegségek ismertetése mellett arra is törekedtem, hogy a megfelelő korok megfelelő, de nem költséges étkezését tárgyaljam kisgyermekkortól az időskorig, különös hangsúlyt fektetve a különböző betegségek diétáira, amelyeknél az elkészítés módját is leírom. Ismertebb gyógynövények, gyógyteák elkészítése szintén helyet kapott a kötetben. Emellett minden életkori szakaszhoz tartozó fejezetbe belecsempésztem egy kis erkölcsi nevelést is: jótanácsok házasságkötéshez, a munka szeretete, idősek tisztelete, egymás embertársi megbecsülése.

– Ezek szerint azt vallja, hogy egy orvos feladatai közé tartozik az ilyen szintű néptanítás is?

– Igen. Az a tapasztalatom, hogy a mai fiatal orvosok ezzel már nem foglalkoznak. Nekünk még komoly tantárgyunk volt az orvosi etika az egyetemen, az etikatanárunk erkölcsi nevelésről is beszélt. Egy orvosnak kötelessége, hogy nemcsak az ember testi, hanem a szellemi egészségével, erkölcsi nevelésével is foglalkozzon. Figyelmeztesse a fiatalt, hogy rossz útra tért, mondja el, miként lehet megjavulni. Az egyik fejezetben az alkoholról, nikotinról és a kábítószerekről is írok. Kitérek arra is, hogy a kis szórakozásból hogyan válhat valaki elmebeteggé.

– Részletesen kitér a fiatalok szenvedélybetegségeire is?

– A kábítószerek fejezetben említem például a szipózást is, ami nagy divat azon fiatalok körében, akik nem tudják megvásárolni a drogot. Direkt azért nem részleteztem, hogy ne tanulják meg, hogy pontosan miket használnak.

– Mit gondol, ha a szegényebb réteget vesszük elsődleges olvasóközönségnek, akkor sokakat érint ez a könyv?

– Negyven éve vagyok körzeti orvos, és a körzetemhez tartozik a cigánytelep is. A nyomort, a szegénységet ha valahol meg lehet ismerni, akkor ott. Az utóbbi évtizedekben azonban azt vettem észre, hogy már nemcsak a cigányok szegényedtek le, hanem a nem roma származásúak is megközelítik a cigányok életszínvonalát. Egy bizonyos tekintélyes réteg a magyarság körében is nagyon elszegényedett: nem bírják kiváltani a gyógyszert, a drága diétát nem tudják megfizetni. Úgy gondoltam, valahogy segíteni kell rajtuk. Ezért ez a könyv nem cigányoknak, hanem mindenkinek íródott. Nagy szükség lehet rá, ha az országos terjesztést sikerülne megoldani, mint író, nem is kérnék pénzt érte.

– Mennyire járatlanok az alapvető betegségek ismeretében az egyszerű emberek?

– Nagyon. Soha nem volt olyan rossz Magyarországon az egészségügyi felvilágosítás, mint most. Mindennel foglalkoznak, politikával, egymás ócsárlásával, de az, hogy a magyar nép egészségügyi állapota hogyan áll, az senkit nem érdekel. Az egészségnevelés állapota Magyarországon nulla. Időközönként szoktam tartani Dorozsmán felvilágosító előadásokat, folyton tanítom, hogy kell például lázat csillapítani. Azután az is előfordul, hogy már mondják előre a betegek, akik hozzám jönnek, hogy „tudom doktor úr, a kamilla teába sót stb.” De megrökönyödök azon, hogy mennyi mindennel nincsenek tisztában a páciensek: nem tudnak lázat csillapítani, nem tudják, hogy mit kezdjenek a hasmenéssel. Sokszor azért kell kórházba küldeni a beteget, mert az otthoni segítség elmarad. Egy közönséges hasmenés-hányigertől úgy ki lehet száradni, hogy infúzióra lehet szükség. Nem tudják például azt sem, hogy ecetes víz iszogatásával meg lehet gyógyítani a szalmonellát! Lázas görcsben fekszik a gyerek, mert az anyuka tehetetlen. Ezért kell, hogy ezzel a munkával segítsük őket.