Persze azon év húsvétján a többséget alkotó vallásos nép az ünnep lényegéről a lapban semmit nem olvashatott. A szokásos jelképközhelyek és grafikák, úgymint nyuszika, hímes tojás mellett a húsvét valósága egyszerűen eltűnt. A legendák legendája – azaz a Megváltó elárultatása, megfeszíttetése, majd harmadnapon való feltámadása – a DM-ben nem említtetik. És ha ott nincs, tudnivaló: akkor ilyen nem is történhetett két évezrede.
Az állampárt szegedi cenzorai igazi hentesmunkát végeztek. Így lehetett az újságban az ünnep legfontosabb eseménye egy táncest: „Nagy húsvéti mulatság a ruhagyárban!” – ígéri a hirdetés. Szóval diszkó! S mikor máskor, mint nagyszombaton… a népi hagyományrend és a kulturális örökség legnagyobb dicsőségére.
Pünkösdkor sem történt másként. De az ünnep neve azért megjelent, akkor is csak egy privát hirdetés kellett ehhez: „24 éves pedagógusnő keresi azt a férfit házasság céljából, aki jó és megértő férje tudna lenni. »Pünkösd 3518« jeligére a Sajtóházba.”
Na ugye! Ott a pünkösd szó a jeligében. És akinek ez nem elég arra, hogy az újság – akár csak egy házassági hirdetésben is – a többség által tisztelt ünnepre emlékeztessen, kap még egy aprócska megerősítést: „Áldott szép Pünkösdnek…” – evvel a Balassi-idézettel ajánlják a Petőfi rádió „régi nyárköszöntő szokásokról” szóló műsorát. És még egy bónusz, de ez már tényleg csak a véletlen műve: az egyik írásban említik a hajdani színigazgatót, akit történetesen Pünkösti Andornak hívtak.
