Nagy Bandó András: A gyermekekben van a remény

Összesen hat, az idei könyvhétre készült kötettel lepte meg olvasóközönségét Nagy Bandó András humorista, előadóművész és nem utolsósorban: író. A hat könyv között három gyermekeknek szánt alkotást és három naplóbejegyzéseket, füveskönyvet idéző sorokat, humoreszkeket, interjúkat és publicisztikákat tartalmazó Kalandáriumot (2005, 2006, 2007) találunk, melyek egy különleges ember karakterét rajzolják ki.

- Három komoly kötet és három gyerekkönyv - hogyan jöttek ezek? - kérdeztük Nagy Bandó Andrást szegedi könyvbemutatója alkalmából.

- Már az ősszel megszületett bennem az a szándék, hogy három év Kalandáriumát megpróbálom kiadni. Ezután úgy szeretném folytatni, hogy az előző év naplója mindig megjelenik a következő évben. Ezekben helyet kaptak sok más mellett idézetek, interjúrészletek és publicisztikák is - mindezeket figyelembe véve már nem is annyira puszta naplók ezek a könyvek. A gyerekeknek szánt könyvekkel pedig külön is foglalkozom, a

Szivárványhíd

a tavalyi nyár és ősz termése, a

Keresztnévsor

szintén tavaly indult útjára húsz-harminc új limerickkel, azaz ötsoros verssel (angolszász területről hozott forma), amelyekkel az volt az eredeti szándékom, hogy akiknek a neve nem szerepelt a

Gyöngykaláris

ban, ebben a kötetben kapnak helyet. Közben felvetődött bennem

A

Kiskalácsai királyság

című kötet ötlete, és a szöveg azután körülbelül két hónap alatt meg is született. A Szamárfül Kiadó most megjelent könyveinek nagy része a gyermekek irodalmához szeretne valami szépet hozzátenni.

- Miért ilyen fontosak a gyermekkönyvek?

- Nézzük meg a családokat: az adhat biztatást egy kiadónak, hogy a legtöbb szülő hajlandó áldozni a könyvekre. Sőt, a szülő gyakorta inkább a gyerekeknek vesz könyvet, mert tudja, hogy neki magának már alig van ideje az olvasásra. Én mindmáig vallom, hogy nincs olyan ember, aki nem szeret olvasni, inkább olyanok vannak, akik szeretik ugyan a könyveket, de időhiány miatt nem olvasnak. Más gondok is vannak. Sokan olvasáskor rögtön elfáradnak: érzik, hogy nem pörögnek úgy a mondatok, mint húsz éve, ha akkor egyáltalán pörögtek... Egyszerűen elfelejtenek olvasni. Ha megfigyelsz az utcán vagy bárhol egy kis társaságot, láthatod rajtuk, hogy ezek olvasó emberek vagy sem: másként állnak, mások a gesztusaik, másként, választékosabban beszélnek. Azt hiszem, mindig lesznek olyanok, akik az olvasást semmibe veszik, de a gyerekek azok, akikben a reményt látom a Gutenberg-galaxis jövőjét illetően: például, mikor elmegyek egy szavalóversenyre zsűrizni, és átélem, hogy milyen szépen mondanak verseket. A pedagógusok szerint negyedik-ötödik osztályos korig még szavalnak a tanulók, azután hetedik-nyolcadik osztály felé megfeledkeznek a versekről.

Egy könyv vagy tíz SMS

- Hogyan lehet közelebb hozni a gyerekekhez a verset, a könyvet?

- Ha az ember jó könyvet akar írni, akkor el kell járnia különböző, akár kisebb településekre is, hogy találkozzon a gyerekekkel. Az a törődés kell, hogy bennem legyen, hogy tényleg akarok a gyerekeknek valami jót adni. A gyerekek nagyon élvezik, és megfelelően előadva megszeretik a verseket. Ennek az élménynek kell bennük maradnia. Az is probléma, hogy a gyerekeket szűkre szabottan csak arra tanítják meg az iskolában, ami a tananyagban van. Szeretnék a Duna tévében hetente vagy legalább kéthetente egy órát kapni, amiben a gyermekkötetekről lenne szó, énekelne a Kaláka, a Szélkiáltó Együttes és más zenekarok. A gyermek kíváncsi a rejtélyekre, ezeket én elmondom, sőt mondok még hozzá egy verset is. Ha belekezdek, nem gázsiért akarom csinálni, hiszen közvetve, máshol járna haszonnal. Össze tudnám gyűjteni a jó előadókat, hogy jöjjenek el, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ez egy vállalás - a jó ügy érdekében. Rengeteg hiány van a világban - ez a műsor nem párosítható össze az olyan tévénézési élménnyel, mint mikor beküldjük az smseket a Megasztárba - tíz SMS árából meg lehetne venni egy gyerekkönyvet, és nincs senki, aki ezt az értékkülönbséget elmagyarázza az embereknek a televízióban.

Nem csak gyerekeknek

- A most megjelent gyermekkötetek alcímeiben többnyire azt olvassuk, hogy gyermekeknek és szüleiknek is szólnak.

- Négytől kilencvennégy éves korig valamennyi korosztály bátran forgathatja őket. Azért az alsó határ, mert a vers egészét a gyerek négy év alatt nem annyira tudja még befogadni. Ívet szerkesztek minden kötetembe, a

Szivárványhíd

ban is a családi élettől indulva sokfelé barangolhat velünk az olvasó, de a versek kötődnek egymáshoz. Mikor megszerkesztem a kötetet, egyáltalán nem a célcsoport kora érdekel: a

Szívárványhíd

című könyvemben is vannak olyan versek, amelyek inkább felnőtteknek szólnak, mint például a

Hívjatok vissza

vagy az

Örökbefogadás

- ilyeneket általában nem raknak bele a Weöres Sándor-i hagyományokra építő gyerekkötetekbe, amelyekben például a rigó, a sármány és a csicsergés megszokott motívumok. Ezek jórészét ugyan én is megtartom, de mellettük megjelenik az örökbefogadott gyerek, akinek a kezében ott van a mobiltelefon, de nem hívják vissza, mert apa-anya nem ér rá... Nem azért hallgatom

Horváth Ida

Vendég a háznál

című műsorát, hogy elmenjek az ilyen problémák mellett. És amit nem tanulok meg az unokámtól,

Hannától

, azt úgy tudom meg, hogy fülelek ott, ahol nagyobb gyerekek vannak, és beszélgetek velük.

Gyurma, sárkány, hószobor

Zsurzs Éva

egyszer úgy fogalmazott: ha én ma úgy döntenék, hogy holnaptól megöregszem, akkor holnaptól csak ülnék és napoznék. De én nem akarok holnaptól megöregedni. Ez egy nemes cél. Szeretném továbbra is csiszolni az adottságaimat, művelni a szellememet. Van bennem még annyi ambíció, hogy a kiadót minimum tíz évig erőteljesen építsem, és a lányom folytathassa a munkát. A könyv létrehozásának élménye nekem most is olyan, mint mikor régen gyurmáztam, vagy sárkányt csináltam, vagy Újszegeden hószobrokat. Úgy fogom föl, hogy a könyv megírása, a könyv előállítása, tervezése, a finom kis részletek kitalálása is egy nagy játék. Azt mondom tehát magamnak: ha van aktivitásod és ambíciód, akkor mindazt bontsd ki magadból, ami valami oknál fogva benned van, és ide, hozzád címezték... És oszd szét a címzettek között.