Bayer Zsolt: sem éhezni, sem meghalni nem fogunk Ukrajnáért (vagy Amerikáért)!

Az ön hazáját megtámadták. Lerohanták. Bombázzák. Az ön hazájában civilek halnak meg, emberek milliói menekülnek, épített értékeik és természeti értékeik pusztulnak – mindez egész egyszerűen elfogadhatatlan. És éppen eddig terjed az ön összes igazsága.

Nézzük először, hogy egy normális világban, a normalitás talaján állva mi is lenne az érdekelt felek érdeke?

Az, hogy a kölcsönös előnyök mentén nyugodtan, békességben és szabadon kereskedjenek egymással, adjanak-vegyenek, gazdagodjanak, ez volna a mindenki számára előnyös win-win szituáció. Ez lenne az érdeke Oroszországnak, Ukrajnának és az Európai Uniónak is.

És akkor nézzük meg, mi történik e helyett?

Az történik, hogy önöket éppen most bombázzák vissza a középkorba. A nyugat gazdasági szankciókkal térdre kényszeríti Oroszországot – ami sikerülni is fog, még ha nem is olyan mértékben, ahogy azt a nyugat elképzeli. Végezetül pedig: ezekbe a szankciókba az Európai Unió is bele fog rokkanni.

Nos, elnök úr, erről van szó. Nem túlságosan bonyolult ez, még ön is megértheti. És lám-lám, Brzezinski mindössze négy évet tévedett. 2014 lett ugyanis az az év, amikor „Ukrajna már alkalmas lett arra, hogy mind az EU-val, mind a NATO-val komoly tárgyalásokba kezdjen.” Ugyanis 2014 lett az Amerikai Egyesült Államok és a CIA által szervezett és pénzelt „Majdani forradalom” esztendeje. Ne menjünk el e mellett az „apróság” mellett elnök úr, ugyanis a Wikileaks-iratokban Victoria Nuland külügyi államtitkár a saját hangján meséli el, hogyan pakoltak a maguk „forradalmába” ötmilliárd dollárt. 

És azt ugye ön sem feltételezi, hogy a semmiért pakolták azt a pénzt bele Ukrajnába? Meg a „forradalomba”? Dehogy a semmiért! Az akkori alelnök, Joe Biden mindjárt oda is tette a saját idióta, kretén fiát a legnagyobb ukrán gázipari tröszt, a Burishma igazgató-tanácsába. A Biden gyerek meg Kijevben szépen szívta fel a csíkokat, hajtotta az ukrán kurvákat, mindezt felvette a laptopjára, amit meg egy autószerelőnél felejtett. Na, elnök úr, ezek most az ön legjobb barátai.

És ennek az USA-ból finanszírozott kis „ukrán forradalomnak” lett még egy következménye. Előmásztak az ukrán nácik. Előmásztak, büszkék lettek magukra, az ukrán bábállam pedig beemelte őket a mainstreambe, legyen szó hadseregről, politikáról, bármiről. Most pedig azok, akik az elmúlt évtizedekben minden bokor mögött egy nácit sejdítettek és állandó harcot folytattak a nácik meg az antiszemiták ellen, elkezdték az ukrán nácikat kimosdatni minden mocsokból, és előre meg visszafelé megmagyarázni az ukrán nácik létezését. 

Hosszú cikkekben mosdatják Banderát, értelmezik a zsidó- (és lengyel) ellenes pogromok „érthető okait”. Maguknál meg 2014 óta le-föl grasszálnak az utcán az Azov-légiósok, a Bandera-gárdisták, horogkeresztek, fekete napok meg farkashorgok alatt – s ha olykor valaki ezt szóvá teszi, akkor például a maguk berlini nagykövete lekussoltatja az illetőt, és felszólítja, hogy fogja be a pofáját. Ugyanez a berlini ukrán nagykövet a minap seggfejnek nevezte a német külügyi bizottság vezetőjét. És ez egy diplomata. Mondja elnök úr, tudnak önök késsel villával enni, és ismerik az angol vécét?

Apropó, elnök úr! Hol volt ön akkor, amikor Odesszában ezek az ukrán nácik elevenen égettek el oroszokat 2014-ben, aki pedig mégis ki tudott menekülni a szakszervezetek házából, amit rájuk gyújtottak, azokat az utcán egyszerűen agyonverték? Hol volt ön, amikor ott, a keleti megyékben orosz civilek ezreit gyilkolták meg az ukrán nácik?

Akkor ön éppen a nemi szervével zongorázott. Mert akkor az volt a szerep, igaz, elnök úr? Most pedig az a szerep, hogy khaki színű pólóban meg termopulcsiban játssza a háborús hőst, mint egy új, afféle kelet-európai House of Cards-ban – éppen arról az erkölcsi magaslatról, mint az eredeti sorozat szereplői. És azt is beleírták most az ön szerepébe a sorozat washingtoni írói, hogy ön zsidó, és ez milyen fontos lett hirtelen. Igaz, elnök úr?

És a sorozat washingtoni írói adták az ön szájába azt a szöveget is, amelyet elmondott a minap a NATO-csúcson a magyar miniszterelnöknek, igaz, elnök úr? Milyen jól ki volt találva, a mindenit, remek alakítás volt, tényleg. Hogy mi döntsük el, hol is állunk, melyik oldalon, meg adjunk fegyvert s minden egyebet, máskülönben árulók vagyunk, arról nem is beszélve, hogy ne vegyünk orosz gázt meg olajat, mert akkor is árulók vagyunk – értjük. 

De egyet nem értünk, elnök úr: Magyarország megszavazta az összes szankciót, amellyel eddig Oroszországot sújtották, egyikből sem maradtunk ki. Viszont a szankciókból az Európai Unió kivette az energiahordozókat. Nem mi vettük ki, hanem az Unió (és a németek leginkább, mert ugyanabban a cipőben járnak, mint mi, orosz energiahordozók nélkül végük van). Mondja már meg elnök úr, miért a magyar miniszterelnököt kezdte el cseszegetni (abban a „per Viktor”, bicskanyitogató stílusban), és miért nem mondjuk a németet? Csak nem arról van szó, hogy ön bátor, bátor, de nem vakmerő?

Nem. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy Washington ezt a szöveget írta meg önnek. És láss csodát! A cseh védelmi miniszter is ezzel áll elő! „A magyaroknak fontosabb az orosz olaj, mint az ukránok vére” – jelenti ki öntudatosan a miniszter, és körbe pillant, beseperni az elismerő pillantásokat. És neki sem jut eszébe esetleg a német kancellárt szidni. Hogy micsoda véletlenek vannak, igaz, elnök úr? 

Aztán itt vannak lengyel barátaink. A lengyel kormánypárt, a PiS egyik megrendíthetetlen „eredetmítosza” szerint a Szmolenszknél lezuhant lengyel kormánygépet Putyin semmisítette meg, méghozzá Donald Tusk hathatós támogatásával és egyetértésével. És most jön Kaczyński elnök úr, s azt mondja, „megvárom a (magyarországi) választások eredményét, aztán majd meglátjuk, mi lesz.” Mert neki nem tetszik a magyar kormány politikája az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. Mert lengyel barátaink „békefenntartókat” akarnának küldeni Ukrajnába, ami azért is remek ötlet, mert békefenntartókat nem küldhet a NATO, csak az ENSZ, az ENSZ pedig csak akkor, ha abba mindkét háborús fél beleegyezik, miután legalább tűzszüneti megállapodást kötött. 

Vagyis a lengyel javaslat egy tőrölmetszett baromság, hülyeség, félrebeszélés. De legalább jól hangzik. Viszont szívesen elmondjuk Kaczyński elnök úrnak, hogy mi lesz: az lesz, hogy mi megnyerjük a választásokat, míg 2023-ban a PiS majd veszít, és azok a sorosista, washingtoni, deep state körök fogják őket vesén döfni, akikkel éppen most készülnek különalkut kötni, igazi árulóként, Magyarország bőrére és a V4-ek egységének megtorpedózására. Hiszen ezeknek a köröknek régóta szúrja a szemét a V4-ek egysége. És tudjuk, van ez a Brzezinski-doktrína, ugye:

 „– elejét venni a vazallusok közti bárminemű paktálásnak;

– fenntartani függő helyzetüket;

– megvédelmezni a szövetségeseket, és elérni, hogy továbbra is szófogadók legyenek.”

Nos, erről van szó, elnök úr.

És persze még valamiről – erről:

És van egy bónusz is, amit megnyerhetünk: Majd egy uniós donoralap jön létre Ukrajna javára. Miből? Hát közös hitelfelvételből. Honnan lesz a hitel? A „nemzetközi pénzpiacokról". Mennyi hitel? Több ezer milliárd euró a cél.

Értjük ezt is. Soros már két éve kiszámolta, hogy az Európai Uniónak 12-15 ezer  milliárdnyi hitelre van szüksége, és remek javaslata is volt, mégpedig az „örökhitel”. Erre tessék, két év Covid után még mindig „csak” alig több, mint ezer milliárd eurónyi közös uniós hitelfelvételnél tartunk. Ez így túl kevés és túl lassú. Majd megtolják kicsit a háborúra hivatkozva. És persze a Magyarországnak járó 7 milliárd eurót továbbá a 2021-2026 közötti időszakra járó 22 milliárd eurót nem akarják kifizetni, mert a „jogállamiság”, persze, ami nálunk nincsen, csak önöknél, hiszen az ukrán jogállamot az elevenen elégetett oroszok fáklyája világítja meg, és az Azov-légió csatakiáltása harsogja szét a világba.

Nos, elnök úr, remélem sikerült felvázolnom önnek a lényeget.

De mindettől függetlenül szolidárisak vagyunk az ukrán néppel, még akkor is, ha önök mindent megtettek azért 2014-től kezdve, hogy egy magyarnak fölöttébb nehéz legyen önöket szeretni. Tudja: nyelvtörvény, a magyarok vegzálása, a kárpátaljai magyar politikusoknál tartott házkutatások és egyéb titkosszolgálati akciók, a magyar intézmények elleni támadások, a KMKSZ székház többszöri felgyújtása, aminek aztán megtalálták a tetteseit és mindjárt világgá is kürtölték, hogy „oroszbarát, magyargyűlölő lengyel bűnözők voltak”, ami azért jó ötlet, mert az oroszbarát magyargyűlölő lengyel körülbelül annyira gyakori, mint a tavasszal virágról virágra repdeső elefánt, de semmi baj. Ezt is értettük...

(A teljes írás elolvasható a Magyar Nemzetben.)