Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

ARC

Bayer Zsolt: „Nem tudok másképpen írni”

Bayer Zsolt: „Nem tudok másképpen írni”

2009. szeptember 18., péntek
Bayer Zsolt: „Nem tudok másképpen írni”
Az Echo Tv szegedi fóruma előtt beszélgettünk Bayer Zsolttal arról, provokatív vagy csak szenvedélyes-e a stílusa, hogyan viseli a személyét ért támadásokat és hogy miért fontos a következő választások után mielőbb felelősségre vonni mindazokat, akiknek része volt az ország csőd szélére kerülésében. - Sokan támadják a szókimondó, kemény stílusa miatt. Ez szándékos provokáció az Ön részéről vagy csak ilyen formában tudja megfogalmazni a mondanivalóját? - Ezen még sosem gondolkodtam el, de valószínűleg én egyszerűen ilyen vagyok. Mindig is ilyen voltam, jó sok bajom volt ebből már az iskolában is. Én szenvedélyes ember vagyok és nem tudok másképpen írni, amikor úgy érzem, hogy igazam van, vagy azt látom, hogy igazságtalanság történt. Persze egy kívülálló, aki nem ismer, nem lát, hall vagy olvas engem, az joggal gondolhatja, hogy én szándékosan provokálok. Valószínűleg ha tudatosan átgondolva írnék – és azt hiszem, van már annyi tapasztalatom és rálátásom a média működésére –, tudnám úgy csinálni, hogy soha ne lehessen semmibe belekötni, de az már nem én lennék. Ezzel együtt hihetetlenül szelíd és jóságos embernek gondolom magam. - Ez a különbség élesen megjelenik az ön által írt publicisztikák és könyvek stílusa között is. - Mind a kettő én vagyok, de ha az ember szépirodalmat ír, főleg azt és úgy, amit és ahogyan én próbálom tenni, akkor ott nyilván szóba sem jöhet az újságbeli stílus. A publicisztika egészen más műfaj. Azoknak, akik azt mondják, hogy radikális egy-egy cikkem, szeretném a figyelmébe ajánlani – természetesen távolról sem egy lapon említve magamat vele –, hogy a maga idejében Ady Endre publicisztikája ennél százszor radikálisabb, provokatívabb volt. De nem hiszem, hogy Ady otthon leült és végiggondolta, hogy azért fogja Tisza Istvánt „a vén geszti bolondnak” nevezni, mert provokálni akarja – egyszerűen ez volt benne és ezt leírta. - Nem érzi úgy, hogy ezzel a stílussal azoknak árt többet, akiknek igazából használni szeretne írásaival? - Ezen viszont már elgondolkodtam: talán lehetne máshogy, szelídebben... De ha megpróbálnám a mondanivalómat tőlem idegen keretek közé szabni, vagy a szenvedélyességemet elfedni, akkor az nem én lennék. És akkor az írásaimnak sem lenne semmi hatása. Mert írni sok mindent lehet, de ha másként írom le, mint ahogyan szeretném, akkor abból rögtön kiviláglik, hogy mesterkélt az egész.
- A személyét érintő támadások mennyire viselik meg? - Már semennyire. Több mint tíz éve tart mindez, és az elején – mint minden normális embert – engem is bántottak, idegesítettek ezek a támadások. De egy idő után sajnos, kialakult egy önvédelmi reflex, aminek köszönhetően két dolog történt. Az egyik, hogy már el sem olvasom ezeket a véleményeket, a másik, hogy ha elolvastam, már nem engedem, hogy közel jusson hozzám. Egy kéreg lesz az ember lelkén, és a végén már csak röhögni lehet rajta. Olyan ez, mint a katonaság: az első napon el kellett dönteni, hogy végigröhögöd vagy komolyan veszed, de ez esetben meg fogsz bolondulni. Amikor engem a kurucinfo-n lezsidóznak vagy lekommunistáznak, azzal nem tudok mást tenni, minthogy röhögök rajta. - Nem válik ettől túlságosan cinikussá? - Ha bármilyen tényleg megfontolandó kritika ér, arra odafigyelek. Hogy mondjak valami meglepőt: van egy ember, akivel még nem is olyan régen viszonylag rendszeresen beszélgettem, úgy hívják, hogy Tamás Gáspár Miklós. Én őt hihetetlenül becsülöm, és úgy érzem, mi nagyjából ugyanazt gondoljuk a világról. Ezt neki is elmondtam, amikor még beszélő viszonyban voltunk. Annyi a különbség, hogy ő azt hiszi, ebből a rettenetből a kommunizmus lesz a kiút, én pedig egészen mást gondolok. Szóval, ha ő kritizál valamiért, azon tényleg el szoktam gondolkodni. - Mostanában önnel kapcsolatban legtöbbet a Szlovákiában bejegyzett cégéről és autójáról lehetett hallani, szinte a teljes magyar sajtó körüljárta a témát. - Igen, az égvilágon mindenki ezzel foglalkozik, már kaptam magyar rendszámtáblát is egy kedves társaságtól. A történet mindössze ennyi: én három évvel ezelőtt vittem ki Révkomáromba a cégemet, amikor azt mondta Gyurcsány, hogy akinek nem tetszik, az elmehet. Körülnéztem, nekem nem tetszett, így elmentem. A mostani magyar–szlovák viszony azonban minderre egészen más fényt vet. Én is megírtam, hogy ezt már nem lehet tűrni és bizony, haza kell jönni. Már én is intézem, hogy hazahozzam a kocsimat, de ez nem olyan egyszerű, majd' egy hónapba telik, hogy mindent elrendezzek. Azt még hozzátenném, hogy én anno, a népszavazás előtt körülkampányoltam az országot az EU-belépés ellen. Aztán mégis beléptünk és akkor azt mondták, hogy az unióban a lényeg a tőke és a munkaerő szabad áramlása. De akkor hogy is van ez? A multinacionális cégek bejöhetnek ide és öt évig adómentességet élvezhetnek, dolgoztathatják a magyarokat éhbérért – de ha én kiviszem a cégemet Szlovákiába, mert ott 18 százalékot kell adózni és az autóm 3 millió forinttal olcsóbb, csak azért, mert szlovák rendszám van rajta, azt nem tehetem meg? Dehogynem! - Elég sokan gondolták ezt így az elmúlt években. Mit gondol, mennyien fogják hazahozni most a kivitt cégeiket? - Csak Révkomáromban több mint tízezer magyarországi cég vagy vállalkozó van bejelentve – és akkor hol van még a többi határ menti város? Én megírtam, hogy haza kell hozni a vállalkozásainkat, de nem tudom, mennyire lesz ennek foganatja. Jó lenne, ha legalább ennyivel kifejeznénk, hogy nem tetszik, amit a szlovák állam csinál. - Mit vár 2010-től? Mi lesz a választások után? - A Fidesz nyilvánvalóan megnyeri a választásokat, ez már nem kérdés. Valószínűleg nagyon nyerni fogunk, de azért ne bízzuk el magunkat! Persze remélem, hogy a gazdasággal is tudnak valamit kezdeni az én drága barátaim, de a legfontosabb, hogy rögtön rendet kell csinálni és ennek első lépése a felelősségre vonás kell legyen. - A felelősségre vonást már többen is emlegették, de az elmúlt húsz évben még senkinek nem sikerült megvalósítania. - Ez elég nagy baj. Én úgy gondolom, a választások után mindössze egy dolog fog eldőlni: tényleg tudatosan tönkre lehet-e tenni, ki lehet-e fosztani egy országot minden következmény nélkül. Ha ezt meg lehet tenni, és semmilyen következménye nem lesz az elmúlt nyolc évnek, akkor az azért tragikus, mert a demokráciába vetett hit és bizalom maradéka is elvész. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek.
Európai Unió Révkomárom Ady Endre választás Bayer Zsolt Echo TV Szlovákia felelősségre vonás Kuruc.info Tisza István Tamás Gáspár Miklós Gyurcsány Ferenc

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo