Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

ARC

Felértékelődnek a keleti piacok

Felértékelődnek a keleti piacok

2010. július 14., szerda
Felértékelődnek a keleti piacok
Az orosz piac elvesztéséről, az ehhez kapcsolódó politikai mítoszokról, a magyar külkereskedelem új útjairól és Szeged helyzetéről is beszélt lapunknak Kun Miklós történész professzor. – Kelet-Európa alapos ismerőjeként, szakértőjeként hogyan látja: milyen változás várható a hazánk és Oroszország közti viszonyban az új kormány hivatalba lépésével? Gondolok itt arra is, hogy Martonyi János külügyminiszter első nyilatkozataiban már utalt rá: rendkívül fontos feladat a keleti piacok visszahódítása Magyarország számára. – A kérdés nagyon komoly számunkra ebben a gazdaságilag válságos időszakban. Ugyanakkor túl kell lépnünk azon a rengeteg legendán, ami a rendszerváltás óta kering keleti politikánkkal kapcsolatban. Rögtön 1990-hez kötődik az a tévhit, hogy az emlékezetes MDF-plakát és a szovjet katonák távozása miatt megsértődtek az oroszok, illetve elterjedt az is, hogy az Antall-kormány lebecsülte a keleti piacokat. Ezzel szemben '90 után is a Kádár-rendszerben helyzetbe került szocialista kereskedők, pártemberek bonyolították szovjet irányban a kereskedelmet. Ráadásul legtöbbjük nem is értett a külkereskedelemhez, de arra alkalmasak voltak, hogy megágyazzanak számos nyugati cégnek Moszkvában. Nem érdekelte őket, hogy a szabolcsi kistermelő kiviszi-e az almáját az orosz piacra, ők más érdekeket képviseltek akkor. A hazai kereskedők helyzetét nehezítette az is, hogy az orosz piacon általános gyakorlat szerint ugyan előre kellett volna fizetni az árukért, de az eladók sokszor már annak is örülhettek, ha utólag hozzájutottak a pénzükhöz, ha időközben a vevő nem ment tönkre vagy a rubel árfolyama nem változott annyit, hogy ráfizetésessé váljon az üzlet. Ilyen krach volt 1998-ban nem sokkal azután, hogy az Orbán-kormány hivatalba lépett, ekkor összeomlott a fél orosz piac, amiről nyilván nem a magyar állam vezetői tehettek, mégis rájuk fogta a visszaesést a baloldal. Csak olyan nyugati cégek tudtak megmaradni Oroszországban, amelyek – szemben például egy hazai gyógyszergyárral – megtehették azt, hogy nem létesítenek raktárakat, hanem készpénzért kereskednek áruikkal. Erre a hazai vállalatok nem voltak képesek. – És az orosz oldal? – Beszélnünk kell a meglehetősen nagy orosz állami adósságról is, aminek a lebontásába bekapcsolódtak a szocialista párthoz közel álló kereskedők is. Ennek az óriási összegnek a nagy része eltűnt, mint hajdan a világhírű bűvész, Rodolfó kezéből a tárgyak. Ráadásul mi nem is figyelhettük ezeknek az embereknek a kezét, hiszen fedezte őket előbb a Horn-, majd a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány (Bajnaiéknak már nem maradt semmi...). Nem véletlen az sem, hogy amikor Gyurcsány megbukott, akkor az egyik legmérvadóbb orosz lap azt írta: a Gazprom elvesztett egy miniszterelnöki posztot. Mindezek tükrében elég értelmetlen lenne az Antall- vagy az első Orbán-kormány nyakába varrni az orosz kapcsolatok romlását.

A jövő a kínai, indiai és orosz piac

– Milyen jövőt lát a magyar külkereskedelem előtt? – A jelenlegi magyar kormány élén olyan emberek állnak – mint Matolcsy György, Fellegi Tamás vagy az államtitkáraik –, akik értenek a kereskedelemhez, ismerik az európai és amerikai trendeket, és el tudják indítani a magyar kereskedelmi törekvéseket a megfelelő irányba. Mindenképpen sokszínűség kell ezen a téren is. A kínai piac óriási, oda kijutni nagyon nehéz, de mindenképpen megéri, hiszen onnan sem csak az értéktelen tömegáru érkezne, ha odafigyelnének a behozatal szabályozására az illetékesek. És persze mi is óriási mennyiségben tudnánk szállítani sok mindent Kínába, ha megtalálnánk az utat az áruink számára. Hatalmas a konkurencia, hiszen Kína tele van pénzzel. De ugyanilyen fontos lenne betörni az indiai piacra és természetesen megerősödni az orosz kereskedelemben is. – Hogyan képzeli ezt el? – Magyarországon nagyon vissza lett szorítva a kiskereskedelem, és padlóra került az agrárium – holott ez volna a legnagyobb kitörési lehetőségünk. Mondok egy példát: az orosz pátriárka olyan nagy mennyiségben venne vörös misebort, amit lehet, hogy nem is tudnánk szállítani. Hiába vagyunk a szomszédban, helyettünk mégis Dél-Afrika és Chile szállíthat – bármilyen messze is fekszenek –, hiszen ők tudják teljesíteni ezeket a mennyiségi elvárásokat. A kitűnő minőségű szabolcsi alma helyett is az óriási méretű, rikító színű, szinte csak a katalógusok lapjain látható dél-afrikai almákat vásárolják, amit olcsón papírba csomagoltak, így szállítják le. Mi ezt már nem tudjuk megoldani. Ehelyett meg kell találnunk az általunk eladható árumennyiséget, illetve helyi cégekkel, cégcsoportokkal kell közvetlenül felvennünk a kapcsolatot, és ezt a kereskedelmet az államnak – kapitalizmus ide vagy oda – támogatnia kell.

Helyi szinten gondolkodni!

– Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül állami szinten kell gondolni a külkereskedelemre, hanem ugyan állami támogatásra alapozva, mégis a helyi vállalatoknak, szövetkezeteknek magunknak kell megtalálniuk a piacaikat külföldön? – Szívemből beszélt! Azt is hozzátenném, hogy a külkereskedelemből ki kell zárni azt a harácsoló, kapzsi réteget, amely az elmúlt évtizedekben képviselte a magyar árukat például az orosz piacon. A magyar külkereskedők óriási előnnyel rendelkeztek az orosz piacon, hiszen Moszkva szívében az egyik legjobb épület volt az övék, ahol az áruk tárolása mellett magyar étterem vagy rengeteg kis kiállítóterem állt rendelkezésére a bemutatkozni szándékozó cégeknek. Ezt a központot gyanús körülmények között kótyavetyélte el az előző kormányzat, amit még a szocialista érzületű kereskedők is megsirattak. – B. Nagy László, szegedi polgármester-jelölt azt nyilatkozta, hogy a városnak és a Dél-Alföldnek egyaránt fontos lenne, hogy a megtermelt áruit a keleti piacokon tudja értékesíteni. Erre ön milyen esélyt lát? – Igen, erre megvan a reális lehetőség. Nemrégiben beszéltem a Szegedet és a térséget jól ismerő Becsey Zsolt államtitkárral, akinek a feladatai közé tartozik, hogy új utakat keressen a Kárpát-medence kereskedelmének. Felüdülés volt beszélgetni vele! Az általa is képviselt, javasolt irányvonalat érdemes követnie az itteni önkormányzatoknak. Rátérve Szeged kérdésére, elmondhatom, szörnyűnek tartom, ahová ez a város jutott. Rossz érzés végigmenni ezen a gyönyörű városon. Most úgy néz ki, mint a 18. századi ún. Patyomkin-falvak, ahol a látványos díszletek mögött valójában nincs semmi. Én Szegedet egy fontos és komoly kulturális központnak, szorgos, dolgos emberek városának tartom – ugyanakkor egy nagy Patyomkin-falunak is látom, ahol Botka László és környezete többet szájaltak, mint dolgoztak, és tudomásom szerint időközben a város adóssága is megnövekedett. Remélem, a szegediek is látják ezeket a visszásságokat, és az őszi választáson megfelelő, munkájukhoz értő vezetőket választanak majd!
gazdaság Kelet-Európa keleti piacok Kun Miklós

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo