Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

ARC

Hoffmann Rózsa: Oktatásügy a klebelsbergi úton

Hoffmann Rózsa: Oktatásügy a klebelsbergi úton

2010. július 30., péntek
Hoffmann Rózsa: Oktatásügy a klebelsbergi úton
Az előző két ciklus oktatásirányítása teljes mértékben a piac igényeinek szolgáltatta ki a felsőoktatási jelentkezések és szakok számát. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az adófizetők pénzét nem feltétlen olyan dolgokra költötték, melyek nemzetünk fejlődését direkt módon szolgálják – véli Hoffmann Rózsa. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkárával szegedi könyvbemutatója kapcsán beszélgettünk kisiskolákról és egyetemekről, az új kormány oktatáspolitikai elképzeléseiről.– Iskolaépítést a rombolás helyett! – így foglalta össze államtitkári kinevezését követően a kormányzati ciklus legfontosabb oktatásügyi feladatait, utalva arra, hogy kisebbfajta klebelsbergi csodát szeretnének véghezvinni. Az elmúlt nyolc év súlyos károkat okozott ezen a területen, hiszen nemcsak a gyerekek teljesítménye romlott, de csökkent a pedagógusok tekintélye, ijesztően megnőtt az iskolai erőszak, s súlyos veszélybe kerültek a kisebb települések kisiskolái. Most, mikor Szegeden, a hittudományi főiskola Klebelsberg-termében beszélgetünk, különösen aktuális a kérdés: mi az, amit az egykori legendás kultuszminiszter művéből át lehet ültetni 2010 és 2014 között? – Mélyen hiszem, hogy Klebelsberg Kuno üzenete máig él és hat. Például az, hogy iskolát kell építeni, mert az erősíti a vidéket azzal, hogy felpezsdíti ott a szellemi életet, elviselhetővé teszi a falusi vagy tanyasi gyerekek mindennapjait. Klebelsbergről feljegyezték, saját maga hajolt este a dolgozószobájában a térkép fölé, s jelölte kis azokat a köröket, ahol kötelező iskolát létesíteni. A mi programunkban ez úgy jelenik meg, hogy minden olyan település, mely igényli és akarja, illetve megvan egy minimális létszámú gyermeke, ott vissza kell állítani legalább az alsó tagozatot. Ahol alsó tagozat van, onnan nem menekülnek el a szülők, ott az egy gyerekes házaspárok talán vállalnak második gyermeket, mert látják, nem kell majd csemetéiket naponta órákat buszoztatniuk! Modern, korszerű szemlélettel tantervi és középiskolai reform – ez is a klebelsbergi örökség, szellemiség része. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy mindig ugyanazt a tantervet kell előírni, ugyanakkor szükséges időről időre leporolni, még politikai csatákat is vállalva, hiszen a világ változik. Számomra mint pedagógus és mint államtitkár számára példamutató Klebelsberg mentalitása, szorgalma és alázata az oktatásügy iránt. Azt is rendkívül fontosnak tartom, amit az egyetemek megerősítéséért tett. Ne felejtsük el, nagyban neki köszönhető, hogy Szegeden van egyetem és Dóm tér, melyek nélkül a város nem lenne az, ami. A kultuszminiszter hatalmas szelleme, erős akarata, politikai érdekérvényesítő képessége miatt maradandót tudott alkotni, jó lenne, ha a mi kormányunk is képes lenne valami hasonló teljesítményre. – A vidéki felsőoktatási intézmények megerősítését máris célul tűzték ki, magukra vonva ezzel az ellenzék, illetve az ellenzéki sajtó támadásait. Miért tartja a kabinet szükségesnek, hogy a jövőben az oktatásirányítás döntse el, melyik egyetemre, főiskolára hány államilag finanszírozott hallgatót vesznek fel, s ne csak a pontokhoz igazítanák az államilag finanszírozott helyek számát? – Nézze, az előző két ciklus oktatásirányítása teljes mértékben a piac igényeinek szolgáltatta ki a felsőoktatási jelentkezések és szakok számát. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az adófizetők pénzét nem feltétlen olyan dolgokra költötték, melyek nemzetünk fejlődését direkt módon szolgálják. Természetesen jó, ha sok a diplomás, de ahhoz, hogy beinduljon a gazdaság motorja, hogy utak, hidak, gyárak épüljenek, sokkal több műszaki, természettudományos és agrár végzettségű fiatalra van szükség, s az orvosok számának növelése is szükséges. Ha a felsőoktatási felvételik kapcsán és az induló szakok számának ügyében csak az alapján döntünk, hová hányan jelentkeznek, akkor ez a probléma nem oldódik meg. – Tagadhatatlanul Budapest-központú az ország, nem lehet kárhoztatni azért a fiatalokat, hogy előnyben részesítik a fővárosi intézményeket... – Persze, hogy nem, ebből a szempontból ők is az egészségtelen településszerkezet áldozatai. Ugyanakkor mindenképpen bele kell nyúlnunk a rendszerbe, hiszen ha csak a hallgatók jelentkezési szándékára építünk, ad absurdum tíz év múlva csak a fővárosban lennének egyetemek, s Szeged, Debrecen és Pécs még valahogy elvegetálna. Ez megengedhetetlen! Ezért is tűztük ki célul, hogy a legnépszerűbb intézménybe fel nem vett diákokat átirányítsuk vidékre. A vidéki városokban az egyetem, főiskola szellemet, kultúrát, munkahelyet, a fiatalok számára lehetőséget jelent. Ezt nem vehetjük el, felelős kormány tehát nem teszi föl a kérdést, minőség vagy vidéki egyetem, hiszen azok a tudáscentrumok igenis komoly minőséget képviselnek, számtalan vidéki egyetem, egyetemi kar, valamint főiskola végzi munkáját igen magas színvonalon. Az oktatáspolitikának hozzá kell segítenie ezeket az az iskolákat ahhoz, hogy tovább fejlődjenek, akkor talán kialakulhat egyfajta egyensúly. Emlékezzünk: Klebelsberg is határozottan kiállt amellett, hogy a vidéknek is szüksége van a felsőoktatási intézményekre. – Beszélgetésünk kezdetén említette a kisiskolák kérdését. Csongrád megyében is súlyos gondok jelentkeztek ezen a téren az utóbbi két kormányzati ciklusban, iskolákat kellett megszüntetni, máshol – így például Kübekházán, ahová mint a könyvbemutatón bejelentette, a tanévnyitóra is ellátogat – emberfeletti erőfeszítések árán sikerült megmenteni a helyi oktatást. Mennyiben az állam feladata ön szerint a kisiskolák felkarolása, illetve mennyiben múlik egy-egy önkormányzaton, települési vezetőn azok léte? – Határozottan állítom: ahogy a városokban, a megyeszékhelyeken létszükséglet az egyetemek megmaradása, úgy a kisebb településeknek is szükségük van az életben maradáshoz legalább az iskola alsó tagozatára. Ezért hirdette meg a kormány, hogy megerősíti a kisiskolákat, hozzásegíti a településeket ahhoz, hogy ha van igény, akarat, szándék és legalább nyolc-tíz gyerek, akkor működtethessenek minimum alsó tagozatot. Bűn iskolát bezárni azért, mert az osztálylétszám nem éri el a minisztériumban szigorúan közgazdasági alapon meghatározott minimumot. A gyerek sokkal többet ér, mint holmi fejkvóták és létszámok! Természetesen rengeteg anyagi forrás kellene, így nem ígérhetem, hogy minden kistelepülésen jövő szeptemberen újra lesz kiskiskola, de ez a szándékunk, s szívósan dolgozunk érte. Ugyanakkor jól látja: a települési vezetőknek is komoly szerepük van ezen a téren. Ezért is örülök nagyon, hogy a Fidesz-KDNP színeiben Csongrád megyei kulturális tagozatunk elnöke, Miklós Péter történész-muzeológus indul a polgármesteri székért Újszentivánon. Olyan, a helyi gyökereire büszke fiatalembert ismertem meg személyében, kinek szakmai igényessége, az oktatásügy, az iskola iránti elkötelezettsége elvitathatatlan, s kinek pályafutása jól példázza, hogy a városba került ember számára is mennyire fontos a vidék, a kisebb települések, a szülőföld sorsa. – Mint arról néhány hete Dux László helyettes államtitkárral beszélgettünk, az új kormány a stabil előrelépés érdekében a közoktatás szintjén kezdte a problémamegoldást, elég, ha csak az alsó tagozatos osztályzás és buktatás vagy éppen a szóbeli felvételiztetés lehetőségének visszaállítására, illetve a tanárokkal szembeni erőszak elleni szigorú fellépésre gondolunk. Ön azt is nyilatkozta nemrég, jövő ősszel új közoktatási törvényt és nemzeti alaptantervet léptetnek életbe, s a pedagógusbérek gesztusértékű emelését tervezik. Kész csoda, hogy ennyi tanár maradt még a pályán – fogalmazott csütörtökön Szegeden. Legalább húszéves adósságát törlesztheti a magyar állam a pedagógusok helyzetének rendezésével... – Hitünk szerint a nevelés és tudás színvonalának emelése, illetve a pedagóguspolitika egymástól elválaszthatatlan, s mindkettő prioritást élvez. Hiába alkotunk meg remek közoktatási törvényt – melynek munkái, örömmel jelenthetem, elindultak –, ha a pedagógusok megerősítésén, önbecsülésén, társadalmi megbecsültségén nem tudunk lényegesen javítani, nem lehetünk sikeresek. Ezért kell a két feladatot egyszerre elvégezni, s megnyerni szándékainknak a pedagógustársadalmat. Máris számtalan pozitív visszajelzés igazolja: jó úton járunk. Úgy érzem, a pedagógusok fellélegeztek, hiszen olyan iskolarendszer újjászületését vélik felfedezni, melyben hisznek, erősnek tudhatják magukat, s ahol azt a fajta pedagógiai kultúrát követhetik, melyben szocializálódtak, s melyet ők is eredményesnek, sikeresnek tartanak.
Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatás Közoktatási törvény Hoffmann Rózsa Nemzeti Alaptanterv államtitkár oktatási államtitkár közoktatás

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo