Az István, a király című rockoperával robbant be a neve a köztudatba még 1983-ban, később az Európa című dala járta be az egész országot. Megszámlálhatatlan musical címszereplője, s nem utolsósorban előadóként képviselője egy olyan értékrendnek, ahol a nemzettudat és a magyar kultúra része a mindennapoknak. Varga Miklóssal a Feszty-körkép átadásának ünnepségén, Ópusztaszeren beszélgettünk.– Mondhatjuk, hogy a színházi pályája és igazi hírneve is egybeforrt az István, a király rockoperával. Sokat változott azóta mind a művészet, mind pedig a közeg... – Az István, a király nemcsak kulturálisan, hanem társadalompolitikailag is áttörés volt, amely felszabadította az emberekben az egészséges nemzettudatot, amit elfojtottak az azt megelőző negyven évben. Erre az érzületre pedig minden népnek szüksége van. Hiszem, ha nem tudjuk, hogy honnan jöttünk s mivé leszünk, akkor előbb-utóbb eltűnhetünk a térképről. Hála Istennek, később aztán egyre-másra születtek az Istvánhoz hasonló, történelmi értékeinket feldolgozó művek. – Én nem nagyon látok manapság egyet sem a tévéműsorokban... – A kereskedelmi médiának köszönhetően az egész kultúrkör felhígult, amerikanizálódott a művészet, a kulturális élet. A fő probléma az, hogy sokkal jobban hatott ez a folyamat nálunk, Magyarországon, mint bárhol máshol a világban. Nyugat-Európában is jelen van e probléma, de nem ilyen mélységben. Más országokban nem néznek furcsán az emberre, ha kiteszi a nemzeti lobogót a házára. Ezen érdemes elgondolkodni. – Ezek szerint változás, megújulás kell, és ismét jöhetnek az államilag támogatott történelmi filmek, illetve más alkotások, melyek erősíthetik a nemzeti egységet? – Rendkívüli közvélemény-formáló erő a média, azon belül pedig a televízió. Amikor a televíziós koncessziók eldőltek, akkor olyan kormányzó hatalom volt az ország élén, melynek nem a nemzeti hovatartozást erősítő televíziózás támogatása volt az elsődleges célja. A globalitás szellemében ránk szabadították gyenge szabályozási keretek között azokat a kereskedelmi tévéket, amelyek szinte minden területen sebzik a magyar kultúrát. – Mégis milyen reformokra lenne szükség? – Ön reformot említ, ennek a szónak ma már rossz csengése van. Nem kell újat kitalálni. Vissza kell térni azokhoz a hagyományainkhoz, amelyek évszázadokon keresztül jól működtek, mint például az iskolarendszerünk, amit egy Magyar Bálint nevű SZDSZ-s politikus sikeresen szétvert. A magyar iskolarendszer mindig is híres volt, nem kevés kiváló koponyát adtunk a világnak. Remélem, hogy hamarosan olyan vezetése lesz a nemzetnek, amely igaz és nemes értelmében valóban magyar kormány lesz. – Az előadóművészeknek is komoly véleményformáló erejük van, a példaképeket gyakran követik a hétköznapi emberek. – Igaz, viszont ahhoz széles körű megjelenés kell, hogy egy-egy művész életfilozófiája vagy magyarságtudata teret kapjon. A közszolgálati televíziónak kellene több nemzeti érzelmű előadót is meghívnia. Én például nem is tudom, merre kellene mennem az MTV-hez, olyan régen jártam ott. – Egy fontos dátum a nemzet életében: 2010. április 11. – A választás! Feltétlenül el kell mennie mindenkinek szavazni, hiszen a demokrácia lényege abban rejlik, hogy amikor lehetőséget kapunk, mondjuk el véleményünket, kérjük számon azt, aki rászolgált. Le kell adni a voksunkat valakire, különben nincs felhatalmazásunk számon kérni bárkit is. Az elmúlt nyolc év tapasztalatából vonja le mindenki a maga következtetését, hogy neki most milyen erő mellé kell állnia, és milyen erőt kell hatalomhoz segítenie a valódi változás, az ország felemelkedése érdekében.
