Advent nemzete a magyar

keretein belül vetítették le az Újszegedi Rendezvényházban a Wass Albert útján című dokumentumfilmet, melyet egy kerekasztal-beszélgetés követett. Az est vendége volt Bartha József református lelkész, az erdélyi Gróf Czegei Wass Albert Alapítvány elnöke. A lelkész a SZEGEDma.hu néhány kérdésére is válaszolt.

- Wass Albert személye még mindig megosztja az embereket. Ön szerint miért van ez így?

-

Wass Albert

írásait nem ismerik kellőképpen azok, akik felelőtlenül ítélkeznek felette. Ez a világ ma már sajnos olyan, hogy könnyebb elhinnünk a rosszat. Az emberek nem akarnak nagyon a dolgok mélyére nézni. Mondanék egy példát. Egy román kereskedelmi adó meghívott, hogy az erdélyi íróról meséljek. Kissé tőrbe csaltak, hiszen két olyan újságíró is jelen volt, akik köztudottan ismertek a sovinizmusukról. Azt állították, hogy ők tudják biztosan, hogy mikor Wass Albertet megtalálták holtan, Hitler képét szorongatta a kezében. Amíg ilyen rosszindulatú, vagy szándékosan félremagyarázott kijelentések vannak, addig nagy a probléma.

- Ma mintha egyfajta fásultság lenne tapasztalható a magyarságtudatunkban, ön szerint ez változni fog?

- Én hiszek ebben. Több mint ezerszáz éve, amióta a magyar állam létezik, ez a nemzet mindig talpra állt. Valóban sokszor megtörtént, hogy a fásultság, a pesszimizmus erőt vett rajtunk, de mindig is be tudta bizonyítani a nép, hogy ha kell, összefog, egységbe lép. Ilyen összefogás volt 1848 is. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ismét tapasztalható lesz ez a nemzeti egység. A szószékről is mindig ezt hirdetem az embereknek, mert sajnos nálunk, Erdélyben is tapasztalható ez a fásultság. A Hargitán most nagy a hó, de a hó alatt ébred az élet, és az emberek szemén még látszik a dac. Amikor egymást köszöntjük, hogy "szebb jövendőt", nemcsak mondjuk, hanem hisszük is.

- A határon túl erősebb a nemzeti egység, a magyarságukat jobban megélik az emberek.

- A szüleim és nagyszüleim - akik végigharcolták a háborúkat - azt tanították, ha földbe is taposnak, arra vigyázz, hogy ne törjenek meg. Ezt kaptuk öcsémmel, testvéreimmel, így neveltem gyerekeimet, unokáimat. Anyaországban más a helyzet. Mi nap mint nap szembesülünk a kirekesztéssel, elnyomatással, a másodrangúság érzésével. Ezért vagyunk mi erősebbek magyarságtudatunkban. Mert minél inkább ütik az embert, annál dacosabban hittel néz a holnapba, a változás felé.

- Mit kell akkor tenni, mit tehet a magyar ember, mit tesz ön, hogy nemzetünk elinduljon a felemelkedés útján?

- Nekem a legédesebb a világon az édesanyám, aki életet adott nekem, és a legdrágább vagyonom az anyanyelvem, s ezt próbálom átadni a gyerekeimnek, unokáimnak. De nemcsak nyelvében él a nemzet, hanem hitében is. Ez a másik erő, amit tovább kell adni a generációknak. Tudjunk nap mint nap feltámadni. Még most a magyarság advent nemzete. Várunk a lelki karácsonyra, ami úgy, ahogy már kezd megszületni szívünkben, s a betetőzés lesz a lelki feltámadás. Ennek a népnek küldetése van egész Európában. A magyar embereknek sokkal többet kellene olvasni a Szentírást. A változást pedig a családnál kezdjük el, ez a nemzet összetartó ereje, hiszen a nagymamák hajolnak a gyerekeik felé, az anyák szintén...