Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

ARC

Borban az arany Ásotthalmon

Borban az arany Ásotthalmon

2009. augusztus 29., szombat
Borban az arany Ásotthalmon
„Úgy lehet előrelépni, ha a helyi kereskedőknek, kocsmárosoknak eszükbe se jut, hogy ne tartsanak helyi bort” – mondta Somodi Sándor. Az ásotthalmi borásznak kitüntetést, alkotói díjat adományozott a Csongrád Megyei Önkormányzat, elismerve ezzel az alföldi bor kézművesének áldozatos munkáját. Ásotthalmon, az erdő közepén lévő tanyáján beszéltünk a borásszal. „18 évvel ezelőtt azt hittem, hogy 10 év elegendő idő lesz mind a fogyasztói, mind a termelői oldalról arra, hogy a borászat felzárkózzon a nagy bortermelő országok mögé, gondolok akár a franciákra vagy az olaszokra” – kezdte meg felvillantani szakmai múltjának emlékeit a borász, miután megkínált a 2008-as kékfrankos rozéjával, aminek az íze olyan pezsgő gyümölcsösségről árulkodott, mintha a bor mindjárt magából a gyümölcsökből készült volna. „Sajnos tévedtem. Egy borkultúra kialakulásához sokkal több időre van szükség. Meg kell érteni például, hogy egy bor jellegét elsősorban a földrajzi egység határozza meg. Az Alföld soha nem lesz Bordeaux, nem lesz Tokaj, Somló vagy Badacsony. De ezért nem kell eldobni. Meg kell ismerni.” A borász sajnálja, de még mindig gyakran előfordul, hogy a hamisításokkal hozzák összefüggésbe az Alföldet. Pedig már az ókorban is volt hamis bor, sőt, minden borvidéken megjelenik a pancsolás. „Azt szoktam mondani, hogy ne higgyenek senkinek, csak a saját szemüknek” – folytatta Somodi, hogy mit tanácsol a szkeptikusoknak. „A médiának pedig főleg ne, menjenek le Kecelre, Soltvadkertre, és nézzék meg, hogy látnak-e ott szépen művelt szőlőt. Majdnem csak olyan van. Na, abból vajon mi készül? Bizony, hogy tiszta bor.”

Hol marad a magyar bor?

„Az Alfölddel kapcsolatban azt sem szabad elfelejteni, hogy a nagy filoxéravész után ez a terület mentette meg a magyar bortermelést” – folytatta. „Mert a filoxéra – ami nem gomba, hanem gyökértetű – csak kötött talajon tud megmaradni, ott támadja meg a szőlő gyökerét, a homokon nem él meg. Így az alföldi szőlőkből nemesítették, szaporították újra a hagyományos fajtákat. A franciák pedig felfedezték, hogy csak az európai szőlőket támadja meg a filoxéra, ezért amerikai tövekbe oltották a francia fajtákat.” A borfogyasztásra visszatérve a bor kézművese szerint az egész világon visszaesett valamelyest, ám a legfőbb problémája mégiscsak az a hazai borágazatnak, hogy nincs nemzeti bormarketingünk. „Megvan, hogy mire megy el a pénz, de nem erre lenne szükségünk. Oda is el lehet jutni, ahová Chile: állami döntés született, melléálltak a borászok, kereskedők az egész nemzet, s ma már szinte minden országban lehet viszonylag olcsón chilei bort kapni. Ausztráliában is ezt a mintát követték. Ha ausztrál borokat is lehet teríteni Európában, akkor mi valamit nagyon nem csinálunk jól, ha a magyar bor az EU piacán a tengerentúli nyomába sem ér” – így a borász.

Hibátlan alföldi kékfrankos

„Úgy lehet előrelépni, ha a helyi kereskedőknek, kocsmárosoknak eszükbe se jut, hogy ne tartsanak helyi bort” – folytatta Somodi Sándor. „A jó példa erre megint Franciaország. Egyszer azt mondta nekem egy burgundi kollégám félig komolyan, hogy ha egy adott helység – legyen akármilyen kis falu – kocsmájában, éttermében nem a helyi bort ajánlják először, akkor éjszaka felgyújtják az egész kócerájt. De eszükbe se jut a franciáknak, hogy ne a térségük termékeit ajánlják, sőt büszkék is rá. Nézzük meg Szegeden, hány helyen árulják a helyi borvidék borait…” Ezután megegyezünk abban is, hogy nagyon jellemző országunkra az is, hogy szinte bárki mondhat ítéletet ma a médiában úgy, hogy nem is értője a területnek. „Hallottam már harangzúgást délben, sokat is, de azért nem vállalkoznék arra, hogy tizenkét harangöntő munkájáról megmondjam, hogy melyiké cseng szépen” – hozza elő saját hasonlatát Somodi, majd tölt még egy pohárral rozéjából. Az üvegre mutatok. „Nyolc évvel ezelőtt határoztam el, hogy rozékat fogok készíteni. Elmentem az FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetébe Kecskemétre, hogy tanácsot kérjek Kerényi Zoltán tudományos munkatárstól. Ha rozé, akkor Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Cabernet franc – mondta. De maradjak a kékfrankosnál. És mennyire igaza lett, hogy ez az Alföldön nagyon szép tud lenni. Dúzsi Tamás, aki a rozék nagymestere, amikor kikértem a véleményét, azt mondta, hogy nem szokott udvarolni, mindig kimondja, amire gondol: ’ez a rozé olyan szép és finom, hogy az enyémnek is elfogadnám’. Ennél szebbet nem mondhat egy szakember a másiknak.”

Felfelé úszó gyöngyök

Somodi Sándor elárulja, hogy egy bokrosi szőlészgazdától, Kis Istvántól hozza a szőlőt, aki olyan gyönyörű gyümölcsöt állít elő, hogy kevés lehet ilyen az országban, és ha lenne pénze szőlőt telepíteni, művelni csak őt bízná meg a gondozásával. Megkértem, meséljen a rozé készítéséről is. „Rozét gyorsan dolgozzuk fel, hogy az illatanyagok ne távozzanak el. Földaráljuk a kocsány nélküli cefrét a présbe, és ami lejön negyed óra, húsz perc alatt, abból a tiszta léből készül a bor, az első leve a szőlőnek. Ami bent maradt a présben, még kipréseljük, s készítünk belőle egy asztali kékfrankost.” Ezután megkérjük, hogy meséljen a pohár oldalán felfelé úszó habzó gyöngyökről. „Minden borban van valamennyi szénsav. Vannak, akik tesznek hozzá szénsavat külön is, mi nem. Ez egyébként megszokott művelet. Ha több szénsav van a borban, frissítően hat. Hozza fel az illatmolekulákat, ízeket. A szénsav egyébként természetes alkotórésze a bornak, az erjedéskor sok keletkezik, csak mikor elkezdjük kezelni, ez az anyag az, ami először elmegy a finom illatanyagokkal együtt. Ezért is fontos, hogy tudatosan nyúljunk a borhoz, jó időben, épp annyit, amennyit kell. Mert minél többet nyúlsz hozzá, annál többet el is veszel belőle. Ezért fontos, hogy csak akkor avatkozzak be a fejlődési fázisba, amikor tudom, hogy jót teszek vele. Ez lehet a harangöntő tudása is…”

Két palack egy pillanat

Gyakran olvashatunk a reduktív technológiáról, ha jól tudom, ön is így készíti a borait – teszem fel egyik utolsó kérdésem. „Irányított erjesztést jelent. Olyan anyagokat, enzimeket használunk, amelyek a borok tisztíthatóságát segítik elő.” És a kénezés? – kérdezem. „Ez is francia találmány” – válaszol a borász. Pasteur találta ki, hogyan lehet megölni az ecetbaktériumokat, melyek arra várnak, hogy legyen 20 fokos a must, és akkor elkezdenek szaporodni. Ezért kell kénezni. Ennyire egyszerű. És azért tesszük bele, mert nem tudunk mást. Most olyan ecetízű bort innál, ha nem kénezném, hogy ide öntenéd mellém a földre – teszi hozzá a mindig mosolygós „bormester”, akitől távozásunkkor kapunk két-két palack 2008-as kékfrankos rozét (ami – be kell valljam – nem tartott sokáig. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a bort, megért majd…).
rozé Somodi Sándor magyar borászat alföldi borász ásotthalmi borász alföldi bor szegedi borász Somodi borok Somodi-rozé Ásotthalom bor magyar borok borász

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo